Kedves Éva!
Nem kell föladniok. Megvan a jogi útja annak, hogy ha a korábbi házasfél nem hajlandó együttműködni, akkor is le lehessen folytatni a pert. Ebben az illetékes bírósági helynök tud majd Önöknek segítséget nyújtani. A parókusán (plébánosán?) keresztül el tudja őt érni. Sok sikert!

Kedves Zsuzsa!
A keresztelésnek nincsenek anyagi feltételei. Teljesen ingyenes. Egész egyszerűen föl kell keresnie a lakóhelye szerinti görögkatolikus papot, és ő majd elmondja a szükségeseket. Főként azt, hogy mit kell tennie, hogy a kislánya a keresztelés után megfelelő keresztény nevelésben is részesüljön.

Úgy tudom, hogy kialakulóban van nálunk is. Van már állandó diakónus és alszerpap is. Idővel biztosan lesz még több is.

Nincsen különösebb jelentősége. Mindkettő megtalálható a bizánci hagyományban - több más fajtával együtt -, s mindkettőt használjuk a magyar görögkatolikus életünkben is.
Az elmúlt évtizedekben tévesen "orosz" vagy "pravoszláv" keresztnek mondták többen is, holott jóval korábban a görögöknél és megtalálható volt, s ma is használják, illetve a szláv ábrázolásokban is találunk másféle keresztábrázolást is.
Főként Kárpátalján a XX. század folyamán a görögkatolikusok - talán e tévedés folytán - inkább kerülték a használatát. Mivel sokan ma is hordozzák ennek emlékét, erre tekintettel olykor mi is inkább az egyenes szárú keresztet használjuk. Jóllehet, az ikonográfia szereti úgy értelmezni a kereszt ferde szárát, mint mérleget, amely egyeseket fölemel, mások számára bukást hoz. Éppen a nagyböjti 9. imaóra egyik szép imája világít rá erre: "A két gonosztevő között, mint az igazság mérlege állott a te Kereszted, mert míg egyiket a káromlás terhe pokolba süllyesztette, a másik bűneiből megkönnyebbülten az Isten-ismeretre jutott el. Krisztus Istenünk, dicsőség néked!"

Kedves Regina!
Hadd hívjam föl először a figyelmét arra, hogy érdemes kerülni azt a szófordulatot, hogy "...pedig folyton imádkozom". Egyetlen imája sem veszett eddig kárba, és nem is fog. Az élete szépen alakul, lassan, mint mindnyájunké. Ne legyen türelmetlen! Sokkal inkább hálás, hogy az Úr vezeti az életét. Hatalmas ajándék, hogy az Édesanyja felnőttként megkeresztelkedett, hogy Ön is erre készül.
Ennek kapcsán a következőt válaszolom. A keresztséggel az ember egy közösségbe is kerül. Ott keresztelkedjék meg, abban a közösségben, annál a papnál, ahová később rendszeresen is eljárhat, ahová később a gyernmeke is járni fog. Nagyon fontos a személyes kötődés. Ha ismeri és tetszik Önnek a bizánci szertartás, ez külön ajándék, de csak akkor keresztelkedjék oda, ha jó reményt lát arra, hogy szervesen be tud kapcsolódni annak hétköznapjaiba. Vezesse a Lélek továbbra is minden lépésében!

Nagy feladat megnyerni egy ilyen testvért. Hiszen, ha főnöke is, Krisztusban testvére.
Semmiképp se haragudjék szegényre. Él benne valami belső bizonytalanság, azt próbálja palástolni durvasággal, gúnnyal. Aki ilyet tesz, az általában gyönge, bizonytalan lélek. Nem azért bántja Önt, mert református, hanem mert nem találja a helyét sem a világban sem az egyházban. Nagy mértékben rászorul az Ön imáira.
Szemernyit se bántsa, hogy mások előtt hogyan beszél Önről, vagy Önnel. Valószínű, ezzel inkább a többiek részvétét, együttérzését kapja. De ha nem, ha esetleg valóban teljesen magára marad, akkor is örvendezzék, hogy ilyen helyzetbe került. "Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és üldöznek titeket, s hazudván minden rosszat mondanak ellenetek énérettem" (Mt 5,11).
Minél nagyobb a hite, annál tisztábban látja ennek valóságosságát, ugyanakkor e helyzetnek elviselése, elfogadása jelentősen növelheti Önben a hitet. Tehát mindenképp hálásnak kell lennie ezért a helyzetért. Tudom, nem könnyű, de megéri.

Először is bocsánatot kérek, hogy nem tudtam azonnal válaszolni. Sajnos sokszor napokat, néha heteket kell várni, hogy a válasz megjelenjék. Iparkodom.
Tanácsom, hogy ne csináljon semmi jelenetet. Ne kiabáljon, ne zokogjon, ne követelőzzék. A szeretetet nem lehet kierőszakolni. Sajnos vélhető, hogy egy kicsit hamarabb romlott el valami Önök között, s bizonyos mértékben ez okozta, hogy a férje ilyen butaságra adja a fejét. Azért bízhatunk abban, hogy ilyen balga lépést nem tesz. Hisz a mexikói hölgy - vagy létezik, vagy nem! - egyszerűen nem lehet "vetélytársa" Önnek. Kivel, gondolom, sok évet együtt éltek, talán gyermekeik is vannak.
Mégis jelzés ez, hogy valami nincs rendben a kapcsolatukban. Ha van rá mód, ha tudnak erről beszélgetni, akkor erre kérdezzen rá: Mit tettem rosszul? A férje helyett keresse a hibát saját magában. Csak ezzel érheti le, hogy idővel a férje is megteszi ugyanezt, és keresi a hibát önmagában. Ha egymás fejéhez vagdaljuk a másik bűnét, ezzel csak mélyítjük az ellentétet, tovább emeljük a falat.
Mindenekelőtt imádkozzék, hogy ez az egész rémség, csak rémálom legyen, imádkozzék a férjéért. Második lépésként pedig ezt javaslom, hogy próbáljanak meg nyugodtan beszélni a kapcsolatukról. Hogyan alakult, hol történt a hiba? Esetleg bevonhatnak egy harmadik személyt is, akiben mindketten megbíznak, egy lelkiatyát, vagy egy igaz barátot. Néha hármasban könnyebb megnyílni.
Kérje a Mindenhatótól, hogy a házasságuk újra rendbejöjjön, és Ön is tegyen meg ezért mindent!

Kedves Húgom!
Valóban jelzésnek tekintheti, hogy az elmúlás, a halál és az örökélet gondolatok jelentek meg az életében. Főként annak jelzése, hogy eddig valamit elrontott. A halál nem rém, az örökélet nem nyugtalanító. Aki a helyén van, azt teszi, ami a dolga, az nem csak az életének találta meg az értelmét, hanem a halálét is. Igen helytelen, hogy nyugtatóval próbálja az örökélet kérdését távoltartani. A halállal és az örökélettel megbarátkozni kell, nem letagadni, menekülni előle. Csak így lehet elkerülni, hogy ellenségnek, ellenségesnek tűnjék.
De hála Istennek, helyesen érzett rá a hibára. Az önsajnálat bezárta az Ön életét. Túl sokat gondolt eddig önmagára, és alig kereste, hogy kinek milyen jót tegyen, hogy hol szolgálhat másokat. Érezhetően megvan Önben a jószándék, a jóra törekvés, az Isten keresése, de a túlzott, vagy inkább hamis önszeretettel voltaképpen elzárkózott, bezárkózott.
Erre jelzés a halál gondolatának megjelenése, hogy lépjen ki ebből. Üzenet, hogy valami mást kell csinálnia. Nem munkahelyváltásra gondolok, dehogy. A szívét cserélje ki! Vagy inkább hagyja, hogy az Úr Isten cserélje ki a szívét (Ez 36,26). A gondolat megjelenése jelzés, üzenet, hogy itt az ideje az élete megváltoztatásának.
Nagyon jól teszi, hogy rendszeresen járul szentségekhez és imádkozik. Ezt továbbra is folytatnia kell. Éppen ennek köszönheti, hogy elérte Önt az Isten jóságos kegyelme. Ébresztő!
Lépjen ki az önszeretetből! Keresse, hogy hol tehet jót, hol szolgálhat. Már az is gondviselészszerű, hogy éppen nagyböjt elején beszélgetünk erről. Használja föl a böjt szent idejét erre a szolgálatra. Keressen föl rászoruló vagy fogyatékos embereket. Ha semmi egyebet nem tesz, csak beszélget velük, már az is gyógyítóan hat. A szeretet gyógyít: azt is, aki szeret, azt is, akit szeretnek.
Tegye le bátran a nyugtató szereket, és nézzen szembe az életének a végességével. S használja ki az időt. Lehet, hogy kevés van hátra, de lehet, hogy még nagyon sok. Ennek semmi jelentősége nincsen. Az adott pillanatot használja föl a segítésre, az igaz szeretet gyakorlására, és egyszeriben értékessé válik az egész élete. Imádkozom Önért, hogy ez sikerüljön.

A megkérdezett jogász így válaszolt: A tényállásban jelzett eset a gyermekkel kapcsolatban a katolikus világnézet önkéntes feladását jelenti más vallási közösség javára. Ez kérdéseket vet fel a szülő, vagy azon személy(ek)nek a katolikus hitével kapcsolatban, akiknek a gyermek nevelése törvényesen a gondjaira van bízva. A rendelkezés célja a katolikus hit védelme. Ennek az irányába kell mutatnia az esetlegesen kiszabott büntetésnek is.
Ilyen esetben a "megfelelő büntetés" elsősorban: a vallásosság, vagy a jámborság, vagy a szeretet valamely nagymérvű (jelentős) cselekedetének elvégzésére kötelezhet.
Vegyes házasság (két megkeresztelt fél, akik közül csak az egyik katolikus), valamint kereszteletlennel kötött házasság esetén a katolikus fél őszinte ígéretet tesz, hogy ereje szerint hitét megőrzi, valamint gyermekeit katolikus keresztelésben és nevelésben részesíti. Amennyiben mindent megtett ennek érdekében a katolikus fél, s például nem mulasztás vagy hanyagság következtében valósult meg a kánonban szereplő tényállás, akkor ez büntetendő cselekményként sem róható fel számára.
Ilyen esetben a "megfelelő büntetés" elsősorban: a vallásosság, vagy a jámborság, vagy a szeretet valamely nagymérvű (jelentős) cselekedetének elvégzésére kötelezhet.

Az imaóra kissé félreérthető elnevezés. Nem egy-egy órányi imádságot jelöl, hanem meghatározott időpontokhoz, órákhoz kötött egy-egy zsolozsmarészt. Eredetét tekintve a zsidó napi imarendet követi. Ezek szerint a napi négy imaóra a következő időpontokhoz köthető: 1. imaóra reggel 6-kor, a 3. imaóra 9-kor, a 6. imaóra déli 12-kor, a 9. imaóra délután 3-kor végzendő, végezhető. Ennek és az egész napi zsolozsmának a rendje egyébként részletesen megtalálható a honlapunkon a liturgia/szertartásaink/a napi zsolozsma részei címszó alatt. Fölötte pedig az Imaórák-ra kattintva elolvasható és elimádkozható mind a négy imaóra teljes szövege.

Kedves Annuska! Ki kell igazítanom a múltkori válaszomat. Örömmel közölhetem, hogy hozzáférhető az Előszenteltek Liturgiája, annak szövege és hangfölvétele, mégpedig a Parochia.hu oldalon. Elnézést kérek Öntől, és ennek a szintén görögkatolikus honlapnak a szerkesztőitől, hogy első válaszomban megírásakor még erről nem tudtam.

Sajnos legtöbbször azért, mert kevés idő jut a szertartásra. Ez, persze, leginkább nagyobb városokban van így. A szertartás rövidítése végett szokták kihagyni ezeket az igen nehéz dallammal rendelkező énekeket. Kántor legyen a talpán, aki el tudja énekelni!
A megjegyzés ugyanakkor teljesen jogos. Ezek nem csak nehéz és szép dallamú énekek, de tartalmukban is a legfontosabbakat tárják elénk. Mostanában mégis szokták énekelni őket, csak nem a koporsó melletti szertartásban, hanem hantolás közben a sírnál.
Van azonban még egy fájó visszássága ennek a helyzetnek. Ha nem koprosó mellől temetünk, hanem hamvasztással egy urna mellett, akkor sok, egyébként gyönyörű és hihetetlen mély tartalmú imádságunk értelmezhetetlenné válik.

Mindenekelőtt alaposan át kell gondolni, hogy valóban másra vágyik-e a gyermeke, s nem esetleg a szülő szeretne számára más hivatást. Ha egy ember boldogságban, megelégedettségben él, főként az elkerülhetetlen kudarcai ellenére, ez inkább arra utal, hogy a helyén van, azt teszi, ami a dolga, amit elvár tőle az Úr.
Természetesen érdemes őszintén elbeszélgetni a gyermekükkel, hogy vajon valóban megtalálta-e a hivatását. No persze, ha ez már többször is megtörtént, akkor alighanem visszautasítja a gyermekük ezt a beszélgetést, s ezen nem is lehet csodálkozni. Igaz az, hogy egy ponton túl nem szereti az ember, ha beleszólnak az életébe. A felnőtt gyermekeink életébe nem is érdemes, inkább csak akkor, ha kérdéssel fordulnak felénk.
Nos, ha mindezek ellenére a szülő valamiféle bizonyossággal mégis úgy érzi, hogy mást kell tennie a gyermekének, akkor erősen imádkozzék érte, hogy megtalálja az Isten akaratát. Ha ezt bízó hittel teszi, akkor erőst remélheti a meghallgatást, de az is lehet, hogy e kitartó ima közben ő maga látja meg, hogy talán mégis jó helyen van a gyermeke.

Lehet, hogy némely ortodox atya ezt írta, de bizonyosan nem mindegyik. Én is azt mondom, van, amikor tudni kell váltani. Azt tanácsolom, hogy most egy jó időre hagyja a lelkiatyját nyugodtan. Közben, persze, imádkozzék érte. De nem jelent hűtlenséget, sem hitetlenséget, ha ilyen helyzetben keres egy másik atyát, akinál állandóan gyónhat és megbeszélheti a lelki gondjait. Bárki legyen is az, kímélje meg, és ne követeljen sok időt. Van egy régi szabály, hogy szerzetes egy nővel csak legföljebb fél órán át beszélhet. Ha meggondolja, hogy egy papot sok esetben naponta 10-20 ember is fölkeresi, akkor már nem is tűnik olyan kevésnek ez a fél óra.
Tehát nem látok semmi rosszat, ha más atyához megy hosszabb időre gyónni. 2-3 év múltán esetleg újra fölkeresheti ezt az atyát, de most az imádságon túl ne keresse többet, ezt javaslom.
Ha nehéznek tűnik is, világosan kell látnia, hogy Önt a Jóisten vezeti, látja el tanácsokkal. Más embert is föl tud használni erre a szép feladatra.

Bárhonnan is jön a megaláztatás, azt mindig Krisztus kezéből kell fogadni. Nem akarja, hogy bántsanak minket, de ha azt tapasztaljuk, hogy megengedte, akkor tudhatjuk, hogy célja is van vele.
Nagy odaadással kell törekedni arra, hogy minden megaláztatást hálás szívvel fogadjunk. Ha még nem megy, nem olyan nagy baj, majd menni fog, ha nem lankadunk ebbéli törekvésünkben. S addig fogja engedni az Úr ezeket, amíg végleg meg nem tanultuk sérülés nélkül elviselni. Tehát, mintegy edzésként kell tekinteni rájuk.
Jézus Urunk világosan megmondta, hogy épp azoktól fogjuk kapni ezeket, akiktől legkevésbé várnánk (Jn 16,2). Nem kell ezeken csodálkozni.
Még egy dolgot tudok javasolni. Ha azt érzékeli az ember, hogy valamit nehéz elviselni (fájdalmat vagy megaláztatást vagy bármi mást), akkor érdemes imádságban fölajánlani azt. Vagy valaki más emberért, akár épp azért, akitől a bántást kaptam, vagy egyszerűen csak az Úrnak adni, nem azért, hogy vegye el, hanem, hogy kegyelmi forrássá alakítsa. Minden szenvedés érték, ha elfogadjuk és fölajánljuk.