Kedves Lelkiatya!
Az elmúlt egy évben ráálltam arra, hogy havonta végzek szentgyónást, minden első pénteken. Most, a decemberi elsőpéntek még nem adventi időbe esett, és mindenhol azt olvasom az ilyen különböző karácsonyra készülős oldalakon, lelki írásokban, hogy végezzük el a szentgyónást az adventi időben. De én majd csak a legközelebb a januári elsőpénteken szeretnék következőre szentgyónáshoz járulni. Jó ez így, hogy kimondottan az adventi időben nem végzek szentgyónást? Persze botlások mindennap akadnak az életemben, de szerintem egyfajta rendszerbe kellene élni a hitéletben is, és mindig úgy próbálni élni, mintha advent lenne, hiszen az Úr bármikor jöhet. Lehet, hogy én agyalom túl ezt, de már mindenhol ezt látom ilyen adventi "feladatként", hogy menjél gyónni.
Érthető az Ön kérdése, és kétféle választ lehet rá adni. Alapvetően igaza van abban, hogy ha havonta szokott gyónni, akkor a legközelebbi első pénteket megvárja vele. Ez így teljesen rendjén van. Azt hiszem, inkább azoknak szól az "adventi" buzdítás, akik nem rendszeresen gyónnak. Ez tehát az egyik válasz. Ugyanakkor azt sem tartom rossz megoldásnak, hogy ha december elején gyónt is, a karácsonyi nagy ünnepre mégis a lehető legtisztább lélekkel akarjon odaállni, s ha van lehetősége az ünnep előtt néhány nappal újra gyónjon meg. Ez esetben a következő majd február elején lehetne. Bármelyiket választja, jól dönt.
Tisztelt lelki aty?m, mindent elvesztettem életem során, sok rosszat írtam ...
Nagy vonzásom van ... világ elől elvonulásra...
Kedves Testvérem!
Az a csodálatos, hogy Istenben mindig mindenhonnan lehet újra kezdeni. Nincs elrontott élet. Csak sötét völgyek vannak, ahonnan viszont mindig ki lehet jönni. Nem ritka, hogy maga az Úr emel ki onnan saját kezével. Annyit hozzátehetek, hogy az Istenhöz fordulás soha nem lehet menekülés a világtól. Jóllehet, a világ sokszor akadályoz az istenfélő életben, mégis a világ az, amelyben a megszentelődésünkben előre haladhatunk. Azt javaslom, egyelőre járjon el valamelyik templomba rendszeresen, lehetőleg hétköznapokon is, és meg fogja látni, egy idő után találkozni fog egy atyával, aki eligazítást fog adni Önnek. Most, ebben a lelkiállapotában csakis ideiglenes elvonulást javaslok Önnek. Erre viszont nagyszerű helyek vannak. Legjobb szívvel a bakonybéli bencéseket vagy a magyarszéki kármelitákat tudom ajánlani. De rajtuk kívül is még sok olyan hely és közösség van, amely vendégként befogad kereső embereket, hogy segítsenek a lelki eligazodásukban. Ezek bármelyikét jó szívvel ajánlom. De imádkozom is Önért.
Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya!
Egy kérdésem lenne Önhöz. Lehetőségem nyílt egy meghívás folytán egy hanuka ünnepségre elmenni.
Keresztényként illik ilyen eseményen részt venni, vagy inkább kerülendő az ilyesfajta vallásközi keveredés?
Válaszát előre is köszönöm!
Semmi nehézséget nem jelent az, ha Ön részt vesz ezen az ünnepségen. Mint ahogyan zsidó vagy protestáns testvéreinket is szívesen látjuk katolikus szertartásainkon. Nem tudok arról, hogy lenne olyan pontja ennek a zsidó szertartásnak, amely a katolikus hitet érintené. Miként nálunk például a szentáldozás, amelyben azonban valóban csak katolikusok (illetve ortodoxok) részesülhetnek. Bátorítom, menjen el, vegyen részt ezen a szép ünnepségen. Ami még fontos lehet, hogy ne hanyagolja el közben a saját egyháza előírásait, tehát nyilván ezzel nem teljesíti a vasárnapi templomi szertartás kötelezettségét. De ezt, gondolom, Ön is tudja.
Krisztus születik!
Kedves Lelkiatya! Lenne egy olyan kérdésem, hogy elmagyarázná nekem, hogy mi az a "CSaládállítás"? Manapság hallok innen-onnan, hogy lehet jelentkezni rá. Mintha egy családterápia lenne. Keveset tudok erről. Szerintem nincs kellő keresztényi elem benne. Mi erről Önnek a véleménye?
Várom válaszát
Marika
Valóban nincs. Nem mondom, hogy a gondolat, amire épül alaptalan, de senkinek nem javaslom, hogy belebonyolodjék. Nem ezekkel a módszerekkel kell a lelkünket gyógyítani, hanem Isten kegyelmével. Pilinszky egy helyen ezt írta: az embereknek nem megoldásokat kell találni a problémáikra, hanem irgalomra van szükségük, hogy a nehézségeiket elviseljék. A családállítás emberi problémamegoldás. Legalábbis annak hirdeti magát. Ráadásul sok sarlatán is van ezen a mostanában divatos vonalon, teljesen félre is vihetik az embereket.
A folyamat lényege egyébként az, hogy csoportban végzett szerepjátékkal próbálják felszínre hozni az ember múltjában történt traumatikus dolgokat, és azokat ilyen módon próbálják feloldani. De ismétlem, ez csupán emberi erőlködés, amely ráadásul sokszor a múltat, a múltunk szereplőit hibáztatja, s közben esetleg a jelen szereplőit, azaz minket meg fölment. Az egyház több ezer éves gyakorlata a bűnbánat és az Isten hatalmának segítségül hívása sokszor kipróbált, biztos dolog. Miért nem ezzel élünk inkább?
Tisztelt Lelki Atya! Alapvetoen tiszta nemi elet mentes eletet elek. Ennek ellenere probalom tavol tartani magam a szexualis bunoktol megis gyakran megtortenik hogy sajat magamon szemermetlen erintest vegzek ez a vagy sokszor annyira eros alig vagy egyaltalan nem tudom uralni. Raadasul tudom hogy ez nagy bun es attol felek hogy e miatt a pokolra jutok Annyi mindent megprobaltam tenni ellene de csak ideig oraig mukodott utanna megint vissza esek. Nem szoktam nezni szex kepeket vagy filmet megis megtalal ez az undorito dolog. Mit tanacsol az Atya mit tegyek? Elore is koszonom a valaszt egy 44 eves ferfi.
Küzdjön tovább és bízzon Istenben és az ő végtelen irgalmában! Arról biztosíthatom, hogy ez önmagában nem juttatja a pokolra. Nem a bűn miatt kárhozunk el, hanem a bűnbánat hiánya miatt. Örüljön és adjon hálát minden egyes győztes csatának, amikor sikerül leküzdenie a kísértést. Amikor meg nem, akkor meg a bűnbánaté a nagyobb szerep az imában. De mindig az Úrhoz forduljon, akár siker kísérii, akár bukdácsolás! Azt is mondhatom még, hogy ne foglalkozzék ezzel túl sokat. Nem abból áll a lelkiélet, hogy sikerül-e az érzéki kísértést legyőzni vagy sem. Annyi sok más területe is van az életünknek, amelyek szintén Istenhöz vezethetnek. Persze, lehet, hogy él is ezekkel, figyel is ezekre. Ha így van, annál jobb. Szóval, gyónjon és áldozzon rendszeresen, küzdjön meg a kísértésekkel, és örüljön annak az életnek, amit Istentől kapott! Ennyi az egész!
Kedves Lelkiatya! Én a hosszú levelek írójának, a Jézust heves érzelmekkel szerető nőtestvéremnek szeretnék üzenni, mert felbátorított erre az, hogy ő is tette ezt több esetben másokkal. Én is azzal a lelkülettel, ahogy ő is tette ? és természetes is ? hogy ha Lelkiatya nem tartja helyénvalónak, ne tegye közzé a levelem. Ha pedig közzéteszi, hagyja ki azokat a részeket, amiket jónak lát. Én nem azért gondoltam arra, hogy írjak, mintha hasonló tapasztalataim lennének, mint neki, hanem mert más ?pozícióból? írok, mint a Lelkiatya, így esetleg olyan szempontot is felvethetek, amit Lelkiatya nem tehetne, de hátha mégis segítené ennek a jóra törekvő hölgynek a fejlődését. Kedves Nővérem! Azt szeretném először is kérdezni tőled ? de nekem nem kell válaszolnod, csak magadnak ? hogy hogy sikerült megvalósítanod azokat a tanácsokat, amiket kaptál a Lelkiatyától. Két fontos tanácsára emlékszem most, lehet, hogy volt több is: az egyik, hogy sikerült-e megkérdezned számodra ellenszenves személyeket arról, hogy mik lehetnek a hibáid ? talán ez segítene árnyaltabban látni saját magadat. A másik, még fontosabb kérdés, hogy kerestél-e, aktívan keresel-e lelkivezetőt, mennyire keresel komolyan, imádkozol-e őszinte szívvel ezért, beláttad-e, hogy a Lelkiatya bölcs tanácsot adott neked ezzel? Végiggondoltad-e, hogy milyen áldozatokat tudnál ezért meghozni ? például mennyi utazást tudsz vállalni, mennyi időt tudnál utazásra, találkozásra fordítani, el tudod-e fogadni, ha például szabadságot kell kivenned a lelkivezetőddel való találkozásokhoz (ha dolgozol vagy dolgozni fogsz); el tudod-e fogadni a korlátokat, amikkel a lelkivezetés jár (például a lelkivezetőknek sincs végtelen idejük). Nagyon fontos, bölcs tanácsokat kaptál ugyanis a Lelkiatyától, aki nagy türelemmel válaszol mindig neked, de ? bár nagyon részletesen beszámolsz sok mindenről ? nem írtál arról, hogy ezeket megfogadtad-e. De mivel ezen a fórumon kérdezel továbbra is, bizonyára nincs még lelkivezetőd. Ha nincs ellenedre, csak esetleg nem gondoltál még erre, egy konkrét, bátor javaslatom lenne, hogy keresd meg ennek a Lelkiatyának az elérhetőségét ? korábban megadta már egy-két kérdezőnek ? írj neki a saját email címére, add meg neki a te email címedet, hogy személyesen tudjon válaszolni neked. Hátha meg tudnátok oldani, hogy személyesen is találkozzatok, akár ebből is kialakulhatna lelkivezetés, ha megkéred és vállalja is. Ez a Lelkiatya sok időt fordított rád már így is és nagyon jó tanácsokat ad: hátha tudnátok személyesen folytatni, ami neked nagy segítséget jelenthetne. De, ha nem is jönne ez össze, akkor is javaslom, hogy gondold végig és akár a lelkiatyának is írd meg röviden, és nem a nyilvános fórumra szánva, hogy miket valósítottál meg ezekből a tanácsaiból. Akkor érdemes ugyanis újra és újra tanácsot kérni, ha annak, akit kérdezünk, meg is fogadjuk a tanácsát.
Egy könyvet is javaslok Neked, a Vigilia kiadótól Teréz anya: Jöjj, légy a világosságom! a címe. Szerintem hasznodra lesz ez is, mert látsz olyan életutat, ahol valaki a te tapasztalatodtól eltérően, nagy érzelmi sivárságot, a hiány fájdalmát megtapasztalva képes szentté válni, egyben nagy ajándékává válni a világnak. Kívánom, hogy te is legyél szent, érzelmekkel vagy anélkül, te is legyél ilyen nagy ajándékká, mint Teréz anya! Egy nőtestvéred
Köszönöm sorait. Egy nő más szempontokat lát meg, másként tudja kifejezni a dolgokat. Ezért szívesen közzéteszem ezt is. Noha nem szántam beszélgető felületnek ezt az oldalt. De kétségtelen, egymásnak is sokat segíthetünk.
Kedves Lelkiatya! Decemberben mikor lesz Jézus ima a Budapest Rózsák terén?
Csak azt tudom tanácsolni, hogy kövesse a honlapunk naptárát illetve híradásait. Amikor biztossá válik az imádság, akkor mindig megjelenik a naptári események között.
Most vasárnap (10-én) lesz a 18.15-kor kezdődő vecsernye után.
Kedves Lelkiatya! Nekem ijesztő és fenyegető jellegű kényszergondolataim vannak amiktől van, hogy nagyon szorongok. Ezek csak felbukkannak a fejemben igazán nem is az enyémek mert nem szándékosan gondolok ilyet, egyszerűen egyszer csak eszembe jutnak dolgok. Nem rég azt hallottam, hogy Isten a gondolatainkon keresztül is próbál hozzánk szólni. Ehhez fog kapcsolódnia kérdésem. Egyszer még pár hete nagyon féltem attól, hogy elkövettem egy bűnt és akkor egy hang a fejemben (de azért ne ilyen skizofrén hangra gondoljon, annyira szerencsére nem rossz a helyzet) három napig folyamatosan böjtöt követelt tőlem, de ezt úgy tette, hogy a következő napról mint böjti napról soha nem volt szó de mégis amikor aznap reggel felkeltem ugyanúgy követelt, és azzal fenyegetett, hogy ha nem teszem akkor Isten nem bocsát meg. De Jézus mindent megbocsát. Akkor ezt nem értem. Jézus mindent megbocsát ha megbánjuk, feltétel nélkül. Ez már nem most történt csak arra emlékszem, hogy nagyon féltem enni, és ,hogy borzalmasan szorongtam abban a három napban. De van, hogy olyanok jutnak eszembe amiket akár ő is mondhatna. Egész hihetőek.A két kérdésem tehát ez. 1. Honnan tudom biztosra, hogy Isten szól hozzám? 2. Ha nem hallom Isten hangját az azt jelenti nem vagyok jó keresztény?
Úgy sejtem, hogy ezek a hangok, késztetések, csupán az Ön lelkéből fakadnak. Nem igazán egészeséges jelenség, érdemes egy lelkiatyával vagy akár pszichológussal (keresztény pszichológussal!) átbeszélni. Úgy tűnik, ezek kissé kényszeres gondolatok, amelyek túllépnek a normalitás vonalán. Mi lehet Önnél ennek az oka? Érdemes kideríteni. Mindenesetre az bizonyos, hogy ezek nem Istentől jövő gondolatok. főként, ha olyan dolgok fogalmazódnak meg, amelyek ellentétesek a kinyilatkoztatással. Például, hogy "Isten nem bocsát meg, ha ezt vagy azt meg nem teszed." Isten bocsánata mindig feltétel nélküli. Ha olyan gondolatok támadnak, amelyeket akár ő is mondhatna, ez egyáltalán nem igazolja, nem erősíti, hogy ezek tőle jövő gondolatok.
1. Ha Isten szól hozzánk, az teljesen nyilvánvaló tény. Ha ez megtörténik, akkor ahhoz nem fér semmi kétség, nem bizonytalankodik az ember, hogy ez vajon valóban Istentől érkezett-e. Tehát, ha Önben e téren bizonytalanságok vannak, biztosra veheti, hogy ezek a hangok, üzenetek nem Istentől érkeztek.
2. Ki a jó keresztény? Egyáltalán nem azzal mérhető a kereszténységünk minősége, hogy halljuk-e Isten szavát vagy sem. Kivált, ha ilyen különleges hangokra gondolunk. Isten legtöbbször a legtermészetesebb úton szól hozzánk. Inkáb sugall, terelget, késztet. Nem beszél emberi fül számára hallható módon, mert akkor halálra rémülnénk. Ettől megóv minket. Ért ahhoz, hogy a szívünkre beszéljen. Nekünk inkább az a dolgunk, hogy a szívünkre hallgassunk.
Kedves Lelkiatya!
Sajnos az ember képes a bántásra mind szavak ,és tettek által is .
Ha akit megbántottak nem tud gyorsan,azonnal megbocsájtani az nagyon nagy baj? Bűn ?
Mert nekem úgy érzem ez még nagyon nem megy most,főleg ,hogy úgy látom nagyon nincs is rajta az illető, hogy jóvátegye a tettét.
Én szeretnék megbocsájtani majd,de valahogy azok amiket velem tett ezt méginkább megnehezítik .Kértem Istent ha lehetséges, segítsen megbocsájtani .
De egy hete szinte változatlan még.
Nem tudom ez helyes segítséget adhat e ,de most úgy érzem jobb ha amennyire csak lehet nem beszélgetek vele,kerülöm őt ,kicsit távolabbra helyezkedem,hogy óvjam magam tőle, és még az is eszembe jutott ha megint szavakkal bántana kiabálna fogom magam és kilépek a helyzetből mondjuk kimegyek a szobából, vagy elmegyek biciklizni.
Köszönöm a segítséget!!
Igen, helyes a hozzáállása. Nekünk legtöbbször időre van szükségünk ahhoz, hogy meg tudjunk bocsátani. Egyébként ez az oka annak is, hogy olyan nehezen tudjuk elhinni, hogy Isten azonnal és tökéletesen meg tud bocsátani, nem úgy, mint mi. Szóval, ez természetes jelenség. S ha az ember már elindult a megbocsátás folyamatában, ha törekszik erre, akkor már úton van, akkor már el is indult benne a megbocsátás. Hozzáteszem, nem kell, nem érdemes a másik bocsánatkéréséhöz kötni a magam megbocsátását. Az nem a másiktól függ, hogy én megbocsátok-e, vagyis, hogy az én lelkem elindul-e a gyógyulás útján. Nyilván az a helyesebb, ha egymástól bocsánatot kérünk. De ha arra várunk, hogy a másik kérjen bocsánatot, s majd akkor kezdek el ezen magamon dolgozni, az teljesen fölösleges időhúzás. A fizikai távolságtartás viszont okos gondolat. Nem végleges megoldás, de megfelelő hozzáállás. Belátva, hogy még gyönge vagyok, még nem tudok úgy megbocsátani, ahogyan Isten megbocsát nekem.
...Van egy kérdés, ami időről időre mindig felmerül bennem és eldöntöttem, nem halogatom tovább, megkérdezem az Ön véleményét. Bizonyára már egyértelmű lett, hogy nagyon szeretem Jézust. Ez alapvetően jó dolog, de néha kicsit megijedek, hogy esetleg ez nem jó. Ettől amiatt félek, mert annyira közel kerültem Jézushoz, úgy érzem, hogy...úgymond teljesen rabul ejtette a szívemet. Nehéz ezt nekem megfogalmazni, de megpróbálom. Arról van szó, hogy nekem ő olyan mint senki más. Egyik tényező az, hogy azután a rengeteg dolog és segítség és kegyelem után, amit kaptam tőle, nagyon hálás is vagyok neki. Úgy segített nekem az életem számos területén, ahogy senki más nem tudott volna. ...
Nagyon sok mindent írtam Önnek, de kérdésem csak egy vagy kettő lenne: néha szégyellem, hogy így érzek. Kellene vagy nem? Azt szégyellem, nem mások előtt hanem Jézus előtt magamban, hogy mindenkinél közelebb állónak érzem magamhoz és hogy ennyire szereti a szívem. Az jut eszembe, lehet neki nincs igénye ennyire közel lenni hozzám, neki elég lenne ennél kevesebb. Arra is gondolok, hogy bár Jézus emberi testben emberi életet élt, mégsem vagyok vele egy szinten, soha nem leszek hozzá méltó mert ő a tökéletes ember is. Úgy ember, hogy közben tökéletes. Ezért küldte az Atya őt közénk a mennyből, az ő egyetlen fiát. Én meg tudom, hogy hozzá képest olyan kis semmilyen vagyok, nem méltó hozzá. ...
Ön szerint jó vagy rossz az, ami Jézus kapcsán a szívemben van, hogy mindenkinél közelebb állónak érzem magamhoz? Kellene vagy nem kellene szégyenkeznem? Hogy küzdjem le a szégyenérzetem Jézus előtt? Nem illene ezt mondanom, de mikor olyan örömteli, meghitt, jó együttléteket tapasztaltam vele, akkor azután is az nekem olyan volt mint amikor tegyük fel tetszik nekem egy férfi, szerelmes vagyok belé és szégyellem ezt előtte, nem tudom mit érez és ő meg ahelyett, hogy elutasítana, virágot hozna nekem és rám mosolyogna. Nem szó szerint, csak a logikát akartam bemutatni. Hogy azok miatt még jobban vágyok Jézussal lenni, de közben meg bátortalan is vagyok és szégyellem magam. Baj az, hogy ez a szituáció ilyen? Szégyellem magam....
Sajnos hosszú lett a levelem, de azért szerettem volna véleményét kérni, mert nem tudom eltüntetni magamból ezt a Jézus iránti mindent elsöprő, örök nyomot hagyó mély szeretetet és vágyakozást, de közben aggódok is, hogy talán nem kellene, nem illik, Jézus nem akarja, Jézus előtt ciki.
Mint látja, jelentősen megrövidítettem a levelének tartalmát itt, ahol válaszolni tudok rá. Főként azokat a részeket hagytam ki, amelyekben a helyzetét, a hitét másokhoz hasonlítja. Elhiszem, hogy jelentős különbséget érez, de egyszerűen nem mondhatjuk azt, hogy mi közelebb vagyunk Jézushoz, mint más. Ezt nem tudjuk, nem tudhatjuk. Még ha még oly nyilvánvaló jeleit is észleljük ennek. Például a templomba járó hívek jó része azt gondolhatja, hogy ők közelebb vannak Jézushoz, mint akik nem járnak templomba. Holott ez egyáltalán nem biztos. Ahogy arra már korábban is utaltam az Önnek írt válaszaimban, én is nagyra értékelem azt a különleges kapcsolatot, amit Ön Jézussal megél. De tegyük hozzá hamar, mindenkinek különleges kapcsolata van Jézussal, mindenkinek megvan a maga személyes kapcsolata, amely nem hasonlítható senki máséhoz sem. Kérdése nem erre vonatkozott, de szükségesnek tartottam ezt is megemlíteni.
A szégyenérzet részben jogos. Mindnyájan így vagyunk, hogy ha megérintett Isten szeretete, akkor méltatlannak tartjuk magunkat erre a hatalmas szeretetre. Érdekes és jó képnek tartom azt, amit a vége felé írt, hogy egy szerelmes leány örül az udvarlója szeretetének, de ha igazán szereti és becsüli azt a férfit, akkor valamiképp nem tartja magát méltónak arra a nagy viszont szeretetre. Ez érdekes jelenség a szeretet terén. Emberek között is érzékelhető, s még inkább az Istennel való szereretet kapcsolatban, ahol valóban óriási a különbség az ő szeretete és a mi szeretetünk között.
Ugyanakkor azt nem mondanám, ahogyan fogalmazott, hogy nem volna illendő ez a nagy vágyakozás, főként, hogy Jézus nem akarja, hogy ez "ciki" lenne. Erről szó sincs. Jézus is nagyon vágyakozik utánunk. Ő sokkal jobban szeret, és nagyon örül, amikor viszont szeretetet talál. Úgyhogy nem kell visszafognia ezt a nagy szeretetét. Ez is ajándék, amelyet fogadjon hálás szívvel, éljen vele, erősítse tovább is az iránta való szeretetét az imádságban. De legalább ennyire forduljon embertársai felé is. Jézus bennük is ott van, ha bárkinek segít, azzal még inkább meg tudja mutatni Jézus iránti szeretetét. Adjon tehát hálát ezért a nagy szeretetért, erősítse azt továbbra is, legfőként a felebaráti szeretet gyakorlása által!
Kedves Lelkiatya!
Hogy viselkedjünk egy olyan emberrel ,aki hazudik,elferdíti az igazságot,hogy jól jöjjön ki az adott helyzetben?
Muszáj vele rendesnek kedvesnek lennem?
Mert én nem akarok vele beszélgetni sem már ,közelében lenni,mert csak távolságtartással tudom védeni magam ellene.
Köszönöm a segítséget!!
Talán ez a távolságtartás a legokosabb magatartás ilyen helyzetben. Nem mindenkiben van meg az a kellő erő, bátorság és tudás, hogy helyesen kezelje az ilyen személyeket. Egyrészt alapvetően meg kell őrizni az iránta való szeretetet. Ebben az esetben is igaz, hogy aki rosszat tesz, az leginkább szánalomra méltó, imádkozni kell érte és nem gyűlölni, haragudni rá. De ez a szeretet nem azt jelenti, hogy kiszolgáljuk a másik igényeit, követeléseit, alávetjük magunkat neki, hanem hogy tudunk érte imádkozni, a szívünkben nem tápláljuk a haragot vele szemben. Másrészt, aki erre képes, szembesítse az illetőt a magatartsáváal, mondja a szemébe: amit most mondasz, az nem igaz. De ismétlem, ezt nem mindenki tudja megtenni. Ilyenkor jobb a távolságtartás. De az érte mondott imádságot nagyon ajánlom. Ez az Ön lelkének is jót tesz, meg neki is valamilyen módon segít.
Kedves Lelkiatya!
Sok a szegény ember ,mindig is volt ,és van is ,de honnan lehet megkülönböztetni ,hogy ki az igazán rászorult,mert mondani bármit lehet,sőt van aki kihasználja más kedvességét és kéreget,de én nem akarok olyannak adni aki árver,mégis honnan tudjam jó helyre adok e?
Köszönöm szépen!
Ez örök dilemma. Van, aki úgy oldja meg, hogy nem nézi, mire használja az illető, csak adni kell, amikor és amennyit tehetünk. Nem kell többet, mint amennyit tehetünk. Az én véleményem az, hogy amikor adunk, akkor van felelősségünk, legalábbis közvetve, abban is, hogy az illető mire használja. Tehát tovább kell gondolnunk, már amennyire ez lehetséges, hogy az adományunk milyen célt fog szolgálni. Én az utcai kéregetőknek ezért soha nem adok pénzt. Élelmiszert, ruhát igen, ha arra van mód, de pénzt nem. Éppen azért, mert annak sorsa teljesen ellenőrizhetetlen. Vannak helyek, ahol erre egész kis alvilági piac épül ki, és a kéregetők bevételének csak egy kis része marad meg annál, aki kapta. A pénzbeli segítséget sokkal inkább szervezett módon érdemes kezelni, egyháznak, megbízható szeretetszolgálatnak adni, hogy az adomány valóban jó helyre kerüljön. Az Ön kérdése jogos. Bizony, nem könnyű eldönteni, hogy a kéregető valóban rászorul-e vagy sem. Ismert az a jelenség is, ezen az oldalon is többször beszéltünk róla, hogy a kéregetéshöz hozzászokott emberekben kialakuhat a követelés, sőt a manipuláció magatartása is. Nem azt mondom, hogy mindegyikükre ez jellemző, de ebben a nyomorúságos emberi helyzetben, sajnos kifejlődik ez a másik emberi nyomorúság is. Ezért én a szervezett segítség híve vagyok. Önnek is ezt tanácsolom.
Kedves Lelkiatya!
Tegyük fel példaként december 24 - én elkapom az influenzát , vagy v.mi vírusfertőzést és nagyon beteg leszek ,az már olyan esemény amit már Isten ( előre látja,tudja,hogy én aznap betegen fogok majd feküdni)?? és hiába vár a család vendégségbe,nincs mit tenni ,ez most egy ilyen karácsony lesz ??
Azért kérdezem mert volt már ilyen ,és apukám nagyon szomorú volt,hogy nem jutottunk el,az volt élete egyik legszomorúbb karácsonya.Magány terén is.
Isten tudta ,hogy az így fog történni már előre?
Köszönöm szépen!!
Igen, természetesen. Isten mindent tud, és lát is előre. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy ő az időn kívül van. Ő állandó jelenben él, neki a múlt századi és múlt ezredekben történt dolgok éppen úgy a szeme előtt vannak a jelenben, mint a mi jelenünk és a jövőnk. Ez évszázados lépésekben és percekben is igaz. Minthogy ezt mi nem tudjuk elképzelni sem, vagy legalábbis nagyon töredékesen, ezért nehéz megértenünk, hogy mi a különbség Isten előre látása, és az életünkre gyakorolt hatása között. Elvárnánk, hogy ha látja előre a dolgokat, akkor szóljon. Bár, megjegyzem, sok esetben kapunk jelzést, csak legtöbbször nem figyelünk rá. Mindenesetre így van, ahogyan kérdezi, Isten mindent előre is lát.
Kedves lelkiatya azt szeretném kérdezni hogy az baj ha a keresztlányommal elsősorban az áldozás miatt járunk misére?
Nagyon is helyes indítóok. Sok minden más is történik a szentmisén, de tény, hogy ez a legfontosabb. Ha most emiatt járnak - akár gyakrabban is - szentmisére, az nagyon jó. Abban lehet bízni, hogy idővel ez tovább alakul majd. Például jól meg kell érteni, hogy a szentáldozás nem csak egyéni buzgóság gyümölcse. Az Eucharisztia közösségi szentség, tehát miközben Krisztussal egyesülünk, a többiekkel is egyesülünk. Ezért nem lehet egyedül "misézni", csak közösségben. Tehát helyes irány, ha a szentáldozás iránti buzgóságuk a közösség iránti odaadással is gazdagodik. Ez a közösségbe ágyazódás egyszerre többrétegű, több irányú is lehet. Egyrészt a velünk közvetlen közösségben lévőkkel, a családtagokkal hoz közelebb. Aztán az egyházközség tagjaival, a pappal, a templomba járó többi emberrel. Aztán az egész egyházzal, részévé válunk egy világméretű nagy családnak. Sőt, a világnál is nagyobb családnak, mert a szentekkel való közösséget is hozza. A saját elhunyt szeretteinkhöz is köt, meg az egyház nagy szentjeihöz, védőszentjeinkhöz, a többi szentekhöz. További gyümölcsök még, hogy a Krisztussal való egyesülés tanít az imádságra is, hogy hogyan szólítsuk meg az Urat. Először leginkább az Úr Jézussal való közösséget tudjuk megélni, majd a Szentháromság többi személyeivel is elmélyül a kapcsolat. És még sorolhatnám, hogy mi mindent tud hozni a buzgó euchatisztikus lelkület. Úgyhogy folytassák nyugodtan ezt a lelkiséget, de akarjanak is ebben tovább fejlődni.
Tisztelt Lelkiatya!
A hat éves kislányunknál észre vettem,hogy, hogy is fogalmazzak szololidabban,hason fekve mozgatja a kis testét,eleinte nem tudtam mi ez,de később kiderült azért mert az neki jó érzés ( lent)
Mondtam neki ne csinálja ,ha látom próbálom kizökkenteni ,nem túl feltűnően,pl gyere csak hozd már ide nekem ezt ,vagy azt....
Hogy tudnám erről leszoktatni?
Kicsi is még ,meg én tudom,hogy izgatni úgy magunkat bűn.
Az ő kis korából kifolyólag annyit mondtam nem szabad,de hát úgy érzem ezzel nem érti majd meg.
Tudna segíteni?
Nagyon szépen köszönöm!!
Nagyon fontos, hogy erre a jelenségre odafigyeljen, és a gyermekét minél hamarabb szoktassa le erről a rossz szokásról. Sajnos egész életek tönkremehetnek ezzel, ha a gyermek valahogyan rájön, hogy ezzel "jó érzést" lehet generálni. Ebbe nagyon bele tud szűkülni. Főként olyan gyermekeknél lehet ez végzetes, ahol nincs mellette figyelmesen szerető felnőtt ember, ha nem törődnek a gyermekkel, ha nincs testvére, és sokat van egyedül. Ahogy említettem, ez nagyon mélyen rögzülhet benne, és egy idő után nem is tud tőle szabadulni, mindig ez jár a fejében, ezt a testi örömet keresi. Meg kell értetni a gyermekkel, hogy ez veszélyes, káros az egészségére, le kell róla szoktatni. Leginkább a figyelemeltereléssel lehet ezt elérni, sok élménnyel kell gazdagítani a gyermeki életét, amelyben a családján keresztül részesül.
