Az elmúlt esztendőben kiadott misekönyvben az úgynevezett közgyónásnak egy revideált szövege került bele. Itt semmi új dogmatikai tanítás nincs. Mária természetesen a római katolikus egyház tanítása szerint is szeplőtelen, a Püspöki Kar nyilván nem ebben hozott újat. Pusztán annyi történt, hogy az eredeti latin verzió nem tartalmazza ezt a részt, ahogyan sok más dogmatikai tanítást sem Szűz Máriáról. Nem ez a célja ennek az imának. Így amikor most újra ki lett adva a misekönyv, a korábban beillesztett részt, ami előtte sem volt benne a latin szövegben, kivették, és így, a most használt szöveg felel meg pontos a fordításnak. A latin szöveg így hangzik: Ideo precor beatam Maríam semper Vírginem... Tehát semmi baj nincs. Az újítás mindig nehezen megy át, de hamarosan mindenkinek bekerül a gyakorlatába.

A 90. zsoltárban (a Bibliában 91. zsoltár!) találjuk ezt a sort, talán erre gondolhatott: Vállaival beárnyékoz téged, és az ő szárnyai alatt bizalommal lehetsz.

Imádkozom érte. S azt tapasztalom, hogy ha ide kiírjuk, akkor még mások is fognak érte imádkozni. Fogjunk össze az imában!

Ebben segítséget adni nem tudok. Egyetlen tanácsom, hogy ne aggódjék. Bízzon Istenben, hogy hozzásegíti ahhoz a feladathoz, amit Önnek szánt. Azt kell keresni, arra kell készülni. Imában kell kérni, hogy valóban azt találja meg, amit Önnek ebben a világban tennie kell.

Nem tudom, ezt ki javasolta Önnek, én nem tanácsolnám. Persze, helyes és mélyre vezet, ha alapvetően él bennünk a bizalom, hogy a másik ember nem csap be, hogy jó szándék vezet, őszinte és ezért el lehet hinni, amit mond. Mint alapállás ez nagyon jó, erre érdemes törekedni. De ez mégsem egyenértékű azzal, hogy mindent el kellene hinni mindenkinek. Jó, ha okosan mérlegel, meghallgat másokat, akikben megbízik, főként, amikor döntést is kell hozni. De a lépés, a döntés felelőssége mégis Önön múlik, azt úgysem ruházhatja át másra. Nagyon fontos előtte imádkozni személyesen is. Szóval, ne az idegenek legyenek hatással a döntéseoire, hanem maga az Úr!

Kedves Gergő! Ezekre a jelzésekre mindenképpen oda kell figyelni. Azt gyanítom, hogy a korábbi szólítgatás az Ön részéről elmaradhatott. Súlyos tapasztalat, hogy bármily értékes és szép ajándék ez, ha nem veszi komolyan az ember, akkor el is tud tűnni. Nagyon egyszerű tanácsom, hogy most, különösen is a nagyböjt idején gyakrabban járjon el templomba, ott kapcsolódjék be az imákba, énekekbe! Meg fogja látni, hogy egészen rövid időn belül ezekben az imákban kifejezetten személyre szóló megszólítást vagy legalábbis fölismeréseket fog kapni. Ez tehát a tanácsom, hogy ne azon töprengjen, hogy milyen feladata lehet az életben, hanem a közösségi szertartásokon keresztül az Úrral való szoros kapcsolatát állítsa helyre. Akkor utána szépen ki fog rajzolódni az is, hogy merre kell tovább mennie.

Köszönöm, hogy kiigazított. Akkor most ezt továbbítom a kérdező felé.

Egy adott karakter nyilván nem lehet bűn. Ez adottság, amelyet lehet jóra is, rosszra is használni. Ha Ön szereti a magányt, akkor az nagyon jó gyümölcsöket is teremhet. Ugyanakkor nem szabad kivonulnunk az emberi társadalomból, a közösségből. Néha dolgozni kell azon, hogy legyenek emberi kapcsolataim. Nem bűn, de veszélyes, hogy önzővé, elzárkózóvá lesz, ha ezt nem teszi. Az a javaslatom, hogy abban az irányban mindenképp vegyen magán erőt, hogy tudjon másoknak segíteni. Ez a próbája a magánya hitelességének. Ha közben tud önzetlen lenni, tevékenyen segíteni, akkor talán nem válik önzéssé a magány kedvelése. Ha volt is próbálkozása pszichológussal, szerintem ne adja föl, keressen egy másik - mindenképpen keresztény, lehetőleg katolikus - szakembert. Érdemes megvilágítani, megérteni magányszeretének okát. Az megint nagy segítséget jelent, hogy ezt az adottságát jóra fordítsa.

Ezt a betűkészletet elsajátítani, ezt megtanulni olvasni nem csak nem bűn, hanem igazi érték. Én magam ugyan nem vagyok járatos ebben, de biztosra veszem, hogy nem csak vallási szövegek léteznek ezzel az írással. De még ha túlnyomó többségben vallási szövegek volnának, akkor sem jelent okkultizmust ezek tanulmányozása. Persze, a keresztény hitünkben mindig biztosnak, megingathatatlannak kell lennünk, nehogy elbizonytalanítsanak más, tetszetősnek tűnő vallási vagy ideológiai tanok.

A mindig szelíd Jézus olykor kemény szavakat is mond. Ezen már a kortársai is csodálkoztak: "Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja?" (Jn 6,60) Itt is ilyen erős mondatokat mond, amelyek elgondolkodtatnak minket. Arra utal, hogy vannak a hitünknek olyan kincsei, amelyek nem könnyen megoszthatók, amelyeket azért is kell védenünk, mert az értetlen emberek, akik hit nélkül közelítenek hozzá, azok nem csak nem értékelik e kincseket, de ki is gúnyolhatják, megbecsteleníthetik. Számunkra legkézenfekvőbb módon ilyen maga az Eucharisztia. Ezt nem adhatjuk csak úgy oda akárkinek, mert hitetlenül fogadva megbecsteleníthetik azt. De gondolhatunk még más, nekünk drága kincsekre, a Bibliára, a szent dolgokra, adott esetben magára az Evangélium tanítására is. Jóllehet, Szent Pál épp arra buzdít, hogy "állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan" (2Tim 4,2), mégis adódhat olyan helyzet, amikor annyira ellenségesen fogadják, hogy akkor inkább jobb magunknak megtartani, s arra az időre tartogatni, amikor nagyobb befogadást lehet remélni.

Kedves Ildikó! Hogy Istenben bízunk, nem jelenti azt, hogy nem tesszük meg mindazt, amire emberileg képesek vagyunk. Önnél sokkal hozzáértőbb ember, az orvos azt javasolta, hogy szedje ezt a gyógyszert. Akkor hogyan tudna nála okosabb tanácsot követni? Javaslom, hogy ez a protestáns ismerőse olvassa el a Sir 38,1-15 szakaszokat. Így kezdődik: "Tiszteld az orvost, mert jó szolgálatot tesz, meg hát az orvos is Isten teremtménye."

Sajnos a függőségből nagyon nehéz megszabadulni. De ennek első lépése az, hogy fölismeri az ember a megkötözöttségét. Úgyhogy Ön már az első lépést megtette. Tudja, hogy meg kell szabadulni, csak még a módját nem látja, hisz érzékeli, hogy egyszerűen uralkodik az akaratán. Innen csak nagyon radikális lépésekkel lehet kilábalni. Azt javaslom, hogy tartson egy telefon nélküli napot. Itt a nagyböjt, ez lehet akár egy pénteki nap is, amit fölajánl az Úrnak. Meglátja, mennyivel más lesz ez a nap. Majd nem sokkal később egy másikat is, lehet szerdán, majd esetleg minden szerdán és pénteken. Később megteheti, hogy kijelöl a napokban időszakokat, amikor, ha törik, ha szakad, nem veszi föl a telefont. Lehet ez egy délelőtti két óra, vagy délelőtt kettő, délután kettő. Ezekben az időkben sokkal könnyebb lesz a házimunkát elvégezni. Ha pedig ebbe belekóstolt, hátha lesz uralma rögzíteni minden napra olyan időszakokat, amikor egyáltalán nem veszi elő a telefont. Érdemes ilyenkor betenni valami asztalfiók mélyérre. Ezeket az időszakokat, minthogy a böjttel kapcsolta össze, mindig ajánlja föl Jézusnak. Ha így tesz, akkor majd a minden napos telefon mentes órák is Jézusé lesznek, s amit abban el tud végezni, az neki fölajánlott kedves áldozat. Így a meneküléséből csodálatos erényt tud formálni. Persze, mindehhöz nagyon kérni kell a Szentlélek erejét. Ha Ön katolikus, akkor kérje hozzá az Istenszülő édesanyai segítségét is! Meglátja, sikerülni fog.

Ha azon töpreng, hogy az elkövetett vétek halálos bűn volt-e vagy sem, akkor már meg is állapíthatja, hogy nem volt az. Hiszen, ahhoz nagyon súlyos cselekedetnek kell lennie, hogy tudva és akarva, Isten ellen szándékosan vétkezzék. Itt nem a tudatosság a kérdés, hanem az igazi szándék. Ha egy ember tudja, hogy bűnt követ el, mégsem képes ellenállni a kísértésnek, ez még nem halálos bűn. Véletlenül nem lehet halálos bűnt elkövetni.

Legkézenfekvőbbnek azt tartom, hogy szólítsa meg azt a dadát, és kérdezzen rá, miért tette ezt. Lehet, hogy bocsánatot fog kérni, mert azon a napon ő is nagyon rossz idegállapotban volt, s hozzáteszi, hogy többet ilyen nem fog előfordulni. Mondjuk, ez a legjobb forgatókönyv, lehet ennél rosszabb is. De ha senkinek sem szól, akkor rosszabbat tesz, hiszen ezt az igen súlyos hibát szó nélkül hagyta. De nem javaslom, hogy bárki mással megossza, mint az illető személlyel. Utána pedig annak válasza, reakciója szerint lépjen tovább, ha szükségesnek tartja. De egészen szó nélkül azért mégse hagyja, én azt javaslom.

Keresse föl az Ön höz legközelebbi görögkatolikus parókiát, és szólítsa meg az ottani atyát. Bármelyikünk szívesen válaszol a fölmerült kérdéseire. Javaslom, hogy ez előtt a lépés előtt is imádkozzék, hogy Isten vezesse az útját.