ApCsel 13,25-33a

Azokban a napokban, amikor János bevégezte pályafutását, így szólt: „Mit gondoltok, ki vagyok? Nem én vagyok az! Hanem íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani.”
Testvérek, Ábrahám nemzetségének fiai, és a közöttetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett. De Jeruzsálem lakói és vezetőik nem ismerték fel őt, és a próféták szavait, amit minden szombaton felolvasnak, azáltal teljesítették be, hogy elítélték. Bár semmiféle halálos bűnt nem találtak benne, azt kérték Pilátustól, hogy végeztesse ki. Amikor véghezvitték mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba tették. De Isten feltámasztotta őt a halálból, és több napon át megjelent azoknak, akik Galileából együtt mentek föl vele Jeruzsálembe, és akik most tanúi a nép előtt. Mi is hirdetjük nektek az örömhírt az atyáknak tett ígéretet illetően.

Mk 6,14-30

Abban az időben Heródes király is hallott Jézusról, hiszen messze elterjedt nevének híre. Azt mondta, Keresztelő János támadt fel a halálból, azért van benne csodatevő erő. Voltak, akik azt állították, hogy Illés. Ismét mások azt mondták, hogy próféta, olyan, mint egy a próféták közül. Heródes ezek hallatára így szólt magában: „Ez János, akit lefejeztettem. Ő támadt fel a halottak közül.” Ugyanis maga Heródes adott parancsot, és elfogatta Jánost, és megkötözve börtönbe vetette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt, mivel feleségül vette őt. János ugyanis megmondta Heródesnek: „Nem szabad testvéred feleségével élned.” Emiatt Heródiás megharagudott rá, és meg akarta öletni, de nem tudta. Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Amikor hallgatta őt, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta. Végül eljött a kedvező alkalom, amikor születésnapján Heródes lakomát rendezett főembereinek, ezredeseinek és Galilea előkelőinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes és vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked!” Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, megadom, akár országom felét is.” Az kiment, és megkérdezte anyját: „Mit kérjek?” Azt válaszolta: „Keresztelő János fejét”. Visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király igen szomorú lett, de az esküre és a vendégekre való tekintettel nem akarta elutasítani. Azon nyomban küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el János fejét. Az pedig elmenvén lefejezte a börtönben. Elhozta a fejét egy tálon, és odaadta a leánynak, a leány pedig átadta anyjának. Amikor tanítványai meghallották, eljöttek, a holttestet elvitték, és sírboltba helyezték. Aztán az apostolok Jézushoz gyűltek, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak.

Keresztelő János fejvétele

Keresztelő Szent János az evangéliumok elbeszélése szerint megdorgálta Heródes királyt, mert a Törvény ellenére elvette testvérének Fülöpnek feleségét. Aranyszájú szent János szavaival így folytatódnak az események: „János (Heródesnek) a bűn kötelékétől lebilincselt lelkét szemrehányással feloldani törekedett, a király azonban a feloldozót megkötözte… bár megkötöztetett János, beszélt, és börtönbe vettetve szemrehányást tett… nem a haláltól félt János, hanem félt az igazságot nem kimondani… Heródes születésnapján Heródiás lánya táncolt középen, és megtetszett neki, és azért esküvel ígérte, hogy megad neki mindent, amit kér… Ó rossz születésnap, amely a próféta gyilkosságát leheli… az egész világ világító fényét, Jánost kioltotta… saját magát sötétségbe borította. Bár János cserépedénye a földbe helyeztetett, lelke mégis világító lámpás azoknak, akik az alvilágban voltak.” Hirdette nekik, hogy közel van a megváltás napja, és jön Az, Aki őket az alvilág sötétségéből a mennyország fényre vezeti mindörökre.