E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését...
Kedves Lelkiatya!
Véletlenül találtam erre az oldalra,(pontosabban a facebook egy II. J. Pál Pápa
tisztelői csoport kapcsán) és nagyon tetszik.
Jómagam Római Katólikus vagyok, de én is azok közé tartozom, akik nagy áhitattal vesznek rész egy-egy Görög liturgián.
Az elmúlt tanévben a Sapientia hittudományi főiskolára jártam egy teológiai felkészítő modulon. Bátran mondhatom, hogy mindannyiunk szeretett erkölcs tanára is Görög lelkész. Bár még hátra van egy komolyabb szigorlatom (tehát nem mertem nek futni a vizsgának), mégis csodálatos volt számomra, ahogy a természetesen Görög liturgiával átszőtt morálteológiát tanulmányozhattam.
A köszösségünknek (Katolikus Alkoholista Mentő Szolgálat: KASZ) évente 4x szokott lenni Felvidéken is lelkigyakorlata. Ezeken az alkalmakon is részt vehettem Görög liturgiákon és sok kedves Görög katolikus testvérrel barátkozhattam össze.
Én is érintett vagyok ugyanis egy 5 éves alkoholista periodusomból tudott az Úr Jézus megmenteni és vezetett a fennt említett közösséghez. Istennek hála két éve
hálás mindennap! jozanódó vagyok.
Az életem minden tekintetben rendezett család, munka (könyvtáros vagyok)stb terén.
Mégis egy pár hónapja olyan erős boldogtalanság, fásultság van bennem.
Tudom, hogy ez természetes és ezekből a száraz időszakokból is lehet táplálkozni
mégis elég nehéz.
Régen kacagtam olyan igazit már.
Jó humorú a férjem és a kislányom is , és azt gondolom én is. Mégis olyan mintha
mindig kívülről szemlélném magam. Tudatosan figyelek arra, hogy gyakran hallgassam a Mária rádiót, olvassam a bibliát, este keresztvetéssel hálaadással igyekszem lefeküdni és így is kelek.
Ma reggel kiengedtem a cicákat és utána több órán keresztül hallgattam a Mária rádiót. Félálomban hallgattam a Papp miklós TanárÚrat:-) és pont a
"Ki mint imádkozik úgy is él" c. előadása volt hallható.
Ez egyik tételünk címe is.
Néha azt gondolom, hogy igenis, ahogy a hitet úgy az örömöt is lehet kérni.
Jól gondolom ezt?
Tisztelettel és szeretettel: V. I.
Kedves V.I.!
Természetesen lehet és érdemes kérni az örömöt is. Javaslom, hogy ne csupán önmaga jobb közérzete miatt kérje, hanem inkább másokért. Kérje azt, hogy derűt, jó kedvet tudjon közvetíteni mások számára. Így nem önös szándékkal kéri - egyébként ugyanazt.
Az a furcsa jelenség, hogy szinte kívülről látja önmagát, valószínű, korábbi betegségének egyik maradványa lehet. (Istennek legyen hála, hogy szabadult, s Ő adjon kegyelmet a további kitartáshoz!) Javaslom, hogy ne hagyja elhatalmasodni ezt a jelenséget. Ha eluralkodik az emberen, akkor elidegeníti másoktól, sőt, önmagától is. Amikor érzékeli, egészen tudatosan irányítsa a figyelmét másra. Legjobb, hogy ha fölfelé, Istenre. De akár másfelé, egyéb dolgokra, személyekre is lehet. Lényeg, hogy tartsa kézben a figyelmét, az értelmének az irányát. Nem olyan nehéz ez, kicsi gyakorlással elsajátítható, s ez később is hasznára lehet. Akár az imádság közbeni figyelemben is. Így válik ebben is érvényessé, hogy ami rossz, az Isten segítségével a javára válhat.
E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését...
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni, hogy a gyalogos emlékzarándoklatot miért hétköznap rendezik. bizonyára többen vagyunk, akik így nem tudnak részt venni, mert olyan munkahelyen dolgozunk, ahonnan nincs lehetőség szabadságot kérni (pld. pedagógusok).
Válaszát köszönöm: zarándok
Ezt a zarándoklatot a hajdúdorogi iskola szervezi. Éppen emlékzarándoklat jellege miatt nem is lehet máskor, mint éppen a saját napján. Hála Istennek, van sok egyéb zarándoklat is. Aki ebbe nem tud csak lelkileg bekapcsolódni, annak javaslom, hogy keressen más napon szervezett búcsút vagy zarándoklatot. Bármelyik napon szívesen látjuk Máriapócson.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelkiatya!
Szeretnék elzarándokolni Máriapócsra az unokatestvéremmel a Nagyboldogasszony napi búcsúra. Azt szeretném megérdeklődni, hogy van e valamilyen lehetőség szálláshelyre és hogy van e már valami hír a szombati és vasárnapi programról?
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel: István
Kedves István!
A mariapocskegyhely.hu oldalon részletesen olvashat a búcsúi programokról. Az oldalon található címen pedig arról is kap tájékoztatást, hogy hogyan talál szálláshelyre a kegyhelyen. Remélem, találkozunk Máriapócson...
Kedves Lelkiatya!
Egyik válaszában utalt arra, hogy a görögkatolikus egyház működhet az egység munkálásában a katolikus és az ortodox egyház között, mint afféle híd.
Nem illúzió ez?
...
Másnak talán segíthet ez, hogy inkább ne küzdjön, hanem még ha nehéz is maradjon a hitében és ne vágyódjon máshová, (bármennyire érzi, hogy sokkal táplálóbb, igazabb az a másik lelkiség - de élni benne nem tud, nem talál befogadást)
Éva
(Vp)
Kedves Éva!
Kicsit hosszabb levelét nem itt közöltem, hanem átvittem a Fórumra, a Görögkatolikusok oldalon belül a Görögkatolikusok helye a világban címre. Ott is válaszoltam rá néhány sorban.
Kedves lelkiatya!
Pár órával ezelőtt nézegettem több külföldi görögkatolikus egyházmegye honlapját. Meglepődtem, hogy sok olyan egyházmegye van, ahol nem csak egy szerzetesközösség található, hanem legalább 2 vagy három, valahol még több is, s nem kevés szerzetessel működnek ezek a közösségek. A mi magyar valóságunk azonban szomorúbb. Ennek egyik oka, hogy a kommunizmus magyarországi korszaka nagyon nagy kárt okozott.
Püspökeink, Fülöp és Atanáz püspök atya emlékeim szerint többször is úgy említette a dámóci monostort, mint egy lelkiségi központot. Az lenne a kérdésem, hogy az utóbbi időkben (hónapok, hete)felbukkant-e olyan jel(zés), hogy ez a lelkiségi központ újra elinduljon?
Nagyon nagy szükség lenne egy ilyen közösségre. Sokat erőt és segítséget adhatna egyházunknak.
Isten áldja!
András
Kedves András!
Sokunk szomorúságát fogalmazta meg. Valóban nagy szükségünk van ilyen lelki központokra, ahol szüntelenül folyik az imádság, s amely imádságba bárki bekapcsolódhat. Nálunk ma számottevően Máriapócson vannak a szerzetesek. A bazilita nővéreknél egyelőre jó ideje nem mutatkozik új hivatás. Az atyáknál jobb a helyzet. Úgy tudom, 8-9 fogadalmas szerzetesük van, s van legalább három ifjú jelölt is. Az, hogy Dámóc "újra elinduljon" vajmi kevés remény mutatkozik a közeljövőben. Igaz, az épület és a kápolna most is ott áll, s szoktak is oda menni mások is kicsit a csönddel töltekezni.
Értesülhettünk róla, hogy vannak fiatal jelöltek a leányok közül, akik Franciaországban készülnek, s hamarosan hazatérnek. Talán ők folytatják majd azt, amit a dámóci atyák elkezdtek.
Imádkozzunk mindnyájan, hogy teremjenek a magyar görögkatolikus egyházunkban új hivatások a szerzetességre és a papságra.
Tisztelt Lelkiatya!
Szeretném megvalósítani az életemben, a "Ne féljetek" felhívást, konkrétan arra gondolok, hogy 32 évesen gyereket szeretnék vállalni.
Tele van a fejem a kismamák és anyák munkahelyi kiszolgáltatottságáról szóló sztereotípiákkal és nem tudok szabadulni a bénító szorongástól, hogy soha többé nem lesz munkám. Soha nem mertem még ráhagyatkozni a gondviselésre.
Mit javasol?
Köszönettel: Gabriella
Bátorság, Gabriella!
Mitől is félne?
Mindenekelőtt a férjével beszélgessenek el erről. Valóban, egyedül nagyon nehéz volna hordozni ilyen feladatot - de nem is szabad. Tudom, hogy sajnos vannak olyan férjek, akik nem osztoznak igazán a gyermekvállalás terheiben, még a lelki terhekben sem. Remélem, hogy az Ön férje nem ezek közé tartozik.
Fontos mondatot írt le azonban: "Soha nem mertem még ráhagyatkozni a gondviselésre". Ez komoly jelzés, hogy ennek nem szabad folytatódnia! S nyilván, nem csak a gyermek vállalása miatt.
Kedves Gabriella! Gondolja végig: Isten mindenható. Isten szereti és ismeri Önt. Van-e ok arra, hogy ne bízzék Benne?
Ezek persze, csak értelmi gondolatok, de ennek alapján el kell indulnia a bizalom felé. Aki nem bízik az Istenben, az nem is hisz igazán. A kettő csaknem azonos. Imádkozzék azért, hogy növekedjék a hite. Ez a legfontosabb. Ha úgy érzi, hogy Önnek ebből kevés van, akkor kérje Istentől!
A világ riogatására pedig egyáltalán nem kell, nem szabad odafigyelnie. Nyilvánvalóan a hitetlenség szól ezekből a földhözragadt okoskodásokból. Ne feledje az ősi magyar szóhasználatot: a gyermek áldás. Ha vállalja, Isten áldását kapja. Kell ettől félni? Hadd gazdagodjék az élete ezzel az áldással! Meg a magyar nemzet is...
Én feljárok egy kereszthez ahova még kislány koromban jártam és onan már elopták a feszuletet de nekem amit kérek és modok neki nekem mindig segit én kértem töle egy 2 és fél éves volt a gyermekem nagyon sujos betegvolt amire azt monták a orvosok a hogy gyogyithatatlan és segitett és hirtelen meggyogyitota a kisfiamat és az orvosok is csotálkokztak.
Kedves Testvérem!
Szörnyű, hogy ellopták a feszületet! Nem is tudom, ki és milyen céllal vetemedhet ilyesmire.
Az Ön esetében azonban ez a helyzet fölfogható Isten figyelmeztetéseként is. Nagyon helyes, hogy hittel imádkozik Jézushoz, és egész életén keresztül adjon hálát azért, hogy meggyógyította a gyermekét! Azonban Jézushoz bárhol és bármikor imádkozhat ezután is. Legjobb a templomban, az Isten házában, de az otthonában, vagy akár kint az erdőben is lehetséges. Isten az Ön szívében lakik, és mindig meghallgatja, akármikor és akárhol szólítja Őt.
Özvegy asszony vagyok, ha kapcsolatot szeretnék létesíteni egy szimpatikus férfivel mit tehetek? Igazából én sem szeretném a testi kapcsolatot, csak ha már jól megismertük egymást, és talán egy közös jövő reményében közelebbről is megismerhetnénk egymást. A mai világban sajnos a férfiak nem szeretnek sokáig várni minél hamarabb szeretnék ezt a közelebbi kapcsolatot. Én tudom, hogy ez nem helyes, de emiatt talán olyan kapcsolatot veszíthetek el ami talán komoly, életre szóló is lehetne. Testi kapcsolat valóban csak akkor alakulhat ki, ha újra férjhez megyek? Esküvő után? Nagyon várom válaszát, mert lelkileg engem nagyon foglalkoztat ez a dolog. Nem szeretnék vétkezni, ugyanakkor egy 50 éven felüli özvegynek egy kicsit szigorú elvárásnak tartom, hogy csak esküvő után lehet testileg is közelebb kerülni egymáshoz. Válaszát előre is köszönöm. Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül ezzel a kérdéssel.
Kedves Hölgyem!
Valóban, többen is vannak, akiket ez a kérdés foglalkoztat. Köszönöm, hogy föltette.
Jól meg kell érteni, hogy nem pusztán "szigorú elvárásról" van szó. A férfi és a nő testi kapcsolata a házasság része. Ez a világ és az ember megteremtése óta érvényes és Isten akarata szerinti rend és elv. A testi kapcsolat nem más, mint a "ketten egy testté lesznek" isteni ige megvalósulása. Ezzel szemben éppen e csodálatos isteni ajándék gyönyörűsége miatt az emberi bűn kezdettől fogva szívesen megrabolta, kihasználta, következésképpen kifordította isteni ajándék mivoltából. Így bűnné tette azt, ami szép és Istennek tetsző. A mai világ különösen tobzódik abban, hogy leplezetlenül megcsalja és meghamisítsa ezt a gyönyörű adományt. Ennek következménye az, hogy még a keresztények is elbizonytalanodnak - olykor még a papok is! - hogy ezt talán ma már másként kell kezelni(???). Szó sincs róla, az isteni ajándék és ahhoz kötődő rendelkezés ma éppen úgy érvényes, mint Ádám és Évától kezdve bármikor. Férfi és nő közötti szerelmi testi kapcsolat csakis Istentől megáldott házassági kötelékben lehetséges, különben önző, hazug, hamis, s az elmondottak miatt Isten szeretete elleni súlyos bűn.
Mit tehet egy özvegy asszony?
Nincs akadálya, hogy férfivel keresse a kapcsolatot azzal a céllal, hogy esetleg összeházasodjanak. Adja Isten, hogy találjon magának ilyen társat, hisz valóban nagyon nehéz az egyedüllét. Ha azonban olyan férfivel ismerkedik össze, aki nem tartja tiszteletben ezt az isteni törvényt, akinek fontosabb a hamari testi öröm, mint az Isten szava, azzal nem érdemes komolyan foglalkoznia. Még ha kezdetben szépnek tűnik is a kapcsolat, éppen ez a türelmetlensége árulja el a tisztességtelen szándékát. Özvegyként éppen úgy, mint a párkereső fiataloknál ez a várakozás a tiszteletnek, egymás megbecsülésének is a jele.
Természetesen 50 évesen még nehezebb ilyen társat találni. Azt is hozzáteszem, hogy az Istennel való belső lelki kapcsolatát is próbálja meg minél inkább erősíteni, mélyíteni, mert lehet, hogy más sorsot szán Önnek az Úr, mint az újabb házasságot. Aki hittel éli meg a magányt, az egyedüllétet, az sokkal szorosabb lelki találkozásra is juthat az Istennel, és ez olyan csodálatos boldogságot jelent, amely többet ér bármilyen újabb házasságnál. Ezt a lelki törekvést is a figyelmébe ajánlom a kérdésére válaszolva.
Kedves Lelki atya!
Nagyon köszönöm a Fülöp atyával készült röpinterjút a motoros zarándoklatról. Csak nem készül valami eféle a miskolci exarchátusban is?
Nem tudok róla, de lehetséges. Mindenester Atanáz püspök atya most a Sárospatak-Kassa gyalogos zarándoklatot szervezi.
Kedves Lelkiatya!
Kérdésem csupán annyi az egyes egyházközségek élére kihelyezett atyák elutasíthatják-e a hozzájuk bizalommal forduló egyszerű híveket akik nem az ő egyházközségükbe tartoznak?!
Tehetnek-e olyan kijelentést,hogy menj a saját lelkipásztorodhoz,nem férsz bele a küldetésembe egyéb okok miatt!
Még ilyen esettel nem találkoztam,ezért mélységesen megviselt!
Eddigi életem során mivel magánéleti problémáim miatt a hitbe,vallásba menekültem,az ország bármely szegletében kerültem atyák közelségében mindeddig kézségesen álltak rendelkezésemre!
Ezek után arra az elhatározásra jutottam lelki ügyekben el kell járni pénzért pszichológushoz!
Eddíg úgy gondoltam egy atyának a küldetésébe tartozik határoktól függetlenül a lelkek ápolása,gondozása!
Csalódnom kellett!!Magán emberként sem utasítanék soha senkit el aki bizalommal fordul hozzám!Megtisztelve érzem magam ilyen esetekben!
Kérem szíves válaszát tehet-e lelkiatya ilyen elutasítást?!
Nem tudom túltenni magam az eseten!!!!
Előre is köszönöm válaszát!Isten áldását kérem további szolgálatára,életére!!
Nem helyes elutasítani azt, aki hozzánk fordul. Ha mégis megtörtént, nem tudom, nem értem az okát. Mégis megértéssel próbálom kezelni, hisz ki tudja, milyen emberi tényezők rejlenek egy ilyen súlyos cselekedet mögött.
Önt mindenképp arra bíztatom, hogy igyekezzék mihamarabb túltenni magát ez eseten. Imádkozzék ezért az atyáért, és nyugodtan keressen föl egy másik lelkiatyát. Lehet, a Jóisten úgy rendezte, hogy ettől a következőtől kapja meg azt, amire lelkileg szüksége van.
Kedves Lelkiatya!
Olvastam a korábbi levelekben, hogy mindenképpen el kell kerülni a lombikbébi programot, mert ellentétes Isten akaratával. Mivel én annak idején mesterséges megtermékenyítéssel fogantam, akkor az én életem és létezésem ellentétes Isten akaratával? Vagy csak úgy megtűr, ha már egyszer létezem, de igazából nem akarta, hogy létezzem? Sokszor úgy érzem, hogy 'nincs helyem' az életben és nagyon hiányzik egy igazi apa (a 'szüleim' elváltak).
Köszönöm a választ! Egy fiatal, aki az élete értelmét keresi.
Kedves Fiatal Barátom!
A méhen kívüli megtermékenyítés alkalmazása morális kérdés, nem pedig egzisztenciális. Kerülni kell, mert óhatatlanul emberi életek kioltásával jár együtt.
Ön él, és ez csakis úgy lehetséges, hogy Isten akarta Önt, életet és feladatot ajándékozott Önnek. Kétségtelen, itt megtörik az emberi logika, mert a cselekményt nem akarta az Isten, de az Ön életét igen. (Hasonló, még megrázóbb kérdés, hogy a szerbiai háborúban megerőszakolt és gyermeket fogant szerzetesnők sorsa és világra hozott gyermekeik élete hogyan fér bele Isten terveibe. Nem tudjuk.) Azzal, hogy Isten jóra fordítja a rosszat, a rossz még nem válik hitelessé.
Az Ön hely- és feladat keresése vélhetően sokkal inkább amiatt vált nehézzé, mert az eddig körülvevő családi élet nem segítette az önmagára találásban. Ennek inkább csak kivetített eleme az említett egzisztenciális kérdés.
Újra mondom, Isten akarta Önt és feladatot is adott. Ezt meg kell találnia: a feladatát is, Önmagát is. A hitével tud fölülemelkedni azokon a hiányokon, melyeket gyermekkorában szenvedett el. Mindezek nem fosztják meg Önt a boldog és kiegyensúlyozott élettől, legföljebb több küzdést okoznak. Ezek a küzdelmek azonban életünk szerves részei, kinek így, kinek úgy jelenik meg az életében. Az Ön igazi Édesapja, a legjobban szerető, végtelenül megértő és ráadásul mindenható Mennyei Atya. Nem szenved hát hiányt és kárt, ha ezt fölfedezi, és ennek megfelelően tud élni.
Kedves Lelkiatya!
Egy nehéz kérdésben szeretnék tanácsot kérni, de inkább személyesen, ha lehet. Ezt milyen email címen tehetném meg? Köszönöm
lelkiatya@gorogkatolikus.hu
Kedves Lelki Atya!
A Görögországban élö katolikus testvérünkhoz továbbítanám az athéni apostoli nunciatúra címét:
Edward Joseph Adams érsek
Mailing Address: Athenai, 154 52 Paleo Psychico, Odos Mavili, 2
Telephone: (30-210)674.35.98; 672.27.28
Fax: 674.28.49
ill. Nikolais Foscolos athéni katolikus érsek elérhetöségét:
Mailing Address: Odos Homirou 9, 106 72 Athenai, Hellas
Telephone: (210)362.43.11
Fax: 361.86.32
Valamelyikkel csak szerencséje lesz.
Reméljük.
Kedves Lelkiatya!
Gondolom, hogy elfoglalt és azért nem válaszolt a tegnap írt levelemre. Az utolsó levélhez csak annyit mellékelnék, hogy Athénban van 2 görög katolikus kolostor és templom is. Az apácáknál évekkel ezelőtt töltöttem egy hetet és az egyik görög katolikus pappal beszéltem, aki angolul, franciául és olaszul is kitünően beszélt. A pontos címük nincs itt előttem, de annyit tudok, hogy Orosz Atanáz püspök atya jól ismeri ezeket a görög katolius apácákat, mert a címet évekkel ezelőtt tőle kaptuk. A másik: ebben igaza van, hogy nem kell újrakeresztelkedni, mert az ortodoxok elfogadják a római katolikus keresztséget, még áttérni sem kell ortodoxnak, mert úgy is összeadják a párt, ha csak az egyik fél ortodox. (Gondolom, hogy a levélíró római katolikusnak a párja ortodox hitű görög, ha jól értettem a levelét!)
Amit tehetnek, hogy a levélírónak megadják az athéni görög katolikus kolostor és paróchia címét, hogy mielőbb jelentkezzen náluk, mert ők igazán segítőkészek, ezt a saját bőrömön tapasztaltam. (Az egyik helység neve: KIFISIA, most nem jut több eszembe. 10 évvel ezelőtt a rendfőnöknőt Dorothea nővérnek hívták. Most csak ennyit tudtam segíteni és remélem, hogy a kint élő levélíró mihamarább megtalálja őket.
Üdvözlettel: MM
Köszönjük. Remélem, ezzel tudunk segíteni.
Kedves lelkiatya!
Látom, hogy több válaszában római katolikus könyveket is ajánl, valamint római katolikusok kimondottan latin misével, áldozással kapcsolatos kérdéseire is válaszol. Én is római katolikus vagyok, de 15 éve járok Önökhöz, mert nagyon megtetszett a bizánci ősi Liturgia, valamint az is nagy vonzerővel bírt számomra, hogy ugyanúgy áldozhatok, gyónhatok görög katolikus templomban. Több éve olvasom az ortodox szakirodalmat is (pl. A. Bloom, Meyendorrf, Alexander Schmemann és Olivier Clément stb. most hirtelen ezek jutnak eszembe.) Tanulmányozom a keleti egyház (mind a görögkatolikus, mind az ortodox) művészetét, templomépítészetét, ikonfestészetét stb. Ezek mind nagyon komoly lelki élményt jelentettek számomra az elmúlt 15 évben! Istennek hála, hogy megismertem ezt a gazdag, ősi szertartást és hagyományt! (Korábban csak a latin szertartást ismertem, nem is tudtam az Önök létezéséről!!! ) Amióta ismerem a keleti egyházat és rendszeresen járok Liturgiára sokkal gazdagabbnak érzem magam lelkileg! Nem hiszem, hogy ez valami "kárhozatos dolog", hogy én római létemre a görögkatolikusokhoz járok! Aktívan résztvettem az elmúlt években egy kis görögkatolikus szorványparóchia életében, jártam hittanra, görög lelkiatyám lett stb. de most-sajnos-ennek a korszaknak vége! Az új parókus fínoman -de tudtomra adta - hogy nekem mégis a rómaiaknál lenne a helyem. Akartam neki segíteni és tanácsot adni, valamint beszélgetni vele, de meghátrált. Rákérdezett, hogy én tulajdonképpen görög vagyok-e? Mikor mondtam, hogy nem, de kb. 15 éve ide járok és úgy érzem, hogy ide tartozom és megpróbáltam azt is kifejteni, hogy miért, már nem hallgatott végig, hanem faképnél hagyott. úgy látom, hogy haragszik rám.
Önnek mi a véleménye? tényleg csak a rómaiakhoz járjak ezentúl? (A szüleimnek az a véleménye, hogy:igen!) Az elmúlt hetekben elkezdtem az új lakásomhoz közeli római katolikus plébániára járni, ahol még senkit sem ismerek, de látom, hogy sok a fiatal házas, akár többgyerekes pár is. Ez utóbbi örömmel tölt el, de a lelkem méllyén valami nagyon hiányzik. Hogy látja ezt az én esetemben?
Válaszát előre is köszönöm! Isten kísérje útját! Mária
Kedves Mária!
Az szomorúsággal tölt el, hogy valamelyik paptestvéremtől elutasítást kapott. Nem is értem.
Hogy most mit tegyen? Nem könnyű válaszolni. Lehet, valóban bölcsebb most, egy időre a római templomba járni. Annál is inkább, mert vonzó körülményeket talált. Lehet, azért kellett ez a 15 év, hogy lelke gazdagságát táplálja, de most római katolikus közösségben ez a lelki gazdagodás nem tűnhet el. Olykor nyugodtan eljárhat továbbra is a görkat. templomba, de jól teszi azt is, ha római katolikus templomba megy.
