Tisztelt lelkiatya!
A helyzet a következő: a vőlegényem református vallású és elvált, előző házasságából nem született gyermek,a volt felesége hagyta el négy hónap után. Mi szeretnénk egyházi esküvőt,mert nekünk ez fontos. A kérdésem: lehetséges-e görög katolikus házasságkötés? és ha igen,akkor milyen papírok kellenek hozzá?
Tisztelettel: egy vallásos lány
Tisztában kell lenni azzal, hogy nem csak a katolikus esküvő hoz létre érvényes, Isten által összekötött, tehát el nem választható házassági köteléket. Nem katolikus (és ortodox) felek, férfi és nő között nyilvánosan, tanúk, akár pusztán polgári hatóság előtt adott házassági beleegyezés kimondása érvényes házassági köteléket hoz létre . Amennyiben tehát katolikus féllel kívánnak újabb házasságot kötni, útjában áll korábbi kötelékük . Annak esetleges érvénytelenségéről a katolikus egyházi bíróság hozhat ítéletet.
Az Ön református kedvese tehát kérheti a korábbi kötelék érvénytelenségének megállapítását. Ebben az esetben saját kezével aláírt kérelmet kell beadnia a korábbi házasságkötése helyének, vagy házastársa lakóhelyének bírósági helynökéhez . Ebben a levélben jeleznie kell, hogy katolikus féllel tervez házasságkötést. Elkészítéséhez természetesen segítséget vehet igénybe bármelyik ismerős, jó szándékú paptól.
Mindenesetre nagyon erősen javaslom, hogy ha komolyak a szándékaik, akkor előbb tegyék meg ezeket a lépéseket. Ez nem üres jogi macera, hanem Isten akaratának megkérdezése. Különben, ha kiderül, hogy az illető ifjú nem szabadállapotú, s hamarabb szövődnek erőssé a szerelmi szálak, akkor egész életére szóló teherré válik egy meg nem köthető házasság.
Kedves Lelkiatya!
A templomunkba jár egy tanárnő. Már régóta figyelem a templomba, hogy milyen erős hite van, milyen őszintén imádkozik és ahogy beszél az emberekkel az csodálatos, mindig mosolyog és őszintén figyel rájuk. Hogyan tudnék vele megismerkedni személyesen? Szeretnék tanulni tőle hitet és alázatot. Nem tudom, hogyan csináljam.A templomba odamehetek hozzá, nem fogja furcsálni?
Szerdahelyi Magdolna
Természetesen, minden nehézség nélkül odamehet hozzá. Csak bátorítani tudom. Testvérként szólítsa meg. Javaslom, ne a szívéből jövő nagy dicséretekkel kezdje, mert azzal az ember nemigen tud mit kezdeni. Éppen olyan nehéz jól elviselni, mint a korholást.
Viszont keresztény testvérek között sokat jelent az a kérdés: Neked miből van erőd?
EGy templomi közösség összetartó erejét és életképességét jelzi, ha a szertartás után ott maradnak a templomban, vagy a templom ajtóban, vagy még jobb, ha van erre külön helyiség, és ott beszélgetnek, élik tovább az imádságos közösséget. Ilyen alkalommal még könnyebb megszólítani egyik vagy másik testvérünket.
Tisztelt Lelki Atya!Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Pár hónapja írtam önnek,amiben beszámoltam a felekezetek közti évődésemről.Örömmel szeretném elmesélni Önnek, hogy milyen csodálatos élményben volt részem!Egy kicsiny görög katolikus közösség magába fogadott,húsvétkor a keresztséget is fölvehetem.Végtelenül boldog vagyok!
Lenne még egy kérdésem.Férjnél nem voltam,viszont gyermekem van,születése óta egyedül élünk.Én így mennyire vagyok bűnös az egyház szemében?Hiszen házasságon kívül született,viszont még azelőtt,hogy kapcsolatba kerültem volna a keresztény tanításokkal.Köthetek így valaha Isten előtt házasságot?
Köszönöm a válaszát!Minden jót kívánok Önnek és jó egészséget,hogy sokáig tudjon még nekünk kérdezőknek hasznos tanácsokat és útmutatást adni.Üdvözlettel: Regina
Kedves Regina!
Amikor fölveszi a keresztséget, abban a pillanatban Isten elveszi minden bűnét, teljesen ártatlanul fogja folytatni az életét. (Ennek jelzésére is öltöztetik Nagyszombaton az újonnan megkeresztelteket fehér ruhába.) Félő, hogy ezek után is újra fog vétkezni, hiszen a rosszrahajló természet megmarad, de már új emberként él. Isteni segítséget kap, a bérmálás kegyelme folytán a Szentlélek vezeti majd tovább. Lesznek küzdelmei, Isten azt várja Öntől, hogy az ingyen kapott ajándékot, a teljes bűntelenséget saját erőfeszítéseivel is megőrizze, újra és újra építse. Meglátja, ez a másfajta küzdelem, Isten segítségének a megtapasztalása lesz maga a boldogságának forrása. Rendszeresen gyónjon és áldozzon. Ezért is kaptuk ezeket a szentségeket, hogy erőtlenségeink közepette isteni erőt és energiát kaphassunk.
Természetesen semmi akadálya annak, hogy férjhez menjen. Buzdítom is, hogy keresse az Úrban életének párját, akivel nem csak szerelmét, de Isten iránti ragaszkodását is megoszthatja.
Dicsőség Jézus Krisztus
Kedves Lelkiatya!
A család éve alkalmából sok program szép beszélgetések vannak. A családok együtt léte, közös programok együtt imádkozások elengedhetetlenek, de a nagyszülők szerepe ezek mellett nincs jelen.
Fontosnak tartom leírni érzéseimet és kíváncsi vagyok az egyház véleményére. A mindennapok és a környezet is az önállóságot a szabadságot sugározza, -amivel nincs semmi baj- de a felgyorsult világunkban a szülők is rákényszerülnek a hajtásra és egyre kevesebb az idejük, és hiánya űrt hagy maga után, amit a nagyszülők betölthetnének. A hagyományos értékrend szerint a családban ott voltak a nagyszülők, aktív segítségként is, és ami ettől fontosabb imáikkal a gyermekek lelki gondozásával. Nem értem, hogy egyházunk ezzel a hiánnyal miért nem foglalkozik. Tudom, hogy a legtöbb nagyszülő így is imádkozik, de más ha elérhető és úgy ad példát, arra, hogyan kell imádkozni és problémáinkat Istennel megoldani. Nincs bizonyíték rá de lehetséges, hogy a mai fiatalok családalapítási hajlandósága is formálódna egy ilyen család modell mellett? Véleményem, hogy az egyházaknak ebben feladatuk lenne. Természetesen mindenre itt nem lehet kitérni, ami előnye volna, de beszélni lehetne a nehézségeiről is. A lényeg, hogy elindulna valami.
Válaszát és szeretettel megköszönve:
SzT Anikó
Kedves Anikó!
Teljesen igaza van. A nagyszülők jelenléte a családban, a gyermekek fölnövekedésében, a dolgozó felnőttek kiegyensúlyozottságában óriási jelentőségű. Sajnos, olyan társadalomban élünk, ahol a családi életnek ez az eleme szándékoltan háttérbe szorul. A panelházak bérlakása jó megoldásnak tűnik fiatal házasok számára, de megfojtja a nagy család életterét. Utána pedig - érdekes módon - ha már kicsit megtollasodva lehetőség nyílik saját ház építésére, oda már nem mindig tervezik be a nagyszülőket.
A családgyűlésünk meghirdetésekor ez a terület is kapott hangsúlyt. Éppen azért, mert ezzel (is) el vagyunk maradva. Hogy egyáltalán nem fogalkozik vele egyházunk, így azért nem is mondható, de igazi megoldást e téren - az Egyház részéről - még én sem láttam. Adjunk javaslatokat a papjainknak, vezetőinknek, hogy tudhatunk ezen a megrontott helyzeten segíteni.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy melyik szent közbenjárását lehet kérni azért, hogy valaki megtérjen Istenhez és istenfélőbb legyen? Vagy lehet-e egyáltalán közbenjárást kérni ilyesmiért? Hogy lehet segíteni valakin, hogy higgyen?
Köszönöm a válaszát!
Flóra :)
Kedves Flóra!
Természetesen ilyen szép és nemes célért lehet közbenjárást kérni égi testvéreinktől a szentektől. Miként földi testvéreinktől, más keresztényektől is. Arra nem szabad gondolni, hogy hátha van olyan kiválasztott személy, aki az ilyen ügyekért "felelős" a mennyben. A népi vallásosságnak a része, hogy úgy tartjuk számon, egyik szent ebben, a másik abban hatékony. Valójában minden kérésünket maga az Mennyei Atya hallgatja meg és teljesíti. A szentek közbenjárása azt jelenti, hogy imánkat az élő egyházhoz kapcsoljuk, hogy hitünket testvéreinkkel együtt (beleértve a megboldogultakat) éljük meg. Ez erősíti a hitünket, mélyebbé és szélesebbé teszi a szeretetünket Isten iránt, gazdagítja emberi kötődésünket Hozzá és a szentek egész közösségéhez. De mint ahogyan a Jóistennek nem az a feladata, hogy teljesítse a mi kívánságainkat, éppen úgy a szentek sem effélével bajlódnak.
Amit szeretne elérni, amit kér, egy embertársa hitének erősödése, az nagyon értékes dolog. Elsősorban magától az Úrtól kell kérni a Szentlelket testvére számára. Az Istenszülőhöz is fohászkodhat érte, hiszen anyai szeretetével még hatékonyabbá teszi a kérést, pótolhatja a mi hitünk hiányosságát. Imádkozhat az illető védőszentjéhez, aki különös szeretettel gondoskodik róla. (Ha imádkozik hozzá, attól nem lesz még figyelmesebb iránta. Ez nem mennyei lobbi. Az érte mondott imák révén erősödik elsősorban az Ön hite, Flóra, és e hittel mondott imák által növekedik a szeretete iránta, vagyis több szeretetet, több kegyelmet juttat neki.)
Az érte mondott imádságban fontos még a kitartás és a bizalom. Ha nem kapja meg azonnal, nem néhány hét vagy hónap leforgása alatt változik meg az illető gondolkodása, akkor sem szabad föladni. Van, hogy évekig ki kell tartani ebben az imában. A bizalomnak része, hogy rábízom az Úrra, hogyan alakítja a dolgainkat. Számos szép példa van arra, hogy imádsággal el tudtuk vezetni testvérünket a hitre.
Kedves Lelkiatya!
Szvatoszlav Sevcsuk kinevezett kievi nagyérsek úrral kapcsolatban szeretném kérdezni, mert vita alakult ki. Valaki savallja, hogy nem szerzetes és nagyon fiatal, másrészt túl sok idöt töltött Rómában. Pozitív viszont, hogy hazájában ismert morálteológus, és biztosan jól tud még oroszul. A nagyobb kérdés az, hogy ha az elkövetkezendö idöben valamikor létre jönne a kievi patriarchátus, akkor a környék görög-katolikusait "oda csatolnák", és ez nem jó. Nekem ezzel több fenntartásom is lenne. Szerintem félelemre semmi ok, nem hiszem, hogy akárkinek is csorbulhatnának - ha ez be is következne - az anyanyelvi és kulturális jogai. Nem élünk a Varsói Szerzödésben és tervgazdaságban sem, hogy mindenkinek egyre újabb központokból mondanák meg, mit csináljon. (Szerintem nálunk ez egyszerüen fóbia - mint jelen esetben más szempontból Brüsszeltöl félnek.) Az, hogy esetleg jobban odafigyelnének arra, hogy ápolják a közös óegyházi szláv nyelvet - mint akár a latint is a nyugatiaknál, az szerintem nem rossz. De úgy gondolom senkinek nincs félni valója attól, hogy nagy uniformizálás következne be. Mi erröl a véleménye? Köszönöm válaszát.
Bocsásson meg, nem értek ehhez a területhez. Annyit hallottam csupán, hogy az eredmény mindenkit meglepett, a választásban résztvevő püspök atyákat is. Nyilván sokat imádkoztak, hogy a Lélek vezesse ezt a munkájukat, és úgy könyvelték el, hogy valóban így is volt. Mi másra gondolhatnánk mi is. Az ukrán egyház törekvése, hogy pátriárkának tekinthessék a nagy érseket, nem új keletű. Róma ezt eddig nem fogadta el, gondolom, főként ökumenikus szempontok miatt. Hogy ez a fiatal teológus-főpap hogyan kezeli ezt a kérdést, az idő fogja megmutatni. Miként azt is, hogy hogyan tekint majd a kisebbségekre, a ruszinokra, magyarokra, más népekre és azok felekezeteire. Imádkozzunk érte, hogy továbbra is Isten Szentlelke és bölcsessége vezesse őt és az általa vezetett egyházat.
Kedves lelkiatya,
azt szeretném megtudni, hogy mik a feltételei annak, hogy 10 hónapos lányunk megkeresztelkedjen?
A szülőknek vállalni kell, hogy a gyermeket keresztény (katolikus egyházon belül, hogy katolikus) nevelésben részesítik. Ehhez, természetesen nem elegendő egy papír kitöltése, hanem az életükkel is igazolni kell, hogy komolyan veszik a keresztény, katolikus életet, annak minden vetületével. Továbbá olyan keresztszülőt kell választani - legalább egyet - aki katolikus (a katolikus egyházban), és megbízhatóan vállalni tudja annak felelősségét, hogy a megkeresztelt valóban részesül majd a keresztény nevelésben, valóban kereszténnyé tud felnőni.
További feltétel még, hogy föl kell keresni a lelkészt (plébános, parókus), hogy ezt a szentséget kiszolgáltassa, s hogy arra a szülőket, keresztszülőket fölkészítse.
Tisztelt Lelkiatya!
Mit tegyek ha úgy érzem Isten elhagyott? Tudom hogy nem mindig lehet boldog az életünk, de megingott a hitem és nem tudom hogyan legyen újra olyan erős mint volt?
Hanna
Kedves Hanna!
Ne azt keresse, hogy milyen volt a hite, s ne arra törekedjék, hogy azt újra megszerezze. Minden bizonnyal átalakulóban van a lelki élete, egy újabb lépcsőfok előtt áll. Talán kudarcok érték mostanában, szomorúságok jelentek meg. Adjon hálát ezekért, mert segítenek, hogy megtisztuljon, letisztuljon az Istenről alkotott képe! Át kell mennünk csalódásokon,hogy megértsük, a Jóistennek nem az a dolga, hogy kellemessé, elviselhetővé tegye az életünket. A fájdalmakon keresztül láthatunk mélyebbre. (Éjszaka mindig messzebbre látunk.) Ha nehéz is, vegye rá, kényszerítse rá saját magát erre a hálaadásra. Aztán, olvasson minden nap a Szentírásból. Ahhoz nem kell nagy hitélmény, az csak elhatározás kérdése. De az olvasott szöveg, az Isten élő szava meg fogja tartani a hitben.
Ne mulassza el a vasárnapi Szent Liturgiát (Szent Misét). Akár van kedve, akár nem, mindig legyen ott. Az Úr hívja, várja. Sohsem tudhatja, mikor akarja Önt megajándékozni olyan új hitélménnyel, amiben még soha addig nem volt része. Természetesen szentségekhez is járuljon, függetlenül attól, hogy van-e erre igénye, vágya vagy sem. A betegnek is enni kell, még ha nincs is étvágya. A lelki betegségnek is az a tünete, hogy nem kívánjuk a mennyei eledelt. Ennek ellenére kell lelkileg táplálkoznuk, sőt, éppen e lelki betegség, a kiszáradás veszélye miatt kell még inkább.
Türelmesen várja ki, míg ez időszak elmúlik, s ha betartja "terápiás" javaslataimat, hamarosan meg fog gyógyulni a lelke. Imádkozom Önért.
Kedves Lelkiatya!
EGY AGGÓDÓ ÉDESANYA levelén gondolkozva írom ezt:
Igenis, sok, nem használt (!) vallásos lány van. Otthon. Valóban nincs lehetőség 30 körül ismerkedni, ilyen értékekkel (sem). Amikor nagy, fehér ruhás esküvőket látunk, ahol mindenki tudja, hogy a pár bizony már régen együtt él (esetleg gyerekük is van/lesz), akkor bizony sokszor még a hívők között is nevetséges egy 30 körüli lány. (a szó minden értelmében lány)
Nagyon jó ötlet az a Találkozó, amit Lelkiatya ajánl, de igazi kapcsolatok akkor alakulhatnak ki, ha heti egyszer van egy olyan összejövetel (táncház, klub), ahová ez a korosztály eljárhat. Nem a fiatalabbak, nem az idősebbek, nem a családok (velük úgy is találkozik az egyházközségben, templomban). Így azt is írhatnám, hogy lehetne olyan közösségi lehetőség, ahol igenis, felvállalják, hogy ez a közösség egyedülálló fiatalok társ-, vagy egyszerűen BARÁTkereső közössége. Mert egymást keressük, akár barátkozni bármiről beszélgetni....és nagyon úgy tűnik, hogy nem alkalmasak évenkénti egyszer lelki alkalmak a barátkozásra, évek óta ezzel küzdenek a hívők közül sokan.
Most a Család Évében, amikor mi ("öreg" 30-asok, gondolok a lányokra, akiknek az első gyermek ez esetben későn érkezne talán...) nem tudunk még barátkozni sem, úgy vélem jó volna egyházi lelki támogatás mellett indítani ilyet. Egy olyan "mozgalmat", ami ezt felvállalja. (minket, "haszontalanokat", és "bénácskának" tartottat)
Igenis eljuthat az ember a fásultságig, vagy (ami rosszabb) a vallásos elvek feladásáig. Sokszor előjöhet a gondolat: senki sem szeret, nem vagyok elég szép/jó/okos, Isten is elfordult tőlem?, ez jel, papnak/szerzetesnek kellene lennem? azért nem találok? biztos rossza vagyok, baj van velem stb.
...azt is mindenki tudja, hogy az ezoterikus boltok többnyire a magányos, 30-as nőkből élnek. Amikor már nem véd a szülők szeretete sokan fordulnak hamis, gyors lelki segélyhez...hiszen az egyházközségekben sokszor érezhetik elszigeteltnek magukat(főleg, ha több idős, vagy családos között keresgélik a helyüket) - gondolom látta más is egyes szekták TV-beli felvételeit...mennyi fiatal van ott....(szomorú)
Lelkiatya, Ön szerint érdemes ezzel Fülöp püspök atyát megkeresni? Ismer e olyan atyát, aki ezen már gondolkozott, vagy hogy mi a véleményük erről? Más papok mit tapasztalnak ezen a téren az egyházközségükben? Lehet, hogy valahol ez már sikerült.... :)
Köszönettel
Földesi Éva
szórvány sziget
Kedves Éva!
Föltétlen jó gondolatnak tartom, hogy ilyen kéréssel, de még inkább hasznosítható ötletekkel forduljon az egyházi vezetőkhöz. Tudom, hogy vannak atyák, akik látják ezt a nehézséget, próbálnak is segíteni, de szélesebb körű megoldást még nem hallottam. Fölvetem, mi lenne, ha a honlapunkon is nyílna ismerkedési sarok.
Néhány beszámoló alapján mondhatom, hogy elég jól sikerült az említett KEFIT is, ehhez hasonló megmozdulások is segíthetnek. Remélem, e sorokat is olvassák felelős vezetőink, és lépni is fognak. Én meg imádkozom az ügy sikeréért.
Bocsánat, ha triviálisnak tűnő kérdést teszek fel! Mit jelent a parókus kifejezés? Esetleg rang, a hierarchiában elfoglalt hely, vagy státusz?
Mi a különbség a hierarchia többi helyén elhelyezkedő lelkész és a parókus között?
Előre is megköszönöm a válaszát!
A parókus ugyanazt jelenti, mint a plébános. Fölszentelt pap, aki egy helyhez kötött egyházközségnek a vezetője. Nem annyira rangot, mint inkább beosztást, szolgálatot, feladatkört jelent.
A hierarchia fogalmai szerint van diakónus, pap és püspök. A papok között nincsen hierarchikus megkülönböztetés.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Igen tisztelt lelki atya!
45 éves férfi vagyok aki sajnos családi és betegségi okok miatt nem nősült meg. Vallásomat gyakorlom. Sajnos évtizedeken keresztül a paráznaság bűnében élek. Félre ne értsen, nem egyik nő ágyából ki a másikba be. Sajnos a másik a szemérmetlen testi cselekedetek bűnében. Sajnos évtizedeken keresztül ezt nem is fogtam fel bűnnek mivel a régi papunk sem az erkölcs minta képe volt. Most kaptunk egy fiatal atyát és vele a sok lelki beszélgetés vezetett rá arra, hogy ez igenis bűnnek számít. Sajnos időről időre kisebb nagyobb megszakításokkal újra meg kell gyónnom ezt a bűnömet. Az elmúlt év novembere óta nem történt semmi. Most viszont megint akkora kísértést érzek, hogy nem bírok ellen állni. Lehet a hormonok is okozzák. Sőt most már úgy érzem, hogy kezd egészségi probléma is kialakulni az önmegtartóztatás miatt. Már rettegek tőle, ha újra elkövetem szégyenlem újra meggyónni. Mindenképp meg szeretnék ettől a bűnömtől is szabadulni. Vagy egy egészséges férfi embernek erre szüksége van? Időnként meg kell tennie? Nem is olyan nagy bűn? Csak én csinálok ebből lelkiismereti kérdést? Ne gyónjam meg? Kérem adjon tanácsot, hogy mit tegyek?
Várom megtisztelő válaszát: Csaba
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Csaba!
Semmi ok az aggodalomra. Jól teszi, ha újra és újra meggyónja ezt a bűnét, mert nincs helye az életében.
A szexualitás, a nemi ösztönök gyönyörű ajándék a Teremtőtől, amelynek köszönhetően a férfi és a nő egymásnak kifejezhetik a szerelmüket, amely szerelemből pedig új élet fakadhat. Jó pár évtizede folyik viszont az a szellemi támadás, amely a szexualitást el akarja választani a házasságtól, a gyermeknemzéstől, végül pedig a szeretettől. Ennek eredménye igen szörnyű, mert az embert állati szintre süllyeszti le. Természetesen mindig megvolt a testi ember kísértése, a rosszra hajló természete, hogy ami szép, azt önzésével elcsúfítsa. Ha a szexualitás ajándékát valaki pusztán saját testi örömére fordítja, az a Teremtő akartatának a kijátszása, szembefordulás a Tőle kapott élettel.
Mondhatom, minden Istentől kapott ajándék ilyen. Ha az Ő akarata szerint használjuk, akkor csodálatos örömforrás, ha önzésünk szerint használjuk, akkor szembefordul velünk. A nemiség akkor tud elhatalmasodni az emberen, ha nem természetesen kezeli. A törekvő embernek küzdenie kell a rosszrahajló természetével szemben, hogy az isteni ajándék valóban érték legyen az életében.
Ne adja föl, Csaba! Bízzon abban, hogy az Isten megsegíti, ha kitart ebben a küzdelemben. Egyedülálló férfiként, persze, nagyon nehéz, de higgye el, a házasságban élőknek is meg kell küzdeniök vele. A tisztaság nagy kincs, nem lehet olcsón megszerezni. De ad erőt és segítséget az Úr. Az is természetes, hogy tavasz táján jobban gerjedezik a test, ne ijedezzen ettől. Vannak aztán csendesebb napok is. Nem ez a lényeg. Mindig az Istenre figyeljen, tőle kérjen segítséget és ne adja föl a küzdelmet!
Nem értem.
Mi az a szivárvány a vízözön után?
Milyen szövetség?
Mire vonatkozik?
Eddig egyértelmű volt számomra, de a Japánban történt események után kérdéseim támadtak ezzel kapcsolatban.
Nem a Jóisten emlékező képességét vagy ígéretét szeretném kétségbe vonni, csak kíváncsi vagyok, hogy lehet értelmezni ezt a szövetséget egy ilyen rombolás után?
Válasza sokat segítene!
Köszönettel.
Réka
Kedves Réka!
Nem értem egészen, hogyan kapcsolja össze e kettőt.
Az Ószövetség megkötésének egyik jele volt a szivárvány. Jobbára csak emlékeztető nekünk embereknek, hogy Isten nem hagy el minket. Ugyanakkor az Isten által fölkínált szövetség nem is olyan magától értedődő dolog, mint amennyire hozzászoktunk. A végtelen hatalmú Isten szövetséget ajánl föl porszem teremtményének. Önmagát kötelezi. Nyilván szeretetből, más okot nem lehet találni. Ez tehát szeretet-szövetség. Amely alapvetően más, mint egy jogi cselekmény. Ráadásul, mivel nekünk, bűnös embereknek nem sikerült megtartanunk a ránk vonatkozó részt - egész egyszerűen a hűséges szeretetet, semmi mást - ezért Isten egy másik szövetséget ajánlott föl, egy újat, amelyben már teljesen odaadta magát nekünk. Nehéz is csupán szövetségnek nevezni, helyesebb volna fölfoghatatlan és végtelen ajándéknak mondani. Ekkor derült ki, hogy az ó szövetség - bármily megrendítő volt - csupán előkép lett, a végső, eltörölhetetlen örök szövetség előkészülete. Az Isten és ember közötti szövetségről ilyen megközelítésben érdemes gondolkodni. Van még mit...
A Japánban történt események szörnyű természeti katasztrófa képei. Egyesek emlegetik, hogy maga a földmozgás is egy tektonikai "kutatómunka" balul sikerült következményei. De ne legyünk vádaskodók! Hátha valóban pusztán természeti jelenség volt a földrengés és szökőár. (Ne mondjunk "cunamit", mert a mi magyar szavunk sokkal szebb, és csak más idegen nyelvek nem tudnak rá sajátot használni!) A mostani, azóta tovább burjánzó veszedelem azonban mindenképp az emberi mohóság és felelőtlenség eredménye. Semmiképp sem lehet a Jóistent hibáztatni, hogy miért pont ott mozgatja a földet, ahol tudja, hogy van atomreaktor. (Ha Ő mozgatná, akkor egyre inkább bajban lenne, mert már alig van ilyenektől mentes terület.) Nem biztos, hogy rossz dolog atomerőműveket építeni, ezt nem tudom megítélni. Mégis úgy tűnik, megint olyan területre tévedtünk, amely meghaladja a képességeinket, s mint egy Golem, szembefordul velünk. A tudománynak sajnos, több hasonló területét látjuk, ahol merészen előretörünk, de nem tudjuk, mi lesz a vége. Legalábbis érdemes volna a saját kárunkon tanulni. Ez ugyanis mindannyiunk kára. Az Úr Isten viszont nem szűnik meg egyetlen pillanatra sem szeretni bennünket és irgalmával segíteni a mi hibáinkon is. Már amennyire engedjük...
Kedves Lelkiatya!
Mi a véleménye az IGEN-ről (radikálisan mérsékelt a katolikus közösségek lapáról) www.igen.hu?
Éva
Kedves Éva!
Bevallom, ritkán jutok hozzá. Ha olykor a kezembe akad, nehezen tudom letenni, mert sok érdekes és szokatlan megközelítésben tárgyalt dologgal találozom benne. Katolikus elkötelezettségét nem vonom kétségbe. Jó, hogy van ilyen lap, sokfélék vagyunk. Ez is az Egyházunk egyik arca, színe, arcszíne.
Kedves Lelki atya!
Az ún. "Golgota - keresztény gyülekezetről" szeretném kikérni a véleményét. Különös tekintettel arra, hogy mi a fő különbség náluk a katolikus tanításhoz képest, valamint hogy milyen veszélyekkel járhat, ha egy katolikus fiatal rendszeresen oda jár?
Köszönettel: B.
Egy a sok közül. Mint sok más szekta, ez is Amerikából származik. A 60-es években jött létre (ősinek nem mondható). Egyik sajátosságának tartja, hogy a teljes Bibliát, annak minden könyvét tanulmányozza módszeresen. Hitében nem nagyon különbözik más neo-protestáns gyülekezetektől. Hiszik a Szentháromságot, a megtestesülést, a megváltást Krisztusban (annak szélsőséges racionális szemléletét, hogy a Fiú a mi bűneink büntetését vette magára, hogy ezzel kiengesztelje az Atyát, és nekünk így azt már nem kell elszenvednünk). Két szentséget vallanak, de azt két "szertartásnak" mondják, a keresztséget és az úrvacsorát. Ez utóbbi csak jelképe az utolsó vacsorának, annak emlékezetére ülik, de csak a "hívők" részesülhetnek belőle. Gyülekezeti módon terjednek. Ma Magyarországon mintegy 20 településen vannak már jelen. 1991-ben jelent meg Magyarországon és 1994-ben jegyezték be, mint egyházat. Valószínű, az új jogalkotás - minthogy nem tudnak fölmutatni több száz éves jelenlétet sem 10 ezernél nagyobb számú követőt, ezért nem fogja őket egyházként újra bejegyezni.
Nagy veszélyekkel járhat, ha egy hitében nem megerősödött fiatal keveredik közéjük. Hiszen valóban szép dolgokat mondanak Istenről, a Bibliáról, a világról, de vajon mi célja volt egy alapítónak, és a hazánkban terjesztő lelkipásztoroknak, hogy ne a Katolikus Egyházat erősítsék hitvallásukkal? Miért kell más, újabb és újabb utakat keresni, mint amit Krisztus apostolaira bízott, s amelyet a Katolikus Egyház azóta, 2000 éve hirdet és vall? Igaz, sokszor a Katolikus Egyházunk hiteltelensége okozta a hittől és Krisztus egyházától való elfordulást. Ez mindenképpen lelkiismeretvizsgálatra késztet minket, papokat és híveket egyaránt. Nagyon kérem azt a nyilvánvalóan jószándékú kereső leányt, hogy ne máshová menjen, sem egyik sem másik szektába ne kavarodjék bele. A szentségeket a maguk teljességében nyújtó és közvetítő, apostoli folytonosságban élő Katolikus Egyházunkon belül meg fogja találni Krisztust, és Őbenne az életének értelmét és boldogságát.
Többet tudhat meg a szektákról a következő címen: http://www.lmrkat.hu/szektak.html)
Lelkiatya!
Ősi görög katolikus egyház? Mit nevezünk ma ősi görög katolikus egyháznak? Mit értünk rajta, hisz az évszázadok elteltével folyamatosan változások mentek végbe?
A Kárpát-medencében különös csengése lehet ennek a kifejezésnek. A honfoglalás idejétől kimutatható a bizánci egyház jelenléte és hatása az itt élő népek és az ide bevándorló magyarok életében. Az 1054-es évhez kötődő nagy egyházszakadás után még 200 évvel is éltek hazánkban olyan keleti rítusú hívek, papok, szerzetesek, akik nem szakadtak el Rómától. Nem biztos, hogy származás útján kimutatható a kapcsolat az akkor itt élt keleti keresztények és a mai görögkatolikusok között. Még ha vannak is lelkes képviselői ennek az elméletnek, aligha igazolható. De nem is lényeges. Ahogy erről a Szemle Kalendáriumában is olvashattunk. A lényeg, hogy él a keleti egyház ezen a földön, és történelmi kötelék fűzi hozzá a magyarságot.
Mivel él, ezért változik, folyamatosan alakul. Ez az élethez kötődő változás természetesen távolíthatja el a gyökerektől érhez tartozást, hisz éppen abból nő ki, arra épül rá.
Amikor hangsúlyozzuk görögkatolikus egyházunk ősiségét, akkor erre mutatunk rá, hogy mennyire mélyek ezek a gyökerek, és a hagyományszerető jellege miatt ez a gyökerekhez kapcsolódó erő ma is fontos alakító tényező.
Hiszen a római katolikus egyházról éppen úgy elmondható, hogy ősi. 2000 éves. Szintén állandó változásban, fejlődésben van. Érdekes, hogy a római rítus egykorú a bizáncival, mégsem szoktuk hangsúlyozni az ősiségét. Pedig éppenúgy jogos volna. Ha tehát ősi görögkatolikus egyházat emlegetünk, akkor leginkább erre a hagyományőrzésre, hagyománytiszteletre gondolunk. És arra a pápai buzdításra, hogy keressük meg, tárjuk fel ezeket a gyökereket, hogy még jobban és még hitelesebben élhessen és virágozhasson tovább az egyházunk.
