Tisztelt Lelkiatya!Az öregedés egy teljesen természetes folyamat de mi van akkor ha egy nő ápolja a bőrét mert szeretne fiatalosabb lenni 4O év környékén??Mert elkezdtem hasznáni kollagént mert nagyon hullott a hajam is meg pl tudom bőrre is jó hatással van amit látni is nyilván a ránc nem tűnik el de a mélysége enyhül
Nem szeretném ezt túlzásba vinni csak a fiatalság de szeretnék ápolt lenni a férjemnek is csinosabb lenni tudom igy is szeret de az se gond neki ha ápoltabb vagyok!
Ez nem baj Bűn remélem?köszönöm szépen!
Meg kell találni ebben a helyes mértéket. Ha jól tudom, a kollagénnek egyéb egészségügyi jótékony hatása is van. Igazán nem gondolom, hogy bűn volna élni ezzel. Ugyanakkor sokkal fontosabb, hogy az ember elfogadja önmagát a korát, a külsejét, azzal tudjon boldogan együtt élni, amit Istentől kapott, s ne az után loholjon, amit a világ diktál. Ha azt mondja, nem szeretné túlzásba vinni, akkor ez már jó. Az ápoltság azonban nem csupán hiúság kérdése. Az igényes megjelenés saját lelki állapotunkra de másokra is jó hatással van. Különösen fontos ez a házassági kapcsolatban. Az nagyon szép, ha szeretne tetszeni a férjének. Remélhetőleg ezt ő is észreveszi és értékeli is. Ez is erősítheti a szeretetkapcsolatukat.
Kedves Lelkiatya!
Ha azt mondjuk,nem volt más választásunk,azt feleljük rá: mindig van választásunk. Isten szabad akaratot adott nekünk,azt mondta:?életet és halált, áldást és az átkot tártam szemetek elé. Így hát válaszd az életet,?. De valóban dönthetünk szabadon mindig? Hisz,a csecsemő,mikor a Teremtő életre hívja és megformálja édesanyja méhében,nem választja a létezést. Nem választhatjuk meg kik legyenek a szüleink és milyen körülmények közé szülessünk.
Apámat az alkoholizmus terheli,és anyámat mániás-depresszióba kergette. Folyamatos veszekedések,bántalmazások,nélkülözések,menekülések,anyám többszörös öngyilkossági kísérletei,kórházi zárt osztály látogatása közepette nőttem fel,amely odáig fajult,hogy meggyűlöltem az egész életem. Nem tudom,hogyan éltem túl,ami akkor elviselhetetlennek tűnt,mára már elhordozhatóvá vált. De sem a sebek,sem a fájdalom nem múlt el. Mert amit a szív egyszer befogadott,azt nem ereszti el többé,ügye? Van olyan fájdalom,amely elkeseredésbe löki az embert? Mert én összetörtem és eltemettem az életem,miközben a szüleim árnyékában,velük élek. Se barátok,se szórakozás,sem szerelem. Féltem és félek a mai napig is közel kerülni bárkihez is,akinek látszólag rendezett az élete,mert nyomban észre venné,hogy az enyém szánalomra méltó.
Minden,de minden amit nem éltem meg eddigi életemben, súlyos teherként cipelem. És ez a teher is napról-napra csak egyre nehezebb lesz. A hitem is meggyengült,de el nem veszíthetem.
Én választottam volna mindezt? Vagy csak így alakult? Hiszen,szerettem volna én is egy normális életet...
Itt is válaszolok Önnek. Még nyomatékosabban fogalmazok. Az Ön megbízható és megértő társa Isten. Ővele beszélje át az egész életét. Javaslom, menjen el néhány napra szerzetesek közé, vagy vegyen részt egy lelkigyakorlaton. Mélyüljön el a hitében. Ott fog megoldást találni. S majd annak alapján fogalmazza át, hogy mi az Ön feladata, mit kell tennie ebben az életben. Imádkozom Önért, hogy ez a fordulat bekövetkezzék.
Kedves Lelkiatya!
Én nem tudom,hogy mért,de az utőbbi két írásomra-kérdésemre már több hete nem érkezett válasz. Sajnálom,mert számomra fontosak az Ön visszajelzései.
Legutóbb arról kérdeztem,mi lehet a helyes,abban az esetben,ha egy megrendelés lemondásával kárt,anyagi kárt okozhattam egy cégnek. Elmondásuk szerint nem lehetett visszaküldeni,én pedig már máshol vásároltam meg. Nagy lelkifurdalásom volt,szégyelltem is magam,de végül a bocsánatkérésem nem volt elég,köteleztek annak kifizetésére is. Így magamnak okoztam anyagi kárt,és még mindig bánt a dolog.
Korábban pedig arról kérdeztem,hogy valóban szabad akaratunk van? Az Írások szerint Isten elénk tárta az életet és halált,s azt írja, válaszd az életet. De a gyermek,mikor megfogan édesanyja méhében,nem döntheti el hová és kihez szülessen. Én alkoholista és mély debressziótól szenvedő apa és anya mellett nőttem fel,és olyan sérüléseim vannak,amelyek még mindig vezénylik az életem. Közel az ötvenhez,velük élek,ott ahol gyermekkorom legszörnyűbb időszakát is éltem. Tele vagyok félelemmel,alapvetően félek az élettől,az emberektől de még saját magamtól is. A szüleim tettek róla,hogy így legyen. A régi bántások,félelmek újra-és újra feltörnek,és fogságban tartanak,mégsem tudom őket magukra hagyni,mert nekik fizetek albérletet,végzem a házimunkát munka melett. Sokszor,nagyon sokszor vádolom az Istent,perlekedem Vele,hogy mért bánt folyton engem!? Persze könnyebb is Őt okolni,hisen Ő mindent tud és lát,bármit megtehet,mégis hagyta,hogy elsorvasszam magam,pedig szerettem volna én is egy jobb életet. Egyszer azt hallottam,nem minden éjszaka után jön el a nappal. Talán az én egész életem is egy ilyen éjszaka..
Bocsásson meg, hogy hosszú időre megvárattam a válasszal. Sajnos, talán mások is lehetnek így. Most igyekszem hamar válaszolni.
A megrendelt termékről szólva érdemes pontosan utánanézni, hogy milyen sorrendben történtek a dolgok. Tudniillik, hogy a megrendelést mennyi idő után mondta vissza. Ha már későn, tehát már amikor szállították, akkor valóban ennek következményével számolni kell, hogy sajnos két helyről rendelte meg a terméket. Viszont, ha a szállítás megkezdése után, akkor Ön nem köteles megfizetni és átvenni a terméket. Ha kiszállítás előtt lemondta, akkor a cég nem kötelezheti Önt arra, hogy fizessen és átvegye. Még akkor sem, ha ezt állítja. Ne feledjük, egy ilyen cégnek az az érdeke, hogy a terméket eladja és az érte járó hasznot megkapja. Ugyanakkor ezek a cégek a vásárlók érdekeit kellene, hogy nézzék. Sajnos, olykor előfordul, hogy ezt figyelmen kívül hagyva, csak a saját érdeküket nézik, és a visszaélnek a vásárlók jóhiszeműségével. Én azt gyanítom, hogy ebben az esetben is ez történhetett. Kérjen meg valakit a környezetében, aki jobban ért ezekhöz a dolgokhoz, hogy nézzen utána, valóban köteles-e átvenni az árut. Ha a kiszállítás előtt lemondta a rendelést, akkor, szerintem nems természetesen fizetnie sem kell.
A másik kérdése, persze, sokkal súlyosabb. Nagyon fontos, hogy a saját sorsunk miatt sohase másokat tegyünk felelőssé, kivált nem a szüleinket. Ha ebbe belekezdenénk, akkor meg kellene vizsgálni azt is, hogy ők miért lettek ilyenek, alkoholista és depresszió miatt szenvedő emberek. Nyilván annak is megvolt az oka. Az ő szüleik? A környezetük? Mennyiben felelősek ezért, hogy ők ilyenek lettek? Persze, nyilván nagy felelősségük van abban, hogy Ön, a gyermekük milyenné vált, de nem lehet teljesen rájuk hárítani mindent, az Ön egész életét.
Ugyanakkor ezzel az Ön lelkiismeretét sem szeretném terhelni, hogy hol rontotta el. Van, amikor segít ennek alapos és mély vizsgálata, ebben szakemberek vagy egy lelkiatya is tudhat segíteni. De ami a legfontosabb, az a jelen és a jövő. Mit tesz, merre megy tovább. Nem ismervén az életkörülményeit nem tudok Önnek tanácsot adni. De általában azt érdemes követni, hogy a gyermek váljon le a szüleiről, élje a saját életét. A szülőknek is megvan a maguk felelőssége a saját életükért. Azt nem vállalhatja át a gyermek. De nem merem Önnek azt tanácsolni, hogy költözzék el a szüleitől és élje a saját életét, noha szívem szerint ezt mondanám. Ön is kapott egy batyut, mint a szülei, nagyszülei és mind a többiek visszafelé. Abban nézzen szét, keresse meg a jó dolgokat is, a rosszakat pedig igyekezzék jól kezelni. Persze, a jót is ugyanígy.
A legfontosabb tanácsom azonban, hogy mindezeket nagyon alaposan és higgadtan beszélje át az Úrral. Az egészen bizonyos, hogy az ő fejében van olyan forgatókönyv, amely Önt felszabadulttá, boldoggá teszi. Ezt csakis ővele együttműködve tudja megtalálni.
Kedves Lelkiatya! Sokat dolgozom papírral és ceruzával. És mostanában kialakult bennem egy szörnyű szokásom, hogy a ceruzámat rágjam. Anya azt mondja, hogy ha ceruzát rágok, soha nem megyek férjhez. Ez tényleg igaz?
Talán túlzás ennyire közvetlen kapcsolatot látni a ceruzarágás és házasságkötés között, de hogy van közöttük kapcsolat, az biztos. Ugyanis Önnek meg kell tanulnia helyesen levezetni a belső feszültségeket. Ennek egyik fura és nem helyes módja ceruza rágása. De ez se nem hatékony, se nem életszerű. Hamarabb elfogy a szegény ceruza, semhogy feladatát betölthette volna. Persze, nem elegendő csupán leszokni erről. Akkor könnyen lehet, hogy a belső feszültséget csak erővel elfojtja magában, s idővel az másutt, más, még rosszabb szokásban tör elő. Azt javaslom, vizsgálja meg a lelkének az állapotát. Mi okozza a ceruzarágást? Mi előzi meg, mit szeretne abban levezetni? Vagy tekintsen mélyebbre: mostanában mi foglalkoztatja? Van-e valami, ami miatt aggódni szokott? Van-e olyan valami, amit elfed mások, a szülei, esetleg mindenki más előtt is? Tartsa meg tehát ezt az önvizsgálatot, váljék tudatosabbá, hogy mit miért tesz? Így, ez az említett rossz szokás átalakul, és az önismeret egyik kicsi motorjává válhat.
Kedves Lelkiatya! Miért érzem úgy, hogy Istennek szüksége van rám?
Mert így van. A szeretet kívánja a szeretett személyt. Ön kezdi megérteni Isten szeretetét, kezdi fölfedezni ennek hatalmas voltát. Bár mindenki így érezne! Továbbá az is igaz, hogy aki fölfedezi Istennek ezt a személyére irányuló végtelen, isteni szeretetét, az ezzel együtt késztetést is érez arra, hogy ezt a hatalmas szeretetet megossza másokkal, továbbadja, terjessze. Hogy ezt ki milyen módon teszi, tegye, az más kérdés. Ahány ember, annyiféle módon. Javaslom, hogy a személyes imában minél inkább mélyüljön el, s haladjon tovább ezen a fantasztikusan kalandos, lelkesítően boldog úton.
Kedves Lelkiatya! Kicsit ki tudná fejteni a mise pap által imádkozott részeinek viszonyát a hívő közösséghez? Arra gondolok, hogy például a felajánló könyörgést fel lehet-e úgy fogni, hogy azt tulajdonképpen az egész Egyház imádkozza a pap által, így pedig lényegileg én is imádkozom, mint az Egyház tagja? Csodálatosak a misekönyv szövegei, mostanában kezdtem jobban figyelni rájuk, ezért érdeklődöm, hogy valamiképpen jobban be tudjak vonódni a liturgiába, mert úgymond ha nem csak a papra tartozik, akkor nyilván az egész mise engem is lényegileg érint, nem csak az áldozás pillanata.
"Az én áldozatom és a ti áldozatotok" például azt jelenti, hogy ahogyan az adományok felajánlásra kerülnek, úgy nekünk is át kell magunkat adni Istennek? Mi vagyunk a test, az anyag, a teremtés, amit a kenyér és a bor szimbolizál, és ahogy ezek felajánlásra kerülnek, úgy nekünk is szeretetben át kell magunkat adni, felajánlani magunkat, hogy igazán éljünk, ahogy a János evangéliumban áll?
Továbbá igaz, hogy maguk az evangéliumok is bizonyos értelemben eucharisztikus szempontból íródtak, leírásukkor már áldoztak az evangélisták és a többi könyv szerzői, így ebből is merítették a tanításokat, bensőséges kapcsolatban az Úrral? Erről is írna kicsit bővebben? Köszönöm!
Pontosan így van, ahogyan Ön is fogalmaz. A Szent Liturgia az egész egyház imádsága. Még pontosabban Krisztus imája az Atyához, Krisztusé, akinek titokzatos teste az Egyház, annak tagjai pedig mi vagyunk, megkeresztelt, hívő emberek. A pap az egész egyház, az egész közösség nevében imádkozik és mutatja be a könyörgést.
A második következtetése is telitalálat. A felajánlott adományokban mi, hívek is benne vagyunk. Régen ezt jól fejezte ki, hogy a szentmiséhöz szükséges adományokat, a kenyeret és a bort is a hívek hozták, ajánlották föl. Illetve az un. mise-intenció is erre utal. Lehet pénz formájában is fölajánlást tenni. A túlszabályozott jogi szemlélet okozta, hogy a latin egyházban egy szentmiséért csak egy intenciót lehet kérni. Értelemszerűen sokkal több fölajánlást is hozzá lehetne csatolni, bármennyi fölajánlást lehet tenni. A jogi szabályozás inkább arra vonatkozik, hogy egy pap ne vehessen föl több intenciót. De a hívek azért tehetnek fölajánlásokat, csak az nem a papot illeti, magát a fölajánlott pénzadományt a templomra vagy más hasznos célra lehet, kell fölhasználni.
A harmadik következtetése is helytálló. Az evangéliumok az ősegyház életének a lenyomatai. Ekkor már mindent a föltámadás fényében értelmeztek. Ekkor már utólag megértették Jézus tanítását és tetteit. Sőt, az elhangzó szövegek - amelyeket aztán írásba foglaltak - legtöbbször eucharisztikus együttlét során hangzottak el. Tehát már "áldozó" keresztények írták, hallgatták a szent szövegeket, építették az ősegyházat.
Tisztelt Lelkiatya! Az olvastam hogy akinek már van a múltjába érvényes Katolikus házaság és újra házasodott azoknak nem lehet egyházi temetése.Igaz ez???
Nem. Semmifelé erre vonatkozó előírás vagy tiltás nem létezik. Talán azzal keverheti össze valaki, hogy aki rendezetlen házasági kötelékben él, az nem gyónhat, nem áldozhat. De ez a temetésre egyáltalán nem vonatkozik.
Kedves lelkiatya köszönöm válaszát és imáját, hála Istennek tökéletes lett a gyermekem vérképe megint.... Úgy néz ki hogy nem újult ki a leukémia csak egy egyszerű gyulladás volt a rossz vérképe oka....
Istennek legyen hála! Önnel együtt én is köszönetet mondok azoknak, akikkel együtt imádkoztunk az Ön gyermekéért.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy mi a véleménye arról hogy Ferenc pápa szerint üres a pokol? Én még annak idején azt tanultam hogy a bukott angyalok a pokolban vannak, emiatt pedig nem lehet üres a pokol. Másrészt meg több Szent jelenéseit olvasva mindig azt mondták hogy tele van a pokol, aztán meg az evangélium tanítása szerint is a dúsgazdag az a szegény Lázár története alapján is nem üres a pokol... Most teljesen össze vagyok zavarodva, a pápa nem tévedhet, de a Szentírás és a dogmatika sem.... Na meg a Szűz Anya sem... Leírja a görög katolikus tanítást.... Ehhez kapcsolódik a következő kérdésem, hogy az bűn e ha valaki nem tudja elfogadni ezt a sok negatív változást (égbe kiáltó bűnöket megáldani, Szentmise szöveget teljesen kiforditani, gitáros zenei szolgálat..) Mise helyett inkább otthon imádkozik, mert míg régen rengeteg mindent adott a mise, ma már csak düh és szomorúság amit kapok.... Ordítani tudnám hogy a Szűz Anya szeplőtelen és nem érdekel a latin.... Jézus pedig az Isten báránya....
Sok minden fontos részlet megjelenik az Ön által megfogalmazott kérdésben. Én nem találkoztam Ferenc pápa azon kijelentésével, hogy a pokol üres volna. Lehet, hogy egyes sajtószervezetek ilyesmit állítanak, de attól az még nem hiteles. (Sajnos, ma már az újságírók jó részénél egyáltalán nem követelmény, hogy igazat mondjanak , vagy a híreikben igazságokat közöljenek.) Úgyhogy emiatt semmi ok nincs az aggódásra.
A pápa tévedhetetlenségét nem szabad úgy értelmezni, hogy amit a pápa mond, abban ő soha nem tévedhet. Ilyet a katolikus egyház soha nem mondott. Ferenc pápának több olyan kijelentése van, ami később korrekcióra vagy éppen visszavonásra szorult. De ebben nincsen semmi különös. A pápa csak abban tévedhetetlen, amit hit és erkölcsi kérdésekben a katolikus egyház hitével összhangban tanít.
A latin rítusú egyházban Magyarországon közzétett rendelkezés, miszerint a szentmisében a bűnbánati imában történt apró módosítás, hogy nem a "mindenkor szeplőtelen szűz" jelzőt, hanem csak a "mindenkor szűz" Máriát említik, ez egyáltalán nem hittételi módosítás, hanem a latin szöveghöz való hűségesebb igazodás. Semmit nem változott a latin egyház tanítása ezen a téren (sem).
Szóval, semmi oka nincs sem a dühre, sem a szomorúságra. Békésen és hűségesen járjon továbbra is a szentmisékre! Erre nagy szüksége van a lelke építése végett.
Dicsőség!
Mit csinál egy kánonjogász? Leginkább házassági ügyekben van jelen, vagy egyéb teendők is vannak? Milyen beosztásokat látnak el? Ha jól tudom lehet világi embert is alkalmazni bizonyos feladatokra, a megfelelő végzettséggel persze. Mind latin, mind görög rítusra kérdezem.
Válaszát köszönöm!
Nem csak a házasságjogban, hanem nagyon sok más területen is fontos feladatot látnak el a kánonjogászok. Kánonjogi tanulmányokban világi hívők is részesülhetnek. Nem rikta, hogy világi Krisztus-hívőket is alkalmaznak az egyházmegyékben a kánonjogi feladatok elvégzésére.
Tisztelt Lelkiatya! Én a kereszténység nagy családjának református ágához tartozom, de maximálisan nyitott vagyok a más felekezetek felé is. Így most reformátusként, de mindenekelőtt keresztényként és emberként fordulok önhöz egy kérdéssel: láttam az interneten, hogy Máriapócson májusban szokott lenni a betegek és gyógyítók zarándoklata. Ez nagyon felkeltette az érdeklődésemet, hiszen a mi családunkban is van olyan közeli hozzátartozó aki gyerekkora óta betegségben szenved, ami sokszor megnehezíti az életünket, hiszen folyamatosan feszültségben, szorongásban, sokszor félelemben élünk a betegsége miatt. Viszont a hitünk még mai napig is él, hogy az Úr a mi gyógyítónk és meg tudja őt szabadítani a betegségtől. A kérdésem az lenne, hogy az önök egyházában, akár a betegek zarándoklatán, akár azon kívűl a hétköznapokban van e olyan gyakorlat amit a más felekezetű betegek felé is tudnak gyakorolni. Gondolok itt akár betegért való imátkozásra, akár bármi más gyakorlatra
Válaszát előre is köszönöm
A betegek szentségében csak azok részesülhetnek, akik a bérmálás szentségét is megkapják. (Ez nem azonos a protestáns egyházakban ismert konfirmáció gyakorlatával.) Tehát az említett beteg - föltéve, ha ő is református - a betegek szentségét nem kaphatja meg. Ám a Szent Liturgiában imádkozhatunk érte. Ez az., amit a katolikus egyházunk föl tud ajánlani. Érdemes is ezzel élni. Keressen föl egy katolikus papot és kérje az imádságát az illető beteg családtagjáért! Ugyanakkor az érte mondott imádság nem csak arra vonatkozhat, hogy a beteg meggyógyuljon, hanem arra is, hogy a betegség áldássá váljon a beteg és hozzátartozói számára. Lehet, hogy ez az Isten akarata.
DJK! Kedves Lelkiatya! Kb. két héttel ezelőtt írtam, hogy gyermekáldásért imádkozunk. Istennek legyen hála, úgy tűnik, hogy megfogant a várva várt gyermek... A hétvégén pozitív lett a teszt. Nagy hála van bennünk! Imára továbbra is szükségünk van, a várandósság ideje alatt is! Nagy öröm ez, szinte felfoghatatlan!
Istennek legyen hála! Akik bekapcsolódtak az imádságba, azokkal együtt folytatjuk ezt Önökért. Köszönjük szépen a visszajelzést.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy az eukarisztiat tényleg csak pap tarthatja kézben? Akkor ha kézbe áldozunk olyan mintha papok lennénk?
Igen, a bizánci rítusú egyházban ez szigorú előírás. A kérdése azért nem találó, mert összekeveri a különböző rítusú előírásokat. Természetesen az még nem teszi áldozópapokká a híveket, ha megérintik az Eucharisztiát.
Kedves Lelkiatya!
Remete Szent Antalról, és Pálról szertnék olvasni, többet tudni. Sajnos az Ókeresztény sorozat A III-IV. század Szentjei elfogyott. Legyen kedves olyan könyvet ajánlani amiben benne vannak, ha van ilyen. Nagyon köszönöm!
A Szent Atanáz főiskola könyvtárában ezek találhatók:
1. Cím: A III-IV. század szentjei / [a bev. írta és a jegyz. ellátta Vanyó László]
Sorozati cím: (Ókeresztény Örökségünk, 1219-5588 ; 5.)
Tartalom: Szent Cyprianus élete és szenvedése / Pontius diakónus 13-40 p. -- Szent Antal élete / Szent Athanasziosz 41-120 p. -- Püspökszentelési beszéd és konstantinápolyi székfoglaló beszéd / Nazianzoszi Szent Gergely 121-150 p. -- Szent Márton élete és levelek Szent Márton utolsó éveiről és haláláról / Sulpicius Severus 151-210 p. -- Szent Ambrus élete / Paulinus diakónus 211-254 p. -- Szent Ágoston élete / Possidius 255-310 p.
---------------------------------
Az egyházatyák beszédei az apostolok és a vértanúk ünnepeire
Sorozati cím: (Ókeresztény Örökségünk, 1219-5588 ; 4.)
Megjelenés: Budapest : Jel Kiadó, cop. 1996
--------------------------------------------------
Szerző: Antónios Eremiten (szerzetes)
Cím: Remete Szent Antal első levele / Remete Szent Antal ; ford. Jakab Attila
Szerző: Heidl György (eszmetörténész)
Cím: Remete Szent Antal és a tökéletesség eszméje / Heidl György
--------------------------------------------------
Szerző: Orosz Atanáz (miskolci exarcha, püspök)
Cím: Nagy Szent Antal atyánk mondásai / Orosz Athanáz
--------------------------------------------
Szerző: Riskó Marianna
Cím: Remete Szent Antal, a sivatag óriása / Riskó Marianna
ins: Új Hajtás 14.4. (2009) p. 14.
--------------------------------------------
Cím: "Hallgass és böjtölj!" - Remete Szent Antal tanítása : Ismeretlen szentjeink
Kedves Lelkiatya!
Van otthon egy kaktuszom, de nemrég tanultam meg, hogy egy kaktuszt a házban tartani rossz előjel. Tényleg ki kell dobnom a virágot? Válaszát előre is köszönöm Zselyke-Gulnara.
Jaj, dehogy! Ez tiszta butaság. Sokkal inkább azt javaslom, hogy gondozza figyelemmel ezt a kaktuszt. Amire figyelmet szentelünk, az tanít minket, akár személyről, akár állatról, akár tárgyról van is szó. Ilyen babonaságokat meg sosem szabad komolyan venni. Meggyőződésem, hogy a kaktuszra is érvényes az az ősi mondás: Ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. A kaktusz is virág.