2Kor 2,14-3,3

Testvéreim! Hála legyen Istennek, aki bennünket Krisztusban legyőzött fogolyként diadalmenetében vezet, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. Mert Krisztus Istenhez szálló jó illata vagyunk azoknak, akik üdvözülnek, és azoknak, akik a vesztükbe rohannak, egyaránt: ezeknek a halál illata, mely a halálba visz, azoknak az élet illata, mely az életre visz. De ki alkalmas erre? Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik kufárkodnak Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szándékkal, Isten küldötteiként Isten színe előtt, Krisztusnak engedelmeskedve szólunk. Talán kezdjük ismét önmagunkat ajánlgatni? Vagy szükségünk van-e – mint némelyeknek – hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre? Ti vagytok a levelünk, amely be van írva szívünkbe, s amit ismer és olvas minden ember. Hiszen nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunkra bízott levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van megírva; és nem kőtáblára, hanem az emberi szívbe.

Mt 23,23-28

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok mentából, kaporból és köményből, közben elhanyagoltátok, ami fontosabb a törvényben: az igazságos ítéletet, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kell tenni, és azokat nem szabad elhagyni. Ti, vak vezetők! A szúnyogot kiszűritek, a tevét meg lenyelitek. Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tisztára mossátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban tele vannak rablással és mértéktelenséggel. Te, vak farizeus! Előbb tisztítsd meg a pohár és a tál belsejét, hogy a külsejük is tiszta legyen! Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így ti is kívülről igazaknak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.”

Az efezusi hét szent vértanú

Mind a 7 ifjú katona volt. Makszimilián, Jamblich, Martinián, János, Dénes, Ekszakusztodián, és Antonin efezusi nemes családokból származtak. Testileg nem voltak rokonok, de mint keresztények a lelki rokonság kötelékeiben voltak hitben és Krisztus iránti szeretetben. Együtt imádkoztak, küzdöttek szenvedélyeik ellen és őrizték tisztaságukat. Décius császár üldözése alatt, amikor a császár Kartagénából Efezusba jött, mindenkit kötelezett arra, hogy az isteneknek áldozatot mutassanak be. Az emberek mentek is a parancsot teljesíteni, de a 7 katona helyette a keresztény templomban imádkozott. Mindezeket tudomására hozták a császárnak, aki bilincsbe verette őket. Néhány nap múlva, méltatlannak ítélve őket a katonai szolgálatra, de mégis sajnálva a fiatal embereket halálra adni, elengedte őket és más városba ment. A 7 ifjú katona pedig követve Jézus mondását, elrejtőzött egy barlangba és készült a vértanúi halálra. A visszatérő császár kerestette őket, szüleiktől tudta meg rejtekhelyüket. Azt a parancsot adta, hogy falazzák be a barlang nyílását. Az ifjak, előbb egymással beszélgetve, Istentől rájuk bocsátott mély álomba merültek és így fejezték be földi életüket. Két titkos keresztény: Tivadar és Rufinus két óntáblára mindent felírt ami a vértanúkkal volt kapcsolatos, behelyezte a kövek közé.