Kedves Lelkiatya! Ma ezt hallhattuk az Apostolok Cselekedeteiből a latin rítusú miséken: "A jeruzsálemi hívek állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. Szent félelem töltött el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda történt és sok jel adatott. A hívek mind összetartottak, és közös volt mindenük. Birtokaikat eladták, és az árát szétosztották azok között, akik szükséget szenvedtek. Mindennap összegyűltek a templomban egy szívvel- lélekkel. A kenyeret házaknál törték meg. Örömmel és tiszta szívvel vették magukhoz az ételt. Dicsőítették Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként vezetett hozzájuk olyanokat, akik hagyták, hogy megmentsék őket." Nem lenne jobb újból egy ilyen egyháziság felé elmozdulni, ahol a kis közösségek tagjai többé-kevésbé vagyonközösségben élnek? Tudom, hogy tökéletesen nem tudjuk modellezni azt, ami kétezer évvel ezelőtt volt, de számomra nagyon úgy tűnik, hogy egyáltalán nem is próbálunk erre törekedni... Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Lelkiatya! Tamás apostol vajon a többi tanítványtól tudta meg, hogy megmaradtak az Úr Jézus sebei, vagy ez a napnál is nyilvánvalóbb volt, hogy így kell lennie? Az evangéliumi szövegben mintha kimaradt volna ezzel kapcsolatban egy fél mondat, hiszen logikailag nem érthető, hogy miért vette azt Tamás biztosra, hogy ha feltámadt az Úr, akkor láthatók a sebek is (az alapján, hogy leprásokat gyógyított meg, nyilván a saját sebeit sem kellett volna megtartania). Válaszát előre is köszönöm!

Feltámadt Krisztus! Kedves Lelkiatya! Ha az atya véletlenül úgy áldoztatott meg, hogy a kabátomra is került a Szent Vérből. Mit tehetek ebben az esetben?

Tisztelt lelkiatya! Azzal, a kérdéssel szeretnék önhöz fordulni, hogy ,a régi antik-görög-római irodalmi műveket szabad-e egy hívő keresztény embernek olvasnia?

Kedves Lelkiatya! Ezotéri?val kapcsolatban szeretnék feltenni kérdést.Az illóolajak,illetve az azzal történő ter?pia ebbe a kategóri?ba esik- e? Pl.a doTerra illóolajok.Ezeket az illóolajakat haszn?lom p?rologtat?sra meg prób?ltam belsőleg is vízbe csöppentve f?rads?g ellen meg az arcüregre is hasznaltam inhalalasra.Vagy a levendul?t csót?nyok t?voltart?s?ra is haszn?ltam a lak?sban.Vegyészként semmi kivetnivalót nem tal?lok benne,keresztényként sem bennem nincsenek rossz érzések ezekkel az olajokkal kapcsolatban.Nem var?zsl?s,kereskedés vagy különféle keleti praktik?k mint pl.jóga szempontj?ból haszn?lom.De nem szeretnék félrecsúszni még véletlenül sem,ezért keresek v?laszokat.Szeretem több oldalról megvizsg?lni a dolgokat B?r m?r amint írtam bennem nincsenek rossz érzések ezzel kapcsolatban,a belső ir?nytűm az súgja ezekkel a dolgokkal akkor van gond ha valaki m?s praktik?kat is t?rsít hozz? és jobban hisz ebben mint a jó Istenben.Eszközöknek tartom őket.Egyébként massz?zs alkalmaval is alkalmazza a masszőr az illóolajokat vagy ilyen alapú krémeket stresszold?s,stb.célj?ból.A masszőr egy keresztény hitű,mélyen vall?sos asszony aki Istenről is sokat beszél massz?zs közben aki nyitott r?.Nekem ezek a dolgok az illatok,massz?zs,a jó Istennel töltött idő,szentsegek,Szentmise,lelkibeszélgetések sokat segítenek.Volt egy nagyon nehéz időszak az életemben amit egy esemény v?ltott ki.Ezért prób?lok a test és a lélek egységére figyelni.Pasztor?lpszichológushoz is j?rok aki egyben ment?lhigiénés szakember is.Erre is szükségem volt a nehézségek tiszt?z?s?ban,de fontosnak tartottam hogy olyan pszichológust tal?ljak akivel Istenről,a vele való kapcsolatról is tudok beszélni. V?lasz?t előre is köszönöm!

Kedves Lelkiatya! Nagyon bánt egy olyan dolog, amiről nem tehetek és nem is szabad akaratom döntése volt. Beleszerettem valakibe és ez nagyon elszomorít. Alapvetően ez nem egy tragédia, de szomorú vagyok mégis. Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a férfi, akit szeretek, mit érez irántam. Sokszor tűnt úgy, hogy viszonozza az érzéseim, egy barátnőm szerint is így van, de közben nem merem elhinni és túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Valahogy úgy vagyok, hogy mindig hajlamos vagyok elbizonytalanodni és néha úgy érzem, csak akkor tudnék hinni a viszonzásban ha megcsókolna vagy magához húzna és elkezdene simogatni, puszilgatni. Úgy érzem, én másból nem tudok érteni, főleg ha róla van szó. Nem tenne csak úgy ilyet, mert Istennek tetsző életet él, az emberi kapcsolatait is ez befolyásolja. Ez a paradoxon az egészben, hogy pont a krisztusi élete miatt nem tenne ilyet, az Isten akarata alapján él, neki az fontosabb mint a földi örömök és emiatt tudom, hogy ha van szándéka, akkor az tiszta és bízhatok benne, de pont ezért olyan nehéz elhinnem, hogy érezhet valamit irántam, mert szerintem az Istenhez nagyon közel álló, erős hitű, önmegtartóztatásra képes, a hitet a világ fölé emelő férfiakról néha az lehet a külső szemlélő benyomása, hogy biztos nem érdekli a szerelem, a romantika, a testi szerelem, bármilyen földi dolgok. Ha a próféták életére gondolok, akkor is valahogyan olyan hihetetlen az, hogy ugyanaz a férfi egyszerre volt próféta, térítő, csodatevő, vezető egyéniség aki Isten akaratát viszi végbe és férfi, aki szerelmes volt, , aki szívesen volt a szeretett nővel, akinek családja volt. Jó példa erre Mózes vagy Jézus tanítványai között Péter, házasok voltak mindketten. Keresztelő Szent János már teljesen más volt, tényleg csak Isten érdekelte, úgy tűnik, a tőle kapott feladatát annyira komolyan vette, hogy az életét sem féltette, senki nem tudta eltántorítani. Róla el tudom képzelni, hogy semmiféle szerelem nem érdekelte soha. Úgy gondolom, nagyon jól láthatóan ütközik a két gondolkodásmód Jézusban, aki a valaha volt legnagyobb feladatot kapta az Atyától, aki küldte, a lehető legtöbbet tett az Atyáért és az emberekért, aki ennek szentelte egész földi életét, ezért jött. ugyanakkor bort ivott, biztos szerette a finom ételeket, volt esküvőn ahol biztos jól érezte magát, akár még táncolt is, gondolom tudta értékelni a szép és jó dolgokat az életben, volt néhány közeli barátja, minden szempontból igazi ember volt. Ami engem illet, tulajdonképpen bármi is történik, mindig felmerül bennem a kétely, hogy mi van ha félreértem a helyzetet és az említett férfi, akiről írtam, mégsem viszonozza, amit érzek. Még ha mond is valamit, amiből következtethetnék arra, hogy nem feltétlenül mondanak ilyet egy barátnak, akkor is utólag elkezdek tartani tőle, hogy félreértem. Ha azt mondja, hogy "gyönyörű vagy", még azt sem tudom teljesen elfogadni és azon kattogok, hogy érezhet-e valamit irántam. Az Istenhez közel álló, erős hitű, nagy szeretettel élő emberek érzelmesebbek amúgy is, saját tapasztalat. Öleltem már meg úgy egy férfit, hogy nem voltam belé szerelmes és ő se belém, csak a keresztény hitünk egy erős kapocs volt köztünk. Nem voltam szerelmes belé, de a felebaráti szeretetem nagyon erős volt. Szóval nem tudom teljesen biztosan, hogy mit érez. Ha viszonozza az érzéseim, az a jobbik eset, de így is, úgy is nehéz. Ha nem viszonozza, akkor azért fáj a szívem, ha viszonozza, akkor meg nehéz lenne nekem elfogadni, elhinni. Imáimban is előhoztam ezt a problémám és azt kértem, hogy ha az általam szeretett személy viszonozza az érzéseim és Isten nem ellenzi az érzéseim, akkor adjon nekem hitet ezzel kapcsolatban, segítsen elhinni. Nem tudom hogyan, de akkor utána valami változott, mert megszűnt a nyugtalanságom, magabiztosabb lettem, valahogyan nem tűnt olyan hihetetlennek a viszonzás. Csakhogy én még ezt is képes voltam utólag megkérdőjelezni, hogy mi van ha ez nem az imáim hatására változott bennem valami. Mindezek csak a kérdésem körülményei, a legnagyobb gond az, hogy elszomorít a bizonytalankodás, már maga a szerelem ténye is elkeserít. Egyszerűbb lett volna nem szerelembe esni, akkor sok mindentől megkíméltem volna magam. Olyan érzésem van mintha valami húzná le a szívem, mint egy odakötött szikla. Ha teljesen bizonyos lehetnék a viszonzás felől, jobban érezném magam, de a saját magam érdekében jó lenne akár bizonyosság nélkül is visszaszerezni a lelki békém. Mit tehetnék ezért?

Tisztelt Lelkiatya! Hosszú évek tapasztalata nálam, hogy azok a férfiak, akik udvarolnak nekem, erőszakosnak tűnnek és sosem vonzanak. Ellenben azok, akik cseppet sem teszik a szépet, de békét és nyugalmat sugároznak, igen. Ez utóbbiak általában nálam idősebbek, és a legritkább esetben szabad állapotúak. Aztán a rosszabbik eset, amikor ők is éreznek vonzalmat. A saját korosztályomban nem érzem ezt a fajta érettséget, s így bocsánat, de nem tekintem őket igazán férfinak. Nyilván persze, hogy szeretném hogy legyen társam, de valahogy nem megy. Lelkiekben mit kéne változtatnom?

Kedves Lelkiatya! Van egy dolog ami nagyon zavar , kérem engedje hogy leirjam. Egy faluban lakunk ez egyik hölgy teljesen oda van a fiatal atyáért. Látszik rajta hogy teljesen oda van érte, pedig ő 40 a fiatal atya 25 fölötti nem sokkal. De a hölgy házas, gyereke is van. Soha nem jártak templomba, most jar a fiával, nyomja a fiát, hogy minden áron ministraljon a misen, ő meg az első sorok között ül. Pont úgy ül hogy lassa a fiatal atyát a misen ahogy bent áll. Kérem, hogyan dolgozzam fel? Nagyon zavar ez a dolog. Hogy tehet ilyet egy nő, hogy annyira rajong érte. Én is bellatom tényleg csodálatos a fiatal atya mind kinézetre mind a lelkileg.

Tisztelt Lelkiatya! Virágvasárnapi prédikációban egy atya arról beszélt,hogy a legújabb tudományos kutatások igazolták,hogy az utolsó vacsora nem csütörtökön,hanem kedden történt. Ez valóban igaz? Hisz a Szent Hagyomány tanítása is nagycsütörtököt nevezi az utolsó vacsora napjának,az Eucharisztia és az Egyház alapításának. Én próbáltam utánanézni,de csak egy 2011-es brit tanulmányt találtam,de ott nem is keddet,hanem szerdát említi. Aszerint a keveredés más naptárhasználat miatt történhetett. Mt.,Mk.,Lk. ,evangéliumában az utolsó vacsora ideje pészach kezdetekor,Jn. evangéliumában pészach előtt volt. Jézus és a három evangelista régi zsidó naptárat használt,míg Jn. evangélista a hivatalos holdnaptárat. Ez állítólag megmagyarázza azt is,hogy egy éjszaka alatt hogyan történhetett a letartóztatás,kikérdezés és a bírósági tárgyalás,Jézus pere. Lehetséges ez?

Kedves Lelkiatya! Szerintem én nálam már eljött a vég Nincs türelmem idegesít a családom is gyerekek is rosszak rumliznak Már odáig jutottam,hogy mondtam hangosan Istennek minek adtál gyerekeket ha tönkre tesznek?Milyen ajándék ez ? Rengeteg a baj velük szemtelenek is Hiába imádkozom Szeretnék szép családot de itt minden rossz Már azt mondtam Istennek inkább vegye el az életem holnap mert nekem ez az élet már nem kell!!!!! Mivel minden rossz valószínűleg mindenki elkárhozik a mostani rossz fog csak folytatódni hát ez van?. Ez így van vagy torzul látok? Köszönöm ha tud segíteni Bárcsak jól lennék minden téren,kérem imádkozzék értem értünk!

Kedves Lelkiatya! Abban szeretnék tanácsot kérni, hogy hogy miként tudnám elérni, hogy ne akarjak megértést másoktól vagy jobban fogalmazva, hogy ne fájjon mikor lekicsinylik a problémáimat. Ha Jézusra gondolok, az segít, mert valljuk be őszintén, az emberek többsége nem sokra értékelte és mikor szenvedett, akkor még gúnyolták is ahelyett, hogy segítették volna. Igen, de még így sem mindig könnyű, hogy ne fájjon nekem. Még így sem, hogy Jézus a példa előttem. Nem bűnökről van szó, hogy valaki lekicsinyli a problémám, nem segít, nem érti meg milyen nekem, épp ellenkezőleg, nem érti az a valami nekem miért probléma és akkor én veszekszek, csúnya szavakat mondok, megharagszok. Nem, ilyenről szó sincs. Egy rossz szót se mondok senkinek, nem tartok haragot, még csak nem is kiabálok, ezekre nem is érzek semmi késztetést, szóval nem elfojtásról van szó. Inkább egy szomorúság, egy fájdalom van bennem az ilyenek miatt és az lenne a kérdésem, hogy miként érjem el magamnál, hogy ne is vágyjak arra, hogy megértsenek engem. Próbáltam átgondolni, vajon Jézus mit érezhetett onnantól kezdve, hogy Júdás megjelent és elárulta, vallatták, ütötték, leköpték, Pilátus elé vitték ahol szinte mindenki a halálát akarta és a kereszthordozás közben is gúnyolták, ütötték, megalázták. Próbálom összehasonlítani az ő érzéseit az enyéimmel. Ha jobban belegondolok, lehet, hogy nincs is olyan sok különbség közte és közöttem, leszámítva azt, hogy én nem vagyok Isten és teljesen bűntelen. Azért feltételezem, hogy hasonlóak az érzéseink mert ő nem vétkezett a szenvedése közben sem és igazából én sem bántok meg senkit, nem mondok egy rossz szót se, nem veszekszek, nem tartok haragot. Szerintem ez már önmagában egy elég jó dolog. Azt viszont észrevettem, hogy még nem tudom a saját keresztemet olyan alázatosan, türelmesen, akkora beletörődéssel vinni ahogy ő az övét. Ezt teljesen elismerem, nem tagadom. Szerintem Jézusnak is fájt, ahogy bántak vele, de közben nem várta a megértést, elfogadta a helyzetét, alávetette magát mindennek, még csak nem is panaszkodott szinte közben, sőt, másokat vigasztalt, a jeruzsálemi asszonyokat és a saját édesanyjáról is gondoskodott a keresztről is. Én magam sajnos (még) nem tartok itt. Én a szívem mélyén vágyok a megértésre, néha panaszkodok. Néha sikerül egy nehéz helyzetben megőrizni a türelmem és magam helyett a másikra jobban figyelni, alázattal alávetve magam vinni a keresztemet de valamikor meg ez nehezebb. Mivel sokszor vizsgálom a saját viselkedésem, bűneim, cselekedeteim, érzéseim, így felfigyeltem valamire. Azt vettem észre, hogy leginkább akkor van bennem fájdalom és az alázat hiánya amikor a problémás időszak, helyzet, valami amivel küzdök eléri a csúcspontját vagy valamelyik csúcspontját a sok közül. A héten édesanyám eltörte a vállát, kötést kapott rá, így sok mindenben be kell segítenem neki, sokkal jobban mint szoktam, ezen a héten más alkalmakhoz hasonlóan voltam adományokat gyűjteni rászorulóknak önkéntesként és ott is pont ezen a héten kell(ett) a legtöbbet dolgozni, meg mostanában mindig összejött nagyon sok intéznivaló, szinte naponta, és így mire elértem ehhez a héthez, addigra már eleve elfáradtam és ez a hét is nehéz volt, tehát valahogy ezen a héten volt a nehézségek csúcspontja. A helyzetet nehezíti, hogy a hús részleges elhagyása mellett azt is vállaltam böjt elején, hogy nem eszek édességet 40 napon keresztül és így sokszor hiába vagyok nagyon fáradt, nem tudok megenni egy kis kocka csokit sem. A legtöbb olyan élelmiszer, ami nagyon kicsi, bárhova magammal vihetem, gyorsan megehető, sokáig eláll, az édesség mert vagy csokoládé vagy csokoládés ostya vagy egy kis adag kakaós piskóta, minden ilyesmi. Egy péksütemény nem ilyen, azokat nem tudom csak úgy a zsebembe betenni, az nagyobb, jobban morzsál, a gyümölcsök sem ilyenek, azokat sokszor meg kell hámozni, sok héja van, valamikor ragad is tőle a kezem, ezért ideális egy kis kocka csoki, de azt nem ehetem meg mert be akarom tartani amit vállaltam böjt elején. Így ez csak nehezítette a helyzetem, hogy hiába voltam már nagyon fáradt az adománygyűjtés közben, nem ehettem meg egy falat csokit sem. Az sem esett jól, hogy én 3 órán keresztül adományt gyűjtöttem, de akivel ott voltam és szervezte az egészet, nekem nem hozott széket, hogy én is leüljek, csak magának. Valahogy nagyon el volt foglalva akkor a gondolataival, telefonozott, velem akkor szinte alig beszélt, pedig máskor igen. Próbáltam mentegetni őt magamban, hogy biztos nehéz hete volt meg próbáltam úgy felfogni, hogy akkor legalább ha jobban szenvedek, akkor jobban mutathatom Jézusnak a szeretetem. És bármily hihetetlen is, de bizonyos fokig még örültem is annak, hogy fáradt vagyok, hogy nem ülhetek le egy percre sem, hogy egy hosszú hét után ezt is megcsinálom, hogy szenvedhetek Jézusért. Valójában egyszerre volt bennem ez az öröm, még mosolyogtam is arra gondolva, hogy Jézusért szenvedek, de volt bennem egy fájdalom is. Abban szeretném a tanácsát kérni, hogy hogyan tudnék teljesen megszabadulni a fájdalomtól, a szomorúságtól és a vágytól, hogy megértsenek engem. Az a vágyam, hogy minden nap úgy vigyem a keresztem, ahogy Jézus vitte az övét: panaszkodás nélkül, csendben, mindig alázatosan, minden pillanatban úgy szeretve mint Jézus. Úgy, hogy én vigasztaljak másokat és én segítsek de ne vágyjak arra, hogy engem vigasztaljanak.

Dicsértessék! Kedves Lelkiatya! Egy dolog már régóta nem hagy nyugodni. Elnézést, hogy ilyen témában kérdezek, de ha önkielégítek úgy, hogy NEM nézek mellé szemérmetlen tartalmat, akkor az úgy is bűn? Úgy sem szabad? Válaszát előre is köszönöm, kedves Lelki Atyám! Szép Nagypénteki napot Önnek, az Úr áldja meg magát! Dicsértessék!

Kedves Atya, Nem vagyok hívő annak ellenére, hogy az összes családtag, rokon ill. ismerős aktívan gyakorolja. Évtideken keresztül próbáltak megváltoztatni, rávenni, megszerettetni a szertertásokat zero sikerrel. Kérdésem: mi bennem a hiba? Annak ellenére, hogy nem találok/érzek semmi "gonoszat" magamban. Köszönöm! "A"

Tisztelt Lelkiatya! Szeretnék imádságot kérni egy súlyosan beteg emberért. Tisztelettel: I.

Kedves Lelkiatya! A férjemmel van bajom. Szerintem nagyon hazug ember. Mindig azt mondja, amit hallani szeretnénk, közben pedig teljesen mást mond és tesz. Én azt mondom, amit gondolok. Ő nem. Nem tudok egyáltalán hinni neki. Nagyon keveset van velem, inkább a szüleivel szeret lenni a nyaralójukban. A szülei nem szeretnek engem, szerintem alig várják, hogy elváljunk. És az anyósom nagyon kotnyeles, a legfőbb tanácsadó. A férjem állandóan írja, hogy hiányzom és rám gondol, de én azt hiszem, hogy akinek hiányzom, az megkeres. Eljön hozzám. Emellett rettenetesen lusta ember is szerintem. Ha tehetné, átaludná a napot. Amikor itthon van, akkor is csak fekszik. Vagy alszik vagy telefonozik. Ha szóvá teszem, hogy szerintem ez nem helyes viselkedés és nem férjhez illő, akkor zaklatásnak veszi. És mindig azt mondja, hagyjam abba. Sok pénzt keres, de az is mind az övé. Nekem fogalmam sincs, mennyi a fizetése, mert mindig azt mondja, nem tudja. Általában nem tud semmit: mikor fejezi be a munkát, mikor tudunk találkozni, mennyi a fizetése, mikor lesz közös otthonunk. Egyfolytában ködösít, engem pedig ostobának néz. És évek teltek el így. Amikor véget akarok vetni a kapcsolatnak, akkor meg nem lehet elküldeni, mert mindig visszajön. Annyira el vagyok már fáradva ebbe a sok hazugságba! Köszönöm, ha tud tanácsolni valamit!