Kérdezzen bizalommal a lelkiatyától!


Biztonsági kérdés:
Mennyi nulla meg tizenhárom? (a választ számmal kell beírni)


küldés
eddigi válaszok
Tisztelt Lelkiatya! A kineziológia tiltott dolog az egyházban! Azaz a kineziológiához hogy áll az egyház ? Vagy Önnek mi a véleménye róla? Pár szóval segítsen kérem ebben a témában!
Amennyiben csak mozgásterápiát jelentene, mint hasznos tudást érdemes is volna alkalmazni. Azonban ennek megvan a maga ideológia alapja, amely a taoizmus és a hagyományos kínai orvoslás eszméin alapszik. Föltételez valamiféle csi-erőt, és annak folyamatait igyekszik befolyásolni. Ezeknek az erőknek, energiáknak, áramlásoknak a feltételezése tisztán spekulatív, vallási hátterű, semmi fizikai és anatómiai alapja nincs. A kineziológia része az izomtesztelés, amely már végképp a bűbájossághoz hasonlítható. Különböző izomreakciókból ígér messzemenő következtetéseket levonni a vizsgált személy múltjára, kapcsolataira és természetesen azok gyógyítását is ígéri. Az ezotéria egyik válfaja ez, amely sajátos öngyógyítást ígér. Keresztény szempontból mindenképpen kerülendő. De a nem keresztényeket is óva intem tőle.
Kedves Lelkiatya! Az lenne a kérdésem, hogy a szerelem érzése lehet-e bűn? Alapvetően nem lenne az, de ha valakibe beleszeretek, akivel nem lehetne párkapcsolatom vagyis bűnnek számítana ha lenne, akkor maga a szerelem érzése is bűn vagy ha csak szerelmes vagyok belé, de nincs köztünk semmi és nem is próbálkozok nála, akkor nem bűn? Nem konkrét helyzetről szól a kérdés, bár voltam már ilyen helyzetben. Bármi olyanra értem ezt, amikor elvileg bűn lenne a kapcsolat azzal a másikkal valamilyen okból. Vagy házas, vagy én vagyok az (nem vagyok, ez csak példa), vagy pap (ez is csak példa) vagy bármilyen okból, több nem jut eszembe. Én jártam már úgy, hogy beleszerettem valakibe, akibe nem kellett volna, de nem volt köztünk semmi, mert elrejtettem az érzéseim és amikor már nem volt muszáj kommunikálnom vele, akkor nem is beszéltem vele többet. A kérdésem tényleg általános és nem csak rám és nem csak erre az egy esetre vonatkozik. Elméletileg egy érzés nem kellene, hogy bűn legyen ha egyébként nem történik köztünk semmi. Vagy mégsem? Jézus azt hiszem azt mondta, hogy "én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében." (Máté 5:28) Ha ezt vesszük alapul, akkor már az is bűn, hogy beleszeretek valakibe, akkor is ha egy ujjal sem érek hozzá. Bár az is megfordult a fejemben, hogy különbséget kell tennünk két érzelem között: valamikor csak a testét kívánjuk valaki másnak és a testi élvezetet vele, valamikor viszont a személyisége, a cselekedetei, viselkedése szóval a lelke is elbűvöl minket. Nem tudom, hogy Jézus ugyanúgy kezelné-e ezt a kettőt, az idézett szavaiból nekem úgy tűnik, hogy ő inkább a testi kívánást tartja bűnnek, de elméletileg gondolom az is bűn ha nem a teste érdekel kizárólag hanem egyfajta romantikus szerelmet érzek. Persze lehet, hogy nem így van. Szóval egy plátói szerelem vajon bűnnek számít-e? Szintén ehhez a témához kapcsolódna egy másik kérdésem. Lehet, hogy erre ugyanaz a válasz, mint a fentire. Az előbb ugyebár azt kérdeztem, hogy ha valamiért tilos lenne a kapcsolat számomra egy másik emberrel és beleszeretek, de nem kezdek ki vele, nem csábítjuk el egymást, akkor az bűn-e. Most azt szeretném megkérdezni, hogy mi van akkor ha valaki beleszeret például egy angyalba vagy valamilyen égi személybe, de csak plátói szinten? Ez a kérdés nyilván nem valósulhat meg a valóságban, de a Bibliában írva van, hogy az özönvíz előtt az angyalok és a halandó nők házasságot kötöttek. Gondolom Istennek ez nem volt szimpatikus, nem tetszett neki. Ez a történet ihlette bennem a kérdést, hogy ha egy ember beleszeret egy angyalba akivel nem lehetne együtt és nem házasodhatna vele akkor már maga a szerelem érzése is bűn, súlyosabb-e mint egy másik ember iránt érzett szerelem vagy ha nem történik semmi közöttük, akkor az úgy nem szép ugyan, de nem von büntetést maga után? Tudom, hogy ilyen úgysem történik, csak elgondolkodtatott az a bibliai történet, hogy ott vajon az angyal és ember közötti házasság és testi kapcsolat volt a bűn vagy maga az érzés, hogy szerelmesek lettek. Remélem nem kérdeztem nagyon illetlen dolgot, csak kíváncsi lettem.
Az első kérdése teljesen valós, nem ritkán történik is ilyesmi. Mint korábban is leírtam: az érzelmeinkért közvetlenül nem, csak közvetve vagyunk felelősek. Ezért egy megjelenő érzelem önmagában nem lehet bűn. Érzelemnek tekinthető, ha valaki megijed valamitől, hevesen dobogni kezd a szíve, s ez akár órákra vagy netán még hosszabb időre is erősen hat még a gondolataira is. Ez természetesen nem lehet bűn. Kicsit ehhöz tudom hasonlítani, ha valaki meglát egy számára rendkívül rokonszenves embert, és egyszeriben megjelenik benne a vonzalom. Többnyire ez együttjár a testi vonzalommal is. Ennek megjelenése még nem lehet bűn. Akkor jelenik meg a felelősség, amikor az ember valamit tesz ezzel az érzelemmel. Vagy fölméri, hogy értelmetlen, céltalan, egyáltalán nem építő, s ezért hamar el is hessegeti (nem táplálja, s így elenyészik), vagy azt látja, hogy lehet ennek szép kibontakozása, s ezért lépéseket tesz, mely tovább erősíti ezt az érzelmet: megszólítja az illetőt, utánanéz az életének, sokat gondol rá, stb. Ettől eltér az, amikor pusztán testi vonzalom jelenik meg valakiben. Ez meglehetősen gyakori az egészséges, főként fiatal férfiaknál és nőknél egyaránt. Ezzel foglalkozni, ezt táplálni merőben alantas dolog. Egyrészt, mert a másik személyt tárgyaisítja, csak a vonzó testet látja benne, másrészt a saját gondolatait és céljait kuszálhatja össze, ha nem félredobja ezt a kísértő gondolatot, hanem elkezd foglalkozni vele. A másik kérdését teljesen alaptalannak tartom. Még soha nem hallottam, hogy valaki beleszerett volna egy nem látható lénybe. Hogy szeretjük a szenteket és angyalokat, ez természetes és szép, de nem az a jelenség, amire Ön utal. Az említett ószövetségi történet is inkább mitológikus történet, annak átvitt értelmét és tanítását kell megérteni. Nincs valós alapja annak, hogy ez a múltban fizikailag megtörténhetett volna. A Bibliának ezt a leírását nem lehet szó szerint értelmezni.
Kedves Lelkiatya Azt szeretném kérdezni, hogy meg lesznek-e osztva a diakónus és papszentelések időpontjai az oldalon? Mindig felemelő látni ezeket az eseményeket, és ha a közelemben van törekszem arra, hogy el is menjek rájuk. Köszönöm megtisztelő válaszát
Egyelőre nem tudok arról, hogy ezek az adatok a három egyházmegyében összesítve valahol szerepelnének. Talán a Magyar Kurir szokta ezeket összegyűjteni. De nem rossz gondolat, hogy a görögkatolikus szentelések időpontjai nálunk is valahol egy helyen elérhető legyenek.
Tisztelt lelkiatya! Apósomnak az unokatestvére görög katolikus apáca volt Budapesten. Sajnos csak annyit tudok, hogy Palinczának hívták és Tiszavasváriban (Bűdszentmihály) született kb. az 1920-as 30-as években. Abban kérném a segítségét ha lehetséges, hogy segítsen ha tud a feleségem rokonáról valamilyen adatot megtudni (él -e még, hol élt kik voltak a szülei, bármilyen információnak örülnénk). Tisztelettel Komlósi Lajos Tiiszaújváros 70/5890300
Sajnos, az általam elérhető görögkatolikus körökben nem sikerült többet megtudnom az említett személyről. Ám itt közzéteszem, s hátha valaki fog tudni Önnek segíteni.
Kedves Lelkiatya! Mitől jó egy papfeleség? Ugye, lehet olyan lány is tisztelendő asszony, aki nem papcsaládból származik? Köszönöm!
Két fontos feltételt tudok meghatározni: nagyon szeresse az Urat és nagyon szeresse a férjét. Az összes többi ebből fakad. Remélhetőleg szeresse a gyerekeket, az öregeket, a fiatalokat, a másként gondolkodókat. Akiben ezek megvannak, az már ideális papfeleség. Nyilván ilyen személyek egyáltalán nem csak papcsaládokban teremnek, úgyhogy az egyáltalán nem szerepel a feltételek között.
Kedves Lelki atya. Vallásos filozófiát tanulok. Paranoid skizofréniával diagnosztizáltak. A lelki vezetőm azt mondja egy másik pappal együtt, hogy barátkozzak meg a betegséggel. Egyházi hivatás felől gondolkozom, de betegségem ebben szerintem akadályozna. Egy professzor azt mondja, váljak meg tőle egy zarándoklat alkalmával. Egy másik pap is azt mondja gyógyuljak meg, vagy ne mondjam el betegségem a pályám során. Csináltam egy 42 napos böjtöt, és imádkoztam a szabadulásért. A pszichiáterem azt mondja, tudományosan nem lehet megszabadulni ettől a betegségtől. Ön mit gondol? Másik kérdés: Isten kinyilatkoztatott nekem egy tervet, de aztán magamra haragítottam. Ettől függetlenül fejezzem be a munkát?
Valóban, ezzel a betegséggel nem lehet pappá lenni. Még akkor is, ha nem annyira súlyos változatáról van szó. Ez nem jelenti azt, hogy Önnek nem lehetne egyházi hivatása. De, hogy nem pap, az csaknem bizonyos. Hacsak nem gyógyul ki valami csodálatos módon. Hiszen a papnak alapvető feladata, hogy vezesse a rábízott kisebb-nagyobb közösségeket. Az említett betegséggel ez nagyon bajos volna, túlzottan sok feszültséget kelthetne. Ezért azt javaslom, hogy törekedjék minél mélyebb Isten-kapcsolatra. S míg ezen fejlődik, szépen ki fog rajzolódni, hogy mi az Ön feladata, mi a hívatása.
Tisztelt Lelkiatya! Nagyon szeretném (el)olvasni a Bibliát, szomjazik a lelkem az egyszerű igazságra, útmutatásra a mai bonyolult, kifordított, káosszal és okkultizmussal teli világban , de nem tudom hogy kezdjek neki, mert elég nehéz számomra a szövege. Ráadásul elég vizionális típus is vagyok, épp ezért érthetőek és befogadhatóak a Jézus életéről szóló filmek. A kérdésem az lenne, hogy kezdésnek Ön szerint elolvashatom a Képes Biblia fiataloknak piros bőrkötésű nagy könyvet? A lényeg megragadását ez segíti, vagy épp ellenkezőleg a lényeg így nem jön át? Egyébként 33 éves vagyok, de úgy érzem, lehet kicsit gyerekcipőben járok a hit terén, de úgy gondolom legalább megvan bennem az őszinte tiszta szándék. Dicsőség az Atyának Mindörökké, Henrietta
Kedves Henrietta! Mindenképp azt javaslom, hogy kezdje el olvasni magát a Bibliát, ne pedig arról szóló vagy azt magyarázó könyveket. A Biblia olvasása is tanít az értelmezésre. Sokszor mondják az atyák, hogy még az sem baj, ha eleinte nem is érti az ember a szöveget, amit olvas. De hosszú távon szépen lassan megnyílik. Mégpedig sokkal mélyebb értelem nyílik meg, mint amit a magyarázó szövegek át tudnának adni. Ha Önt jobban megfogják a képek, akkor kezdje el olvasni Máté vagy Lukács evangéliumát. Módszeresen, minden napra egy kis szakaszt, nem is egész fejezeteket. Mielőtt olvasásba kezd, imádkozzék, és kérje a Szentlélek megvilágosító segítségét. Utána pedig az elolvasott részen egy kicsit gondolkodjék el, mi lehet ebben az Önnek szóló üzenet. Ha elsőre nem is talál semmit, ne csüggedjék, idővel egészen meglepő dolgokat fog fölfedezni. Ne feledje, a Biblia Isten szerelmes levele az ember számára. Aki szerető szívvel olvassa, az kihallja belőle a szerető Isten üzenetét.
Kedves Lelkiatya! A kérdésem nem igazán vallási jellegű. Ott merjem hagyni a munkahelyemet, egy felsőoktatási szakképzés kedvéért, amire már összegyűjtöttem a pénzt? A szüleim kis ellenkezés után támogatnának, ezt tudom. Eddig sem kellett fizetnem az ottlakásért, élelemért. A munkahelyen már kezdem magam rosszul érezni, és úgy érzem, hogy többre vagyok képes. 49 éves vagyok, római katolikus, nem mentem férjhez. Már írtam Önnek régebben ezzel a témával kapcsolatban. Ha most nem teszem meg ezt a lépést, örökre ebben a munkakörben ragadok. Őszintén szólva, egy kis biztatást várok Öntől. Köszönöm szépen a segítségét előre is. Szeretettel egy magányos nő
Bátran! Ne tétovázzék! Legyen bátor és bízzék az Úrban! Ezzel a kettős igazsággal tud igazán előrelépni. Vagyis bizalom önmagában és bizalom az Úrban. Akkor tud bízni önmagában, ha bízik Istenben is. És fordítva - ez ugyanis visszafelé is hat -: minél inkább mer bízni az Úrban, annál jobban megtapasztalhatja, hogy bátran bízhat önmagában is. Ugyanis ez sem más, mint bízni azokban az adottságokban, melyeket Istentől kapott.
Kedves Lelkiatya! Sokszor tapasztalom, hogy egy várhatóan nehéz nap előtti éjszaka alig tudok elaludni. Épp amikor a testemnek is a legnagyobb szüksége lenne a pihenésre. Ilyenkor sokszor a gondolotak csakúgy záporoznak bennem, belső érzések, indulatok kavarognak és nem akarnak elcsitulni. Sokszor fordulok az Úrhoz hogy vegye el ezeket és igyekszem az imába menekülni, de nehezen megy az is. Mit tanâcsol? Köszönve: Boróka
Kedves Boróka! Azt kell megértenie, hogy nincs várhatóan nehéz nap. Csak akkor, ha úgy készül rá. Jézus világosan beszél erről, amikor így figyelmeztet: "Ne aggódjatok tehát a holnapért; ... Elég a napnak a maga baja." (Mt 6,34). Teljesen téves magatartás előrevetíteni a holnap bajait a mai estére vagy éjszakára. Akkor fog tudni egyébként megfelelni a másnapi nehéz feladatoknak, ha azokat nem maga akarja megoldani, hanem a megoldást rábízza a Mindenhatóra. Azt mondja, Ön helyett nem fogja elvégezni? Dehogynem. Isten nem akarja, hogy Ön aggódjék, izguljon, emiatt szenvedjen. Segíteni akar. Ön helyett ugyan valóban nem végzi el a munkát, de szívesen besegít. Ön tehát ne akarja nélküle végezni ezeket a nehéz feladatokat. Higgyen abban, hogy a Mindenható tud segíteni. Ez az első és legfontosabb. Most, lefekvés pillanatában is bízzék benne, meg holnap is, amikor majd jönnek a feladatok. Igen, az Istenbe vetett bizalom tudja megnyugtatni, lecsillapítani a zaklatott lelket. A nehéz nap előtti este a Jézus-imával az ajkán aludjék el. Ez az egyetlen, amire alvásra várva figyel: "Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, bűnösön!" Ezt mondogassa, amíg el nem alszik!
Kedves Lelkiatya! Az alább kérdeztem a fogság kapcsán. Köszönöm a válaszát. Az Ef 4,8-9-ben is szerepel a fogság, és ez itt nyilván nem Pál apostol rá vonatkozik, bár ugyanabban a fejezetben van: Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat. Mit jelent itt hogy magával vitte a foglyokat? Miként foglyok ők? Köszönve: Lívia
Kedves Lívia! Ez a szöveg először a 68(67). zsoltárban jelenik meg. Királyi zsoltárnak mondhatjuk, amely a királyról, az ő győzelmeiről szól. Ezek az un. király-zsoltárok minden bizonnyal eredetileg a királynak vagy a királyról szólnak, uralmát dicsérik, őt magát dicsőítik. A későbbi zsidó értelmezés ezt - főként a fogság után - átértelmezte, amikor már nem volt istenfélő király, akkor inkább magára Istenre értette, őrá vetítette ki. Így váltak aztán ezek a szövegek Istent dicsőítő himnuszokká. Az első, történelmi értelmezésben könnyen érthető a szöveg: a király visszatér a győztes csatából, s amikor fölmegy Jeruzsálembe, diadalának jeleként magával viszi a foglyokat. Keresztény értelmezésben - főként most, mennybemenetel ünnepkörében még jobban megértjük - a király, pontosabban a Király fölmenetele azonosítható Jézusnak a föltámadása után 40 nappal való mennybemenetelével. A foglyok pedig mi vagyunk, a bűn által fogva tartottak, akiket viszont magával visz a mennybe. Ugyanis azért szállt le a földre, hogy velünk, bűnös emberekkel egyesüljön. Magára vegye a mi emberi természetünket, és egyesítette azt az ő isteni természetével (2Pét 1,4). Amikor pedig fölment, akkor magával vitte a mi emberi természetünket is, így egy részünk már ővele a mennyben van. Ez a legnagyobb isteni ajándék, s minden más ebből fakad.
Tisztelt Lelkiatya! Tudna nekem ajánlani olyan könyvet vagy valamijen ismeretterjeszto anyagot ami Jézust mutatja be? Jézus szokott mosolyogni, boldog lenni? Ha valamire gondolunk Jézus tudja, hogy mire?
Ezt a könyvet ajánlom: Jacques Loew, Elmélkedések ?Jézus Krisztusról Ha Jézus nem mosolygós személyiség lett volna, akkor a gyermekek nem vonzódtak volna hozzá. Úgyhogy joggal következtethetünk arra, hogy Jézus személyiségében is rendkívül vonzó volt. Igen, Jézus jól ismeri a gondolatainkat.
Tisztelt lelkiatya! Az eseményutáni tableta abortusznak minösűl e???? Ugyanis én 20 ével ezelőt egyszer használtam ezt a módszert de én azt hittem hogy ez meg gátolja a fogamzást és nem abortál Most kétségbe vagyok esve ennyi idő után is Volt olyan Atya aki azt mondta hogy ez nem az mert ahoz pár napnak el kell telnie hogy a fogantatás létre jöjön volt olyan Atya aki azt mondta hogy annak minősűl de meggyónható!!!Tisztelendő úr Ön mit mond erről???
Úgy tudom, az esemény utáni tabletta hatása azt éri el, hogy a megtermékenyült petesejt ne tudjon beágyazódni. Tehát a mechanizmusa abortív. De ha Ön egyszer használta húsz évvel ezelőtt, azért annak igen kicsi az esélye, hogy a bevett tabletta ki is fejtette a hatását. Ráadásul a bűn nem attól függ, hogy működött-e a tabletta vagy sem (vagyis volt-e megtermékenyülés, amelyre gyilkos módon hatott vagy nem volt). Az ilyet azonban éppen veszedelmes hatása miatt mindig kerülni kell, nem szabad ezt használni. De egyetlen gyónással helyre lehet tenni. MIKÉNT MINDENT!!! Gondolom, azóta már meggyónta ezt az akkori tettét, amelynek felelősségét ráadásul a tudatlansága is csökkentette. Szóval, ma már aligha van jelentősége. Ha netán még nem gyónta volna meg, hamar pótolja, ha pedig igen, akkor már nincs ezzel semmi tennivalója. Adjon hálát Istennek és dicsőítse őt, hogy ilyen végtelenül irgalmas velünk!
Kedves Lelkiatya! Pár hete egyfajta közömbösség alakult ki bennem több dolog felé. Például nem nagyon érzem azt, hogy a barátaimhoz igazán kötődnék érzelmileg, pedig igenis fontosak nekem. Alapjáraton egy eléggé érzékeny ember vagyok, de ez valahogy gyengült bennem. A legrosszabb része mégis az, hogy bizonyos szinten közömbössé váltam a Jóisten felé is. Volt egy rövid időszak, amikor minden gondolatomat Ő foglalta le és ezt hihetetlen érzés volt megtapasztalni, de ez sajnos elmúlt. Nem nagyon hatnak meg a dolgok Vele kapcsolatban, nem tudok igazán elmélyülten imádkozni vagy Szentírást olvasni. Van, hogy olyan gondolatok ugranak be, amikkel mintha megkérdőjeleznék dolgokat a vallásommal, Istennel kapcsolatban. Ezeket a gondolatokat igyekszem elhessegetni, mert szeretnék kitartani a hitem mellett. Szeretném, ha ez a közömbösség elmúlna, és igazán közel tudnék kerülni Istenhez. Ha sokszor az imádság is ?nehezemre esik?, hogyan érhetném ezt el?
Vigyáznunk kell, hogy ne legyünk kiszolgáltatva az érzelmeinknek. Azokat nem mindig tudjuk irányítani, illetve közvetlenül nem is igen tudjuk, csak közvetve. Nomármost az érzelmeink majdnem olyanok, mint az időjárás, meglehetősen változékonyak, sok tényező befolyásolja azokat. Nem ezektől függ a lelkünk állapota, nem függhet ezektől. Ezek olykor segítenek, máskor küzdésre késztetnek. Egy házastársi kapcsolat sem függhet a házasfelek éppen adott hangulatától. Van ilyen érzelmi tompaság, amiről Ön is ír. De nincs jelentősége. Ez alapvetően egy nehezebb életszakasz, de épp emiatt értékesebb is. Ilyenkor többet kell tenni azért, hogy barátaink, szeretteink iránt ki is mutassuk törődésünket, gondoskodásunkat, figyelmességünket. Hasonlóképpen Istennel való kapcsolatunkban, ha nem azt érezzük, most éppen szárnyaló és könnyű, akkor ez jó lehetőség, hogy megküzdjünk az Istenhöz tartozásunkért. Amiről Ön ír, tehát, az a küzdés időszaka. Majd lesz megint jobb, könnyebb. Most akaraterővel, a hűségének az erejével tartson ki az imádságban, a barátai iránti figyelmességben! De persze, mindig kérheti a Szentlélek segítségét, s ha állhatatosan és hittel kéri, akkor meg is kapja, s újra könnyű lesz az imádsága.
Kedves Lelkiatya! Több helyen hallunk arról sőt a Szentírásba is (lásd Joachim és Anna )Hogy ,, ki imádkoznak " dolgokat az emberek az Istentől! Kérdésem ehez kapcsolódóan az hogy hogyan kell ,,ki imádkozni " dolgokat az Istentől! Persze mint Krisztusban hívő ember kérdem ezt és ettől fogva természetes hogy nem az anyagi értelemben értem. Válaszát köszönöm! Ferenc
Kedves Ferenc! Tertulliánusz egyik helyen azt írja, "az ima olyan hatalom, hogy képes még Isten akaratát is megváltoztatni". Persze, ne vezessen senkit félre ez a lelkes kijelentés. Tény azonban, hogy az ima hatalom. Isten odafigyel rá. Bizonyos értelemben valóban mondható, hogy még Isten akaratát is képes megváltoztatni. Persze, ahogyan az előttünk, emberek előtt áll. Nem Isten akaratát változtatja meg, hanem a mi látásmódunkat. Valamit kiimádkozni annyit tesz, hogy állhatatosan kérek valamit Istentől. Ezt szabad, erre bíztatást kaptunk. Annyi huncutság mégis van benne, hogy miközben sokat imádkozunk valamiért, aközben sokat vagyunk Isten színe előtt, sokszor szólítjuk meg őt. Ez nagyon jó hatással van az imádkozó lélekre. Hogy aztán mi fog történni utána, azt mégis Istenre kell bízni. De szabad és helyes kérni, és ha jónak látja, aztán meg is adja azt. Számtalan példa van erre egyházunk történetében. Elég csak a máriapócsi csodákra gondolni, melyek ma is történnek.
Tisztelt Lelkiatya! Keresztény vagyok, számos kultúra és nyelv iránt érdeklődök. Három idegen nyelvből van felsőfokú nyelvvizsgám, két másikat pedig szintén tanultam pár évig. Az egyetemen is nyelvszakra jártam, mert érdekelt az ilyesmi. Utazni is szeretek szóval nyitott vagyok más országokra. Az utóbbi két évben kezdett érdekelni a török nyelv, török kultúra, gasztronómia és Törökország nevezetességei. A vallásuk nem igazán érdekel, de az ételeik, az érdekesebb városok és a nyelv igen. Lehet-e probléma, a hit szempontjából nézve nem illetlenség-e ellátogatnom Törökországba csak egyszerű nyaralásra például Isztambul és más híresebb területek (Kappadókia, Pamukkale) felkeresése céljából és/vagy a török nyelvet valamilyen szinten megtanulni? Az iszlám hitre semmiképp nem térnék át, az nem is érdekel és a keresztény hitemet soha le nem cserélném másra. Örülök, hogy lehetőségem volt megismerni Jézust, nemhogy még ezt az egészet elpazaroljam és eldobjam. Törökország viszont alapvetően iszlám vallású ország, még akkor is ha vannak ott kis létszámban keresztények és a szokásaik is inkább az iszlám hitet tükrözik. Ha érdekel egy ilyen kultúra, akkor az nem úgy tűnik a kereszténység szempontjából mintha én elfogadnám az iszlám vallást vagy eltávolodnék emiatt a kereszténységtől? Fiatal nő vagyok, de egyébként nem szerettem bele török férfiba, valakikkel ez előfordul, esetemben nincs erről szó. A kérdés persze vonatkozhatna bármely más országra, kultúrára amely nem a kereszténységre épül. Kínában, Indiában, Japánban sem keresztények élnek (vagy csak kisebb számban) tehát akkor azt is kérdezhetném, hogy egy kereszténynek szabad-e kínaiul, japánul tanulnia.
Szó sincs arról, hogy más nyelvek és más kultúrák megismerése ellenkeznék a keresztény hittel. Sőt. Ezeket szabad és érdemes fölfedezni, hisz közvetett módon ezek is a teremtő Isten gazdagságáról beszélnek. Ráadásul a mai Törökország televan keresztény emlékekkel. Sajnos, ezek jó részét már tönkretették, vagy pusztulni hagyták, de azért ezeket fölkeresni, fölfedezni majdnem olyan lelki élmény, mint a Szentföldön járni. De bármely más kultúra is a teremtett ember gazdagságát mutatja. Igen gyönge volna az a hit, amely más vallásokkal találkozva elbizonytalanodna. Akinek ilyen gyönge hite van, az, persze, jobb, ha nem ismerkedik más népek vallási szokásaival. De Ön, írásából következtetve, meglehetősen erős hittel rendelkezik, igazán nem féltem, hogy ezen kultúrákkal ismerkedve elgyöngülne keresztény hitében.
    ... 2 3 4 5 6 
7
  8 9 10 11 12 ...