Kedves Lelkiatya!Tanácsot szeretnék kérni mert tudom a lelkem mélyén nem ez az igazi helyes tett
Házasságban élek 4 gyermekünk is van és nagyon stresszes vagyok a gyerekek is minden energiám leszívják sokszor engedetlenek feleselnek ketten kis kamaszkorban ketten dac korban is vannak
A férjem majdnem mindennap a nappaliban alszik mondta bejön a hálóba de van hogy elalszik hiányzik amikor nincs köztünk testiség még fusztráltabb vagyok olyankor
Ma is csupa ideg feszült voltam mert tegnap megint nem volt köztünk testiség elaludt kint
Én nem akarok az önkielégítés bűnében lenni még ha jó érzés is a testnek sajnos már úgy vagyok vele vagy ez vagy sokszor a semmi és nem a semmit választom pl tegnap mikor jött a kísértés arra gondoltam Jézust nem bántom meg vele na ma el is buktam mert már nem érdekelt az egész kínylódás úgy voltam vele élvezem az életet ha így így ha elkárhozok ez van !!
Miért vagyok egyszer így egyszer úgy ?
A férjemnek már mondtam mikor alszol nálunk ? Mindig jó bejövök de kb szinte sose nekem ez a havi egy aktus kevés mióta nem iszik semennyi alkoholt pláne nem ér hozzám csak havi egyszer kb jó örülök ,hogy odafigyel az egészségére de mikor ivott sört hétvégén legalább ide bújt minden hétvégén nem értem nem iszik és nem érdekelné a testiség?
Hiába beszélek vele egyik este bejött aludni utána megint sokáig nem elalszik tv közben én meg a kicsivel vagyok bent a hálóban tudom rossz de azt szokta meg velem alszik el nincs még külön szobája
Tudom ez így nem jó a házasságra nézve
Köszönöm ha tud tanácsot adni ha megérdemlem a szidást csak nyugodtan !!!
Szerintem, ha valaki szidást érdemel, az inkább a férje. Teljesen érthető, hogy nem talál megnyugvást, lelki erőt, ha életének a másik fele, a társa nem osztozik Önnel a terhek viselésében. Bár erről nem panaszkodott, s lehet, hogy a gyermekek nevelésében és a házimunkában is valamelyest kiveszi a részét, de a szavaiban mégis az érződik, hogy egyedül van ezekkel a nehézségekkel. Ráadásul a testi kapcsolat érzelmi töltést adó lehetőségében is alig részesül. Úgy látom, leginkább ez az, amin változtatni kell, vagy legalábbis, amit valahogyan helyére kell tenni. Sokkal türelmesebb, sőt, találékonyabb lenne a gyermeknevelésben is, ha kiegyensúlyozott volna az érzelmi élete. Azt javaslom, hogy erről nagyon komolyan beszéljenek a férjével. Mondja el neki, hogy mennyire fontos ez Önnek. Igyekezzék a kedvében járni - hátha ezt ő is észreveszi, értékeli és viszonozza. De ha magától ezt nem is tenné meg, akkor is beszéljenek róla. A legfontosabb a beszélgetés. Legyenek közös programjaik. Lehet, hogy a kicsi gyermekek ezt nem teszik lehetővé, mégis azt mondom, hozzanak áldozatot ezért. Legyenek csak kettesben. Építsék vissza házasságuk kezdeti szerelmi életét! Ha kell, ebben tanácsot is kérhet szakembertől. Persze, csakis keresztény tanácsadóra szabad gondolnia. Levelére tehát ezt tudom válaszolni, hogy nehézségeinek egyik gócpontja itt van, a férjével való kapcsolata. Ez, természetesen nem csak a testi kapcsolatra vonatkozik, az csak tünete az elhidegülésnek. Nem szabad hagyni ezt a folyamatot, mert ez már most is fölöslegesen megnehezíti az életüket, de súlyosabb következményekkel is járhat. Természetesen imádkoznia is kell nagy hittel a kapcsolatuk Isten akarata szerint rendeződjék. Én is imádkozom Önért, Önökért.
Tisztelt Lelki Atya ! Sokszor erzem hogy az eletem tonkrement munkahely szempontjabol. Ott kezdem hogy amikor befeztem a 8 altalanost mivel nem ment a matekbol a "logikai" resz amihez bevallom tok hulye vagyok mert nem ertem a suliba ahova jelentkeztem tovabb tanulni asztalosnak vagy kertesznek az ottani vezetoseg on torvenyu modon nem engedtek egyik szakmat se a matek miatt hanem betettek ugy nevezett elokeszitobe ez arrol szolt hogy minden szakmaba egy kicsit "bele kostoltam" erre 1 evem ment ra utanna szobafestonek javasoltak amit 1996 szeptemberetol 1999 juniusaig ki tanultam. Abban az evben mielott elballagtam volna mondtak nekem meg a szuleimnek tegyek le meg 4evet megkapom az OKJ s bizonyitvanyt es ezzel el tudok helyezkedni a szakmamban le is tettem 2003 majusaban. Amint elballagtam probaltam vala merre el indulni a szakmaban de volt egy nagyon csunya rossz tapasztalatom egy maszekkal. 2hetet voltam vele de olyan rosszul bant velem hogy ugy ereztem "akkoriban voltam 22 es fel eves"fiatal es tapasztalatlan ilyeneket mondott nekem gogos hangvetelell: - Ne ide tedd a festeket mert arra allergias vagyok ! Lerazlak a letrarol ! Nekem ez olyan volt mintha a pokolban lettem volna. Amibol lehetett volna valami nalam szetrombolta ossze zuzta es gyakorlatilag megutaltam ezt a szakmat ami ma mar "halott" projekt a szememben. Raadasul 2001 majus 11 diken egy nagyon szornyu tragediat eltem at edesapam meghalt felakasztotta magat es en talaltam meg. Ma napig nem tudom miert tette ezt a szornyuseget ugyan akkor halat adok Jezusnak es a mennyei Atyanak hogy olyan edesanyat adott aki ugy nevelt kicsi koromtol kezdve megismerjem Az Ur Jezust es a mennyei Atyat a bennuk levo hitemnek koszonhetem hogy nem csavarodtam be ott helyben. Nagy szuksegem van Isten segitsegere mert sokszor gaidzsinak azaz kivulallonak erzem magam ebben a vilagban es gyakran honvagyam van hozza a mennyorszagba. Miutan ott hagytam ezt a rossz maszekot 4 evig anyagmozgato voltam egy olasz butor gyarto kft nel azert hagytam ott mert nagyon keves volt a fizetes 54000 ft radasul 3 ember munkajat vegeztem egyedul ezert az osszegert. Ezutan 8 honapot munkanelkulin voltam vegul felvettek a tejiparba a sajterlelo reszlegre 2008 majus 19 tol 2021 november 2 ig. Itt is nagyon csunyan kihasznaltak ezalatt a 13 ev 6 honap alatt meg az egeszsegem 42% a is tonkrement. Leszazalekoltak a derekammal es megvaltozott munkakepessegu lettem. Jelenleg egy alapitvanynal dolgozom 4 oras munkaidoben. Ami bant meg ez az eszeveszett dragitas mert emiatt gyakorlatilag fillerekbol elek es mar nem tudom hogyan osszam be hogy kitartson a kovetkezo honapig. Mit tanacsol az Atya mit tegyek? Elore is koszonom a valaszat !Egy 44 es feleves ferfi.
Miközben a válaszon töprengtem, Szent Benedeknek tulajdonított bölcsesség jutott az eszembe: Imádkozzál és dolgozzál. Ezt most kifejezetten a munkahely keresésre értem. Teljesen célirányosan imádkozzék és kérje az Urat, hogy mutasson utat, hol helyezkedjék el, milyen munkát vállaljon. S miközben ezért imádkozik kitartóan, közben szorgosan keresgéljen a munkahelyek között. Ma olyan világ van, hogy nagyon kell a munkaerő. A korábbi rossz tapasztalatok, főként a leszázalékolás nyilván erősen hátráltatja, de nem teszi lehetetlenné a munkávállalását. Keressen magának munkát vagy a meglévő 4 óra mellé vagy főállásban. Ne féljen a változtatástól, a lépéstől. De ezt előzze meg az Úrhoz fordulás. Az nagy kincs, hogy tud imádkozni. Úgy tűnik, most ez a legértékesebb, amivel rendelkezik. Használja ezt, és majd kamatozni fog a többi talentum is, amivel rendelkezik.
Szép napot! Jézus Krisztus ugyanaz ma, tegnap és mindörökké. Hogyan engedhette meg a Titanic tragédiáját, melyben 1.500 ember veszítette életét és már az első útján elsüllyedt a luxushajó??? Nem tudom ezt az egészet felfogni?
Számtalan hasonló tragédiát is említhetnénk még. Ráadásul itt egyértelműen emberi hibák is komoly szerepet játszottak a drámai eseményben. De még inkább neki szegezhetnénk a kérdést egy-egy szökőár esetén, ahol szintén ezrek veszítik életüket. Ezekre nem tudunk magyarázatot adni. Széttárjuk a kezünket és azt mondjuk: nem tudjuk. De ez a széttárt két kar jól teszi, ha tovább emelkedik, hogy kitárt karú imádkozóvá váljék az ember, és azt mondja: "Te tudod, Uram." "Az Úr adta, az Úr elvette. Áldott legyen az Úr neve!" - mondta Jób, amikor mindent elveszített, ami kedves volt számára (Jób 1,21). Szóval, ezeket a nagy világeseményeket nem tudjuk megmagyarázni. De ennél jóval fontosabb, hogy a saját élettörténetünket tudjuk-e jól értelmezni. Erre kell leginkbb törekedni.
Tisztelt Lelki Atya ! Sokszor tapasztalom azt hogy minel erosebben probalok Isten fele huzni annal jobban tamad a gonosz. Ezt sokszor ugy veszem eszre hogy elotte csinal egy hatalmas zurzavart a lelkemben vagy a gondolataimat probalja ossze zavarni mire eszbe kapok mar bele is rant olyan bunokbe peldaul a szemermetlenseg vagy a paraznasag az erzekiseg bunebe hogy sokszor mar keso. Tamad mas bunokkel is de azert irok ezekrol mert ezekkel kisert a leggyakrabban ha nappal sikeresen ki tudom vedeni akkor ejjel almomban tamad ezekkel a kisertesekkel amikor tompa a figyelmem vagy meggyengulok. A masik nagy gondom a munkahelyemmel van sokszor erzem olyan vagyok mint a rally auto sodrodok egyik kanyarbol a masikba nem talalom a helyem mindenutt jol kihasznalnak raadasul itt ahol vagyok hulyenek neznek szeretnek valtani de nem tudok olyan egyszeruen mert kiszolgaltatott vagyok. Mit tanacsol az Atya mit tegyek ? B.Sz.
Ez nagyon gyakori tapasztalat, hogy ha az ember törekedni akar a mélyebb lelkiéletre, akkor jóval erősebb kísértésekkel is kell számolnia. Ez szerintem inkább vigasztaló, mint ijesztő. Ugyanis az ellenség annál veszedelmesebb ellenfélnek tart, azért is vonultat föl nagyobb erőket. Ez azonban csak az elején tűnik ilyen ilyesztőnek, amíg nem szerez az ember kellő tapasztalatot arról, hogy ha kitart a küzdelemben, akkor mindeközben egyre erősödik is. Mint a sportoló az edzőtáborban. Azt tanácsolom, hogy ezekben a küzdelmekben ne a bukásait lássa, hanem a lehetőségeket, hogy egyre erőteljesebben kapaszkodjék Istenbe. Az említett tapasztalatok megerősíthetik Önt, hogy ezektől a kísértésektől ne féljen, az elbukások után ne keseregjen, hanem annál nagyobb erővel és bizalommal forduljon az Úrhoz. Csak ő tud Önnek segíteni.
Ezek a lelki tapasztalatok erősíthetik meg Önt az emberi kapcsolataiban is. Ne féljen semmitől! Az Úr ott van Önnel, mindig mögötte, mellette áll. Persze, nem az emberekkel szemben kell harcolni, hanem értük, a velük való békességért. Mindig azzal a tudattal menjen be a munkahelyére, hogy Jézus ott van Önnel, Önben. Őt viszi az emberek közé. Ehhöz erőteljes reggeli imára van szüksége, és amennyire lehetséges, a hétköznapokon is templomi imádságra. Ha gyöngének érzi magát az emberek között, ez vezesse rá Önt, hogy Krisztussal együtt akarjon erőssé válni. Ebben nem akadályozzák meg a bűnei. Igaz, nehezítik, de Isten végtelen irgalmából mindig lehet újra kezdeni. Éljen ezzel a nagyszerű lehetőséggel!
DJK!
Kedves Lelkiatya!
Legutóbbi gyónásomban meggyóntam azt, hogy kísértésbe estem, illetve bűnös gondolatok csapdájába. Illetve ezt több gyónásomban is visszatért, akkor is ugyanígy fogalmaztam.
Viszont én ezalatt azt értettem, hogy volt olyan, hogy nem illő tartalmat, vagy bennem tisztátalan vágyakat keltő tartalmat néztem/láttam, és volt olyan, hogy éreztem, hogy ezzel bűnt követek el, illetve a lelkiismeretem megszólalt, mégis rányomtam/megnéztem azt a tartalmat. Bár aztán igyekeztem minél hamarabb abbahagyni, de nem mindig sikerült.
Ugyanakkor a gyónásomban ahogy fentebb is írtam, mindezek meggyónására én azt mondtam, hogy kísértésbe estem/bűnös gondolatok prédájává lettem.
Azóta részesültem a Szent Eucharisztiában is
Érvényes így a gyónásom, vagy így szentségtörést követtem el, hogy nem részleteztem teljesen, illetve nem mondtam azt a gyónásomkor, hogy éreztem, hogy bűn lesz mégis elkövettem, hanem mondhatni ?csak? meggyóntam?
Kicsit kétségbeestem most, bízom benne, hogy nem vétkeztem.
Nem kell részletezni a bűnök leírását. Ha a pap nem kérdez rá, akkor elegendő csak kategóriánként elmondani a bűneinket. Persze, az nagyon fontos, hogy ne akarjuk szépíteni, magunkat mentegetve szelidíteni a bűnök bevallását. Minél inkább vádolom magam, annál mélyebb a bánatom. De azért nem kell aggódnia, hogy az itt leírt gyónása nem lett volna érvénytelen, s Ön bűn követett volna el a szentáldozáskor. Inkább csak tanulság legyen ez a belső tisztázó gondolat, hogy máskor törekedjék mélyebb bűnbánatra. Ezzel jut előre, hogy ebből az esetből tanul. De Isten irgalmát azért így is élvezi.
Kedves Lelkiatya!
Mit szól ahhoz, hogy egy pap nem végez hétköznapra eső ünnepnap Szent Liturgiát. Arra hivatkozik, hogy a különböző intézmények (HSG, bölcsőde, óvoda, tanoda stb.) miatt olyan sok dolga van, hogy nincs ideje 2 embernek Szent Liturgiát végezni. Gondolom, hogy ezeknek az intézményeknek a vezetése után kapott fizetés is motiválja ebben. Mit szól hozzá, hogy a papnak fontosabb a pénz után szaladni, mint imádkozni. A rábízott hívek sem fontosak számára, hogy ők Szent Liturgián vehessenek részt hétköznapra eső ünnepen, még hacsak ketten is vannak.
Szóhoz sem jutok. Ha ez valóban így van, az nagyon szomorú. Mindig is nagy kísértés volt, hogy a tevékenység lázában egyre kevesebbet imádkozunk. Persze, ez nem csak a papokra érvényes, hanem mindnyájunkra leselkedik ez a veszély, ez a kísértés. De a papnak mások imáit is kell vezetni, ezért az ő felelősségük ebben hatványozott.
Kedves Lelkiatya! A mai utrenye vagy reggeli mise szövegében volt egy olyan ima, amit akkor először hallottam életemben és őszintén szólva nagyon meglepődtem rajta. Március 17-én írom ezt a levelet, a mai imák között volt: Előbb mindenféle érzékiségben tobzódtál, / de már a bűnbánatban Krisztus menyasszonya lettél, / buzgón törekedtél angyali életre, / és a kereszt fegyverével a démonokat is legyőzted, / azért Isten országának jegyese lettél, /? dicsőséges Mária! - Még annyira nem is találtam különösnek a szöveget eleinte, de mikor a Mária nevet meghallottam, megdöbbentem. Mivel Mária neve szerepel a végén, gondolom az egész ima hozzá szól, de azóta se tudom megérteni, hogy lehetséges ez. A "mindenféle érzékiségben tobzódtál" hogyan vonatkozhatna Máriára, Jézus anyjára, hiszen bűntelen volt? Úgy tudom, hogy szűz maradt örökre. Gondoltam, biztos azt jelenti, hogy ennek a világnak élt mielőtt megjelent neki az angyal tehát az emberek átlagos életét élte, a szüleivel, rokonaival, ilyesmi, de ez a magyarázat sem lehet helyes hiszen már gyermekkorában Istennek lett szentelve, sosem volt teljesen átlagos. Akkor ez az elképzelés sem jó. A másik egész biztos nem jó, hogy érzékiségben tobzódott mert nem volt bűnös. A Józseffel való házasságra sem utalhat, mert szűz maradt. A legmegdöbbentőbb ima, amit valaha hallottam. Ha nem lenne ott a "Mária" név a végén, akkor nem is furcsállottam volna annyira. Hogy lehet az, hogy Jézus édesanyjához ilyen imát mondunk?
Azóta már kaptam Öntől egy jelzést, hogy időközben megértette a szöveget, de azért hadd írjam le, hogy másnak is tanulságul szolgáljon. A szöveg Egyiptomi Szent Máriára vonatkozik, aki korábban nagyon bűnös életet élt. Itt olvashatunk róla: https://www.migorkat.hu/gondolatok/egyiptomi-szent-maria
Tisztelete nagyböjt 5. vasárnapjához kötődik.
Jó estét! Engem 25 évesen kereszteltek meg. Amikor beteg voltam (akár a keresztelőm előtt, akár a keresztelőm után), nem gyógyított meg engem a Feltámadott Jézus Krisztus, hanem elaltattak és megoperáltak. A második operációm után kétszer rosszabbodott az állapotom. Mindig nagyon szomorú vagyok, amikor eszembe jutnak e betegségeim és miattuk az altatásban történt operációim. MIÉRT NEM gyógyított meg engem az Úr???
Ezt nem tudom. Ezt tőle kell megkérdezni. S ez nagyon fontos feladat is, hogy faggassa az Urat. Minden szenvedésnek van értelme, célja. Ezt meg kell keresni, meg kell taláni, ennek megfelelően kell élni. A megkeresztelkedésével, hitre találásával irányt és utat kapott ehhöz. De ez még nem jelenti azt, hogy meg is érkezett. Használja mindazokat az eszközöket, lehetőségeket, amelyeket a hit kínál! Főként az imádságot, a közösségi imádságokat, szentségeket.
Amikor egy betegségtől szenved valaki, főként, ha az nagy fájdalmakkal jár, akkor az illető látásmódja könnyen beszűkülhet, és csak arra irányul minden gondolata, hogy ebből a kutyaszorítóból minél előbb szeretne kiszabadulni. Ez érthető is, de nem célravezető. Valójában az ember ettől csak még jobban szenved. Ne szabadulni akarjon a szenvedéstől, hanem azt használja föl az előre lépésére, hogy közelebb kerüljön Krisztushoz. Lehet, hogy első hallásra nem valami vigasztaló ezzel szembesülni, de hosszabb távon valóban ez a szenvedés kulcsa. Biztos vagyok abban, hogy Önre is ez az út vár. Ne féljen tőle, induljon el rajta! Keresse meg szenvedésének értelmét. Azzal már eleve célt kaphat, ha ezt a szenvedését fölajánlja valakinek, például vezető embereknek, papoknak, bajban levő fiataloknak, halálra készülőknek. Bárki, aki eszébe jut, a fölajánlott szenvedésével erősíthet.
Kedves Lelkiatya!
Hosszú évek óta nem találom a helyem a világban.
Igyekszem minden napot túlélni és várni a holnapot, ami végre boldogságot és megnyugvást hoz.
Évek óta a munkába temetkezem, de ott is a nagy felelősség miatt csak minden nap meg akarok felelni. És örülök, ha a nap végén nagyobb baj nélkül megúsztam a veszélyes dolgokat.
Határozott elképzelésem van arról, hogyan szeretnék élni, de évek óta nem jön össze.
Kisebb sikerek vannak, de lényegében egy helyben toporgok.
Mintha minden nap úsznék az árral szemben. Viaskodom különböző emberekkel az igazamért, a vágyaimért, a mások által nekem tett ígéretek behajtásáért.
Tudom, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, de úgy érzem, az én boldogságom nagyban függ a körülöttem lévő emberekhez fűződő kapcsolatomtól.
Valahogy képtelen vagyok érvényesíteni az akaratomat. Félmegoldások születnek.
A munkahelyemen talán sikeresebb vagyok, mint a magánéletben, de vezető beosztásom lévén ez bármikor megváltozhat.
Sajnos ez a pozíció nem olyan, hogy biztos lehetnék benne minden nap, hogy így lesz holnap is.
A magánéletem mintha megállt volna néhány éve.
Fiatal koromban annyira biztos voltam benne, hogy mindenem meglesz, otthon, szerető társ, család, egészség, jólét. Ezért küzdöttem, tanultam annyit az iskolában, imádkoztam, rendesen viselkedtem.
És most körülnézek és nincs lényegében semmim.
Minden, amit igazán szeretnék: otthon, szerető társ, az nem adatik meg.
Van párom, de olyan, mintha nem is lenne.
Házasságban élünk, nagyon ragaszkodom hozzá, de igazából nem az emberhez, hanem valakihez, akit magaménak tudhatok. Tulajdonképpen én már bárkihez tudnék ragaszkodni, aki egy kicsit szeret.
Megaláztatás ez nekem, értéktelennek érzem magam.
Férjemtől többször hallottam már, hogy örülj, hogy még vagyok neked.
Néha foglalkozik velem, de nagyon keveset.
Általában egyedül vagyok, magányosan.
Próbálok neki megfelelni, de nem tudok. Azt csinál,
amit ő akar, fontos dolgokban nem jutunk egyzségre. Nem vagyok már elég izgalmas. Tudom, hogy szíve szerint elhagyna.
Nem tudom már olyan oldalam mutatni, ami izgalmas lenne számára. Volt olyan időszak, amikor meg is csalt.
Állandóan kérem a Jóisten, hogy segítse az életemet, sugalljon nekem valamit, ami által jobb döntéseket hozok.
Nem tudom, kivel van a baj. Én mindig megpróbálok jó lenni, de azért magamat és a vágyaimat úgy érzem nem szabad teljesen feladnom csak azért, hogy a másik akarata érvényesüljön és rendeljem mindenki alá magam....még jobban.
Nem tudom már, hogyan kérjem Istent, hogy segítsen engem, hogy végre boldogan és viszonylagos megelégedéssel éljem az életem.
Nem hiszem, hogy az normális, hogy úgy telik el az ember életéből 10-12 év, hogy egyfolytában egy valamire vágyik, mindent megtesz azért, de sehogyan sem jön össze és ezért boldogtalan.
Olyan jó lenne, ha Isten tudna változtatni bizonyos embereken...
Köszönöm, hogy meghallgatott!
A következőket látom. Elsősorban az Istennel való kapcsolatát kell megvizsgálnia. Úgy látom, erre nem is utalt a soraiban, csak nagyon halvámyan. Holott ennek kell a meghatározónak lennie. Minthogy nem írt róla, nem tudom, hogy áll ezzel, de talán joggal gondolhatok arra, hogy ezen a téren fontos és erőteljes lépéseket kell tennie. Ha úgy érzi, hogy a világban való érvényesülése meglehetősen döcögős, a magánélete fájóan hiányos, akkor a lelkiéletben tegyen meg lényegbe vágó lépésket. Ugyanis az lehet, hogy a munkatársai nem elég nyitottak, lehet, hogy a férje nem elég megértő, de az Úrtól egészen bizonyosan mindent megkaphat, amit kér, amire szüksége van. Csak feléje kell fordulnia teljes testtartással. Nem csak néha odapillantani, vagy olykor odaszólni neki. Ez tehát az első és legfontosabb, amin kell változtatnia, és ezen tud is, mert Isten teljes nyitottásggal fogadja és várja Önt.
A második fontos kapcsolódási pont a férje. Itt már nehezebb változást elérni, hiszen róla már egyáltalán nem mondható el, amit Isten végtelen és feltétlenül befogadó szeretetéről mondtunk. De itt is az a javaslatom, hogy építse ezt kapcsolatát, és ne nyugodjék bele, hogy enniyre felemás. Értem én, hogy ragaszkodik a férjéhöz, s ezért nem akar semmi olyan lépést tenni, ami ezt a viszonylagos békés egymás mellett élést kimozdítaná. Mert attól fél, hogy esetleg rossz irányba mozdataná ki, tehát, hogy a férje elhagyná. De ebben a kiszolgáltatottságban nem csak nem érdemes, de nem is szabad élni. Nyilván egyáltalán nem arra utalok, hogy el kellene hagynia a férjét. De arra igen, hogy álljon a sarkára és beszélje meg vele a kapcsolatukat. Erről beszéljenek nyíltan. Fogalmazza meg a vágyait, elképzeléseit. Ha erre netán nem volna hajlandó, akkor legalább azt fejtse ki nyíltan, hogy erre Önnek nagy szüksége van, hiszen, ha nem képesek beszélni a kapcsolatrukról, akkor az már haldoklik. Alighanem érdemes bevonni egy harmadik személyt, egy szakértőt is. Úgy sejtem, hogy az Istennel való hiányos kapcsolata mellett ez a hiányosság is erősen meghatározó. Amíg ezen a két ponton nem tud változtatni, addig hiába imádkozik, hiába kéri az Urat a változásra, az Ön lelkében nincs még meg hozzá a kellő érettség. Azt tanácsolom, mind a két területen tegye meg ezeket a szükséges lépéseket.
Kedves Lelkiatya!
Van egy nagy bűmöm, amitől szeretnék megszabadulni. Ez pedig az, hogy nagyon hamar megijedek és kiborulok. Ilyenkor pedig igazságtalan vagyok a környezetemhez, akiket ezzel az őrületbe kergetek. Sokat imádkozom, töbhek között ezért is.
Szeretnék ettől megszabadulni, de eddig nem tudtam.
Szeretném ezt a problémát keresztényként kezelni.
Mit lehet tenni ebben a helyzetben?
Válaszát előre is köszönöm.
Az, hogy hamar megijed, az nem bűn. Hogy hamar kiborul, alapvetően ez sem bűn. Nehéz volna föltérképezni, hogy annak módja, hogy ezt hogyan kezeli, mennyire az Ön felelőssége. Ha erre hajlamos természete van, de küzd ellene, akkor egészen más megítélés alá tartozik, mint ha csak nemtörődömségből hagyná az indulatait és borítaná rá másokra. Úgyhogy el kell különítenie a természetéből fakadó adottságokat és hiányosságokat azoktól a tettektől, amelyek ezekből következnek.
Persze, teljesen jogos az a szemlélet is, hogy törekvéseinkben nem csak a tetteinket akarjuk kigyomlálni, hanem az alapmagatartásunkat szeretnénk Krisztushoz igazítani, hogy aztán az abból fakadó tettek már minél inkább Krisztus tetteihöz hasonlítsanak.
Egyik legfontosabb kérdés, hogy van-e az Ön közvetlen környezetében olyan személy, akivel ezekről őszintén és higgadtan tud beszélgetni: házastársa, testvére, barátja, lelki atyja. Legalább egy ilyen személy kell, aki közel áll Önhöz, a hétköznapjainak része és tud segíteni az önvizsgálatban. Pl. azonnal vissza tud jelezni, hogy már megint közeledőben a vihar.
A másik gyógyító hozzáállás, ha tud őszintén bocsánatot kérni a szeretteitől, szenvednek ezektől a kirohanásoktól. Ha velük is meg tudja beszélni, hogy nem szeretne ilyen lenni, hogy küzd ellene, és ők is segítsenek ebben a küzdelmében.
Sokat segíthet az is, ha mélyebbre tekint a személyiségében, és megpróbálja fölismerni, hogy mi okozza ezt a magatartását. Melyik szülőtől, esetleg nagyszülőtől örökölte, milyen gyermekkori hatások miatt alakulhatott ez ki? Ebben egyébként szakember segítségét is kérheti, aki segít rálátni ezekre a mélyebb dolgokra.
Az, hogy sokat imádkozik,többek között ezért is, az nagyon sokat jelent. Ennek hatására írta meg ezt a levelet is. Ez fogja Önt tovább is segíteni. Ne legyen türelmetlen sem. Reméljük, a környezete sem lesz az Önnel. Szépen fog ez alakulni. Gyónjon rendszeresen, s amennyire lehet, kövesse a lelki atya és a szakember tanácsait. Én is imádkozom Önért.
Kedves Lelkiatya!
Néhány hete szültem meg (többedik) gyermekemet és felmerült bennem, hogy görögkatolikus egyházunkban még mindig előírás-e, hogy szülés után a nők 40 napig nem mehetnek templomba és nem áldozhatnak. A nagyhét és a húsvéti időszak szertartásaihoz úgy érzem nagyon ragaszkodom és szeretnék rajtuk részt venni, de technikailag még nem fog letelni az idő. Mentálisan és fizikailag úgy érzem már a régi vagyok :). Köszönöm az iránymutatást!
Feltétlen menjen el a templomba és részesüljön a szentségekben, vegyen részt az imádságokban. Ez az előírás ugyan ma is érvényben van, de ez nem a templomból való kitiltást szolgálja, hanem az édesanyának ad könnyebbséget, hogy testi gyöngesége, a nehéz körülmények között ne legyen lelkiismeret furdalása, hogy egy időre távol marad a templomtól. De természetesen ezt messze fölülírja a nagyhét és a húsvét lelki támasza.
Kedves Lelkiatya!
Valóban bűnt követ el az, aki nem hisz abban, hogy Ukrajna győzni fog? Sevcsuk érsek ezekkel a szavakkal utasította rendre a pápát: "Ha valaki nem hisz Ukrajna győzelmében, talán itt az ideje, hogy gyónni menjen!".
Válaszát előre is köszönöm!
Ezek a szavak inkább az ukrán nemzet fiainak szóló lelkesítő buzdítás, de nem mindenkire érvényes erkölcsi tanítás. Az igazság és a béke kell, hogy győzedelmeskedjen minél előbb minden fronton. Nekünk ezért kell imádkoznunk. Hogy mit jelent a politikai és háborús győzelem, azt mi nemigen látjuk át, arról nem kell nekünk állás foglalnunk.
Kedves Lelkiatya!
Tudom a kamaszkor nem minden esetben egyszerű!De ami itt van az már különösen fájó a fiam 16 éves lesz de ma is telefonban olyat mondott nekem ,hogy majdnem elsírtam magam
Mondtam is utána neki vagy is írtam mert kollégiumban van,hogy tudod kivel beszélj így ? Inkább senkivel az lenne jó ő csak akkor kedvesebb velem ha valamit akar haverhoz menni engedjük el
Egyébként nagyon tiszteletlen
Ha mérgesebb takarodj kifelé ezt még talán lemertem írni bár ez se szép
Van hogy én is felemelem a hangom az igaz de egyszerűen annyi probléma van vele ,hogy az már hihetetlen
Én már ott tartok sajnos lelkileg is,hogy védjem magam ,hogy inkább kerülöm nem szólok inkább hozzá és nem is engedem el sehova barátokkal amíg nem lesz normálisabb tisztelettudóbb lássa akárhogy nem bánthat engem sem szavakkal
Vagy rossz úton járok ?
Férjem is rá szólt már !De semmi szinte
Sűrűn ideges feszült tesóival is sokszor !Mit tegyek hogy ne fájjon ha bánt szavakkal hogy állítsak fel határokat?
Apukám szerint azzal bánnak így és addig aki ezt eltűri
Köszönöm szépen a segítségét !!
Az elkerülhetetlen, hogy ne fájjon, amikor bánt minket az, akit szeretünk. A szeretet kiszolgáltatottá, sebezhetővé tesz. Nyilván erre nem az a jó válasz, hogy akkor jobb nem szeretni. Amit tehetünk, hogy a fájdalmunkat fölajánljuk, s legjobb, ha épp azért, aki a sebeket ejtette. Persze, ezzel a kamaszkor problémái még nem lesznek megoldva, mégis ez olyan magatartás, melynek segítségével kézben tarthatom a lelki folyamatokat. Nem kiszolgáltatottjává, hanem felhasználójává válok annak, ami velem történik.
Többször beszéltem már arról, hogy kamaszaink felé a legjobb magatartásunk a szeretet, ami hatalmas türelemben mutatkozik meg. Sokszor támadnak ellenünk, de valójában ez nem más, mint a szeretetünk próbálgatása: még akkor is szeretsz, ha ezt és ezt teszem veled? Ugyanakkor nem feltétlen azzal tudjuk megmutatni szeretetünket, hogy mindent eltűrünk. Ez saját magunk becsapása volna és a gyermekünké is. Látszólag elviseljük azt, amit művel, de belül forrongunk. Ez előbb utóbb úgyis kicsap belőlünk, ezzel nem érdemes kísérletezni. De főként azért nem célravezető, mert ez nem is helyes szeretet. Kell a szigorúság is, pontosabban szólva a következetesség. Van, amit szabad, van, amit nem. Ha ebben tudunk következetesek lenni, azzal nagyon jót teszünk lázadni minidg kész gyermekünkkel. Így értem a határozottságot, szigorúságot. Mindeközben kell, hogy tudja, lássa, érezze, hogy továbbra is szeretve van. Igen, vannak szavak, kifejezések, amelyeket nem engedhet meg magának. De ezt ne sértődve közöljük vele, hanem a lehető legnagyobb higgadsággal. Annak sokkal nagyobb ereje van, mint a sértett válaszainknak. Abból ő is látja, hogy ez nem a szeretet megnyilvánulása, hanem saját sebeink sérelme. Ha nem haragszik meg, azt kell mondanom, amit levelében leír, az a lehető legrosszabb: a maga védelmében kerüli, nem szól hozzá, s közben nem engedi el sehova. Ez az ellenség gyártás legolajozottabb módja. Épp az ellenkezőjét kellene tenni. Sokat beszélgetni vele, amire csak lehet, elengedni, akkor jobban lehet válogatni, hogy a nagyon káros dolgokra ne menjen el. Édesapjának a bölcsességével viszont én is egyetértek. Nem tűrni kell a tűrhetetlen magatartást, hanem elfogadni és amit és ahogy lehet, kiigazítani. Ismétlem: van, amit lehet, van, amit nem. Ebben legyen következetes. És amennyire lehet, kezdeményező is a szeretetben (kedvencét főzni, megdicsérni, amiért lehet, stb.) Végtelen türelem, szigorú következetesség, kikezdhetetlen szeretet. Ha úgy érzi, ezek nem mennek, Istentől kérje hittel, s akkor erőfeszítései célba érnek. Mindazonáltal a kudarcaink se keserítsenek el minket. Elmúlik a kamaszkor, s akkor újra békés és elfogadó lesz a gyermekünk, ha kisgyermekkorában megkapta tőlünk azt a szeretetet, amely egészségessé teszi az érzelemvilágát. A kamaszkor élettani jelenség, életünk része, emiatt nem kell elkeserednie. Csak az Isntebe vetett hitét és a gyermeke iránti szeretetét ne veszítse el!
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy ha egy katolikus ortodox akar lenni mit kell tenni? Sokkal jobban vonz jelenleg a keleti rítus? Képtelen vagyok elfogadni a sok változást amit tapasztalatok (gitár, kézbe áldozás, mise szöveg megváltozott, tömjén hiánya) amit még fokoz az ökumenizmus erőltetése... Melyik egyház Isten által létrehozott és vezetett? Hol van hazánkban ortodox gyülekezet? Válaszát előre is köszönöm Piroska
Kedves Piroska!
Éppen azért nagy kincs a görögkatolikus egyház, mert általa a katolikus egyházban is megélhető a keleti lelkiség. Pontosan erre hívta föl a figyelmet Szent II. János Pál pápa, és bíztatta a görögkatolikusokat, hogy legyenek ebben hitelesek, hogy valóban meg tudják élni és föl tudják kínálni ezeket a keleti kincseket a katolikus egyházon belül is. Lehet, hogy vannak hiányosságaink ezen a téren, de azért nagyon szépen alakul ebben az irányban a mai magyar görögkatolikus egyház. Azt javaslom, pillantson bele a szertartásainkba, jöjjön el. Attól még nyugodtan katolikus maradhat, ha lelkisége arra készteti, hogy a keletiségből is merítsen.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy az önkielégítés halálos bűn? Önkielégítés függő vagyok! Gyűlölöm magam érte! Nem akarok emiatt elkárhozni! Naponta elbukom! Egy luzernek érzem magam, 6 évesen már szexuális zaklatás áldozata voltam és nem tudom elfogadni a saját nemem sem, és utálom a férfiakat és érdekes módon az önkielégítés körül mozog minden gondolatom csak az önkielégítés körül mozog minden gondolatom. Bár tudtam volna gyerekként hogy milyen következményei lesznek! Újra elkezdtem rendbe tenni az életem és sok mindent meg kell változtatni az életemben. 40 éves nő vagyok és egy luzer
Önnek szakember segítségére van szüksége. Nagyon súlyos sebet kapott a lelke, és ebből nem könnyű kigyógyulni. De nem lehetetlen. Egyedül viszont szinte az. Kell a segítség. Keressen föl egy jó katolikus, de legalábbis keresztény pszichológust, akivel az egészet át tudja beszélni. Dehogyis luzer! Sok sebet hordozó, törekvő ember. Persze, imádkozzék is, mert Isten segítsége nélkül végképp tehetetlenek vagyunk. De az a nagy seb, amit Ön hordoz, szakember segítségét is igényli.
Szó sincs arról, hogy ez az Ön számára halálos bűn volna. Gyónjon és áldozzon rendszeresen. Gyónásaiban mondja el mindig ezt a bűnét is, bár ennek felelőssége valójában nem is az Öné, hanem azé a felelőtlen emberé, aki Önnek ezt a sebet okozta. Persze, ez már régen volt, azzal nem kell törődni. Legföljebb akkor, ha a pszichológus majd azt tanácsolja Önnek. Ne várjon, minél hamarabb keressen föl szakembert! De addig is részesüljön a szentségekben! Ebben van a legnagyobb erő.
