Kedves László!
A bizánci egyház minden ünnepen gyönyörű szertartásokkal segíti az imádkozó embert, hogy megértse, fölfogja annak titkát, átélhesse Istennek azon az ünnepen művelt nagy csodáját. Így van ez Karácsonykor is. Különösen nagy ünnep lévén pedig ilyenkor a szertartások is különösen gazdagok. Hiszen már délelőtt királyi imaórákat végzünk, délután vecsernyét Szent Bazil liturgiájával (mivel idén szombatra esik, ezért un. csonka vecsernyét végzünk Liturgia nélkül) éjszakai virrasztásban a nagy esti zsolozsma, lítia, utrenye, majd másnap az ünnepi Szent Liturgia. Ebbe bizony igen erőltetett még egy Szent Liturgiát beiktatni. Vagy valamit hagyjunk ki miatta? Melyiket és miért, milyen megfontolásból? Kinek a fölhatalmazásából, ha az Egyház ezt írja elő? Ezért nincsen helye az "éjféli misének" a bizánci karácsonyi ünneplésben. Hogy ezt az éjszaka végzett Szent Liturgiát ráadásul karácsonyi énekekkel vegyesen végeznénk - ezt jelenti a "pásztor mise" -, az olyan lenne, mintha egy Leonardo képre még ráfestenénk piros meg kék színeket, mert az nekünk jobban tetszik, ha egy Bach oratóriumba beiktatnánk táncdalokat, mert azt többen ismerik. Hasonlóan értéktelen egyveleg keletkezne abból, ha a Krisztus-misztériumot megjelenítő évezredes liturgiát tetszetős karácsonyi énekekkel tarkítanánk. Természetesen van helye a karácsonyi énekeknek a templomban. Ezt nevezzük kántálásnak. A szertartások előtt, után, más alkalmakkal énekeljünk sokat ezekből a kedves és sokszor értékes énekekből, hiszen segíti a karácsony hangulatát! De az ünnep tartalmát nem ezek az énekek adják meg, hanem a Születés, amelynek titkát akkor tudjuk fölfogni, megélni, ha igazodunk Krisztus Egyházának gyönyörű és gazdag tanításához.

Amikor "tele a hócipő", az még nem tekinthető családon belüli erőszaknak. Bár ennek ellenére sajnos van példa rá - ha például alkoholista az anya - hogy a nőtől is rettegnek a gyermekek, adott esetben netán a férj is. Bár a média valóban szereti kiszínezni az efféle súlyos eseteket, mégis inkább azt kell látnunk, hogy sokan nem tudnak erről a jelenségről. Akik benne vannak, azok igen, de sokszor félelmükben vagy más ok miatt hallgatnak róla. Szörnyűséges dolgok történnek egy-egy megromlott család életében, amelyet józan életűek még csak elgondolni sem tudnak. Egyházunk több ilyen családod karol fel, és végtelenül fájdalmas ez a felismerés.
Vannak ennél kisebb viszályok is családok életében, melyek fájdalmát nem enyhíti az a tudat, hogy vannak súlyosabb esetek is. Mit lehet tenni? Első és legfontosabb itt is az imádság. Nyilvánvaló, hogy az ilyen viszály honnan származik! A sátán kihasználja bűneinket, emberi gyöngeségeinket, és ezeken keresztül viszályt szít. Vele szemben leginkább az imádság és a böjt segít. Azért is, mert imádság és böjt közben az ember egyre alázatosabbá válik, ugyanakkor a látása is tisztul, hogy mit kell tenni.
Ha nehéz a házastárssal a kapcsolat, keresni kell az alkalmat, amikor megnyílhat, amikor higgadtan lehet vele beszélgetni a helyzetről. Adódhat ilyen egy családi ünnepen, kirándulás során, vagy máskor, amikor ki tudnak mozdulni a hétköznapi hajszából. Ha előtte imádkoznak, van esély a beszélgetésre. Sok család azért megy tönkre, mert a házaspárok nem beszélgetnek, nem hagynak, nem szánnak erre időt. Ha már nincs remény az ilyen beszélgetésekre, akkor javaslom harmadik személy, egy szakértő - természetesen hívő - családsegítő bekapcsolását. Például nagyon szép családsegítő, családerősítő lehetőség adódik Bodrogolasziban. Az ottani görkat. atyán keresztül el lehet őket érni.

Kedves István!
Atanáz atya püspökszentelésén a Keleti Kongregáció titkára, Cyril Vasil érsek volt a főcelebráns. A Liturgia kezdetén ugyanazt az imádságot énekelte, amelyet a püspöki liturgián mi is megszoktunk, csak ószláv nyelven. Magyarul így hangzik:
"Uram, Uram, tekints és nézz le a mennyekből, és látogasd meg a te szőlőskertedet, melyet a te kezed ültetett, és erősítsd meg azt. Legyenek kezeid mindenkor az emberek fiain, kiket megerősítettél.
Cyril érsek az ószláv imát a nyugati kiejtés szerint énekelte, ahogy általában a ruszinok, de a szlovákok és ukránok is. Íme, a szöveg az ő kiejtése szerinti átiratban:
Hoszpodi, Hoszpodi, prizri na nebeszje, i vizsgy, i poszetyi vinohrad szej i szoversi i, egozse naszagyi desznica tvoja, Hoszpodi; budi ruka tvoja na szina cselovjecseszka, egozse ukrepil jeszi szebje.

Sajnos, nem sikerült a végére járnom, hogy Atanáz atya pontosan miért nem készített címert. Tudva levő azonban, hogy Atanáz püspök atya is törekszik hűségesen igazodni a keleti hagyományokhoz, ezért nem kizárt, hogy ebben a kérdésben is azt követi.

Kedves Lina!
Amit az említett fiatalasszony elmondott abban a csoportban, nekem túlzásnak tűnik. Mindazonáltal ilyen jelenségek valóban vannak. Ugyanúgy Istentől származnak, mint bármely más adottság: zenei képesség, alkotó tehetség, vagy egyszerűen, ha valaki jól tud fütyülni. Hogy megérezzük a hozzánk érzelmileg közel álló ember helyzetét, az majdnem természetes. Ha ennél többről van szó, az sem természetellenes, csak a tudomány ma még nem tudja megmagyarázni.
Önmagában se nem jó, se nem rossz egy ilyen képesség. Lehet jóra használni, és sajnos, lehet nagyon rosszra is. Éppen ezért némileg óvatos vele a Katolikus Egyházunk. Nem kell különösebb gondot fordítania rá. Az az Úr Istennek valóban valami egyedi terve van ezzel kapcsolatban, akkor az idejében jelezni is fogja. Törekedjék arra, hogy mindig mindenben szolgálatára legyen embertársainak!

Máté a zsidó szokásoknak megfelelően József családfáját adja meg. Női családfákat nem volt szokás rögzíteni. A családfa így is tanúsítja, hogy Krisztus Dávid fia, mert Mária is szükségszerűen Dávid leszármazottja volt, ha eljegyezhették Józseffel. Máriának is el kell mennie Betlehembe, hogy ott iratkozzék fel a népszámláláson.

Elnézést kérek, kicsit megkésve válaszolok. Lehet, hogy azóta a vallás óra már meg is volt. Mindenesetre az itt címmel jelzett két könyvben nagyon sok értékes tanítást talál a reményről.

XVI. Benedek pápa Spe Salvi enciklikája a reményről: www.vatican.va/holy_father/benedict_xvi/encyclicals/documents/hf_ben-xvi_enc_20071130_spe-salvi_hu.html

Barsi Balázs ferences atya: Krisztus, a mi reménységünk www.ppek.hu/k374.htm

Ha esetleg már valóban megvolt a vallásóra, akkor is javaslom ezeket elolvasni.

1. A házasságot kötöttek család és keresztneve, vallása és származási helye.
2. A keresztszülők családneve és keresztneve.
3. A tanuk családneve és keresztneve ahonnan az engedélyt kapták.
4. A kihirdetés évének, hónapjának és napjának megjelölése, a diszpenzáció napja és hónapja.
5. A diszpenzációs kánoni vagy politikai akadályának éve hónapja és napja.
6. Az esketők
7. Az esküvő éve hónapja és napja
8. A vőlegény állapota
9. A menyasszony állapota
10.A házasulandók állapota,hajadonok vagy özvegyek, mindkettő vagy csak egyik és melyik!

Ez egy nagyon archaikus régi román szöveg melyet ma már csak a Moldáv Köztársaság területén beszélnek.

A kérdés színvallásra bír. Nemigen vagyok kibékülve a papi civillel. Maga a szó is fura egy összetétel, árulkodó: pap vagy civil ember viselete ez? Olyan papi viselet, amely jobban hasonlít a civilhez? De miért kell hasonlítania? Ha civil, akkor legyen az: pulóver, ing, zakó, póló. A pap, amikor civil, akkor ugyanolyan ember, mint a többi. Ilyenkor miért ne hordhatna ő is ugyanolyan ruhát? Ha viszont éppen papi feladata van, akkor vegyen fel papi ruhát: reverendát. A hívek szeretik látni a papot reverendában. Ránéznek és Isten jut az eszükbe. Úgy látom, hogy a görög kispapoknál ez ugyanúgy működik, mint a rómaiaknál. Attól kezdve, hogy reverendát kap, hordhatja a papi civilt. Van köztük, aki ezt, van, aki azt szereti jobban viselni.

Kedves Testvérem!
Aligha tud tenni valamit ennek a barátságnak a fölmelegítéséért.
Azt javaslom, ne is erre törekedjék. Inkább készítse a szívét a továbblépésre - még ha nehéznek tűnik is. Bizonyosan mindketten változnak, Ön is és a régi barátja is. Eközben az érzelmek is változnak, s persze, az a nehéz, amikor nem egy ütemben. Ez pedig gyakran előfordul. Ám ne legyen emiatt elkeseredve. Higgye el, javára fog válni, lelke, személyisége erősödésére, érlelődésére fog szolgálni az, amit történt, vagy történik most. Köszönje meg a Jó Istennek, hogy voltak nagyon szép napjaik, időszakaik. Ha nem folytatódik, akkor készít az Úr újabb ajándékokat. Még azt sem mondom, hogy imádkozzék e régi barátjáért, hisz ezzel az emlékezéssel is csak nehezíti saját magának az eltávolodást. Bízza az Úrra ennek elrendezését! Őbenne még soha senki nem csalódott.

Ennek az az oka, hogy Atanáz atyának valóban nincsen címere. Legalábbis eddig nem láttuk sehol.

Kedves Testvérem! Tisztelt P.P!
Ne hagyjuk, hogy az ördög kijátsszon bennünket! Valóban, a Szent Liturgia leggyönyörűbb pillanata a szentáldozás. Ilyenkor senki és semmi más nem fontos, csak egyedül az Úristen, aki érkezik hozzánk, aki nekünk adja magát. Ha ekkor másra figyelek, főként ítélkező gondolattal, akkor észrevétlen átsuhan rajtam a pillanat. Nem mondom, hogy hatástalanul, de lélektanilag valóban elveszíthetem az Istennel találkozás misztikus állapotát. Ne hagyjuk!
Másokra tartozik, hogy ekkor ki mit csinál, hova megy, hova áll. Örvendezzem a fölbecsülhetetlen ajándéknak!
Én úgy látom, hogy a kispapokat az elöljárók nagy bizalommal nevelik. Nincsen csendőri felügyelet. Ez bizonyosan jót tesz nekik, és átérzik ők is annak felelősségét, hogy rajtuk múlik, jó pappá válnak-e.

Fontos meggondolni, hogy a házastársi kötelesség ?ön-kötelesség?, azaz saját magunkat kötelezzük el. Ilyen értelemben a kötelesség nem kívülről ránk rótt idegen kötelesség, hanem önként vállalt életstílus. A házasság fő célja, hogy a másikat otthonhoz segítsük: a Mennyek Országában az Atya otthonába is, és e világon is. Azaz fő cél, hogy a másik üdvözüljön mellettem.
Ennek tartalmi részleteit nem írja elő az Egyház, felnőtt, érett híveire bízza, hiszen ez földrészenként, kultúránként változhat. Beletartozhat az otthon érzelmi melege, a közös beszélgetések, a közös háztartás, közös családi kassza, egymás ápolása, s természetesen a szexuális kapcsolat, a gyerekekről való közös gondoskodás is. Nem csak alkalmazkodásról, kiszolgálásról van szó, hanem a másikért való halálról és feltámadásról. Ehhez van szükségünk a házasságkötés szertartásának kegyelmére, a közösen vett szentségekre.
Az a házasság, ahol fél szavakból is megértjük egymást, mert ugyanolyan a hitünk ? és más az olyan házasság, ahol állandóan küzdeni kell már a templomi esküvőért, a gyerekek megkereszteléséért, a keresztény erkölcsi normákért, a vallásos életvitelért.

Kedves Alexandra és Péter!
Én is nagyon megörültem ennek a cikknek. Amit azonban erről a Szemlében olvashatunk, az egyértelműen görögkatolikus egyházunkra vonatkozik. A bizánci egyház sajátossága, hogy szigorú szabályokkal, a hagyományok megőrzésével irányítja az alkotókat, hogyan kell képet, képállványt, templomot és egyéb művészeti alkotásokat létrehozni. Természetesen bárki festhet olyan képet, amelyen egymást átölelve láthatók a Szent Család tagjai. Ilyet használni, terjeszteni nem tilos. Csupán nem szabad ikonnak nevezni, mert nem felel meg az ikonok előírásainak. Görögkatolikus egyházunkban pedig azért nem ildomos használni, mert nálunk viszont az ikonok és az ikonikus ábrázolás az egyetlen megengedett és hitünket is tartalmazó és közvetítő forma.
Biztos vagyok abban, hogy Püspök atya is ugyanezzel a szándékkal írta meg ezt a tanítását.

Leírásából azt gyanítom, hogy a barátnője valóban lélektanilag zavart lehet. Semmiképp sem kell rossz indulatot feltételezni. Ha van benne manipuláló hajlam, ez is csak zavart lelkivilágának eredménye. Valószínű, nincs is sok barátnője magán kívül. Ezért számára Ön nagyon is fontos, mégis valamiképp érzékeltetni akarja, hogy ő nem kötődik. Ez egy kicsit önbecsapás, a valós helyzet álcázása. Ez magyarázhatja állhatatlan, szeszélyes viselkedését.
A tanácsom, hogy törekedjék vele mindig ugyanazzal a szeretettel viselkedni. Ezzel az állandósággal tudja némiképp ellensúlyozni az ő változékonyságát. Félő, hogy valóban nem tudja ezt vele megbeszélni, mert éppen a valóságtól menekül, azzal való szembesülést, szembesítést szinte támadásnak tartja. De ha Ön viselkedésében állandó szeretetet mutat felé, ez számára is gyógyító lehet. El kell érnie, hogy Ön sohase sértődjék meg, ne kelljen magyarázkodnia. Ehhez, persze, nagy lelkierő szükséges, de ha törekszik rá, nem csak a kapcsolatuk maradhat meg, de az Ön lelke is erősödik, fejlődik közben.
Arra azonban vigyáznia kell, hogy ne váljék kiszolgáltatottá, ne legyen szeszélyeinek áldozata. Ezért szükséges az Ön részéről az állandóság, és bizonyos távolságtartás. Legegyszerűbb az volna, ha megszakítaná vele a kapcsolatot, de ennek mindketten csak kárát látnák, hiszen ő magányossá válna, Ön pedig elmulasztana egy jó lehetőséget arra, hogy Krisztus szeretetében erősödjék.