Eusztrátiosz és tsai. vtk., Lucia vtnő
◀︎ 
 december 13. 
 ▶︎
Korábbi hangos útmutatók >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
Kol 3,4-11

Testvéreim! Amikor Krisztus, életetek, nyilvánvalóvá válik, akkor vele együtt ti is nyilvánvalóvá váltok a dicsőségben. Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek. Most azonban ti is vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, a rágalmazást, és ajkatokról a gyalázkodó beszédet! Ne hazudjatok többé egymásnak! Levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és magatokra öltöttétek az újat, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, rabszolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.

Lk 14,16-24

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy ember nagy vendégséget rendezett, és sokakat meghívott. A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: »Gyertek, mert már minden készen van!« De azok közül sorra mindegyik elkezdte magát kimenteni. Az első azt mondta neki: »Földet vettem, és el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki!« Egy másik meg azt mondta: »Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki!« Ismét másik ezt mondta: »Megnősültem, azért nem mehetek.« Amikor visszatért az a szolga, jelentette urának ezeket. Erre megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: »Menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat!« Ezt mondta a szolga: »Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még mindig van hely.« Az Úr erre így szólt a szolgához: »Menj ki az utakra és a sövényekhez! Kényszerítsd bejönni az embereket, hogy megteljék a házam! Mondom ugyanis nektek, hogy a meghívott férfiak közül senki sem ízleli meg a lakomámat. Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«”

Eusztrátiosz, Auxent, Jenő, Mardár és Oresztész vértanúk

Kappadokiai származásúak lehettek, s Örményországban szenvedtek vértanúságot Diocletianus alatt 300 körül (talán 302-ben). A tüzes ágyon való megsütésükről szóló szenvedéstörténetüknek nem biztos, hogy sok történeti értéke van, de a benne szereplő vallatások szövege miatt igen sokan olvasták azt, mert szinte teológiai értekezés lett belőle, amely a Szentháromság tiszteletét is elősegítette. Tiszteletük szorosan kötődik az Olümposz hegyének monostorához, amelyet nekik szenteltek.


Szent Lúcia szűz vértanúnő

A szicíliai szűz nem akart férjhez menni addig, míg vőlegénye keresztény nem lesz - aki viszont ezért följelentette őt, s 304-ben (a Diocletianus-féle üldözés során) lefejezték. Az 5−6. századi legendás szenvedéstörténet szerint Lúcia Siracusa városának egyik legelőkelőbb családjából származott. Elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, s miután az édesanya meggyógyult, Ágota jelent meg Lúciának, hazafelé pedig Lúcia megkapta az engedélyt anyjától, hogy ne kelljen férjhez mennie, s amit hozományként birtokol, azzal tetszése szerint bánhat, Erre Lúcia szétosztotta hozományát a szegények között. Vőlegénye, egy pogány ifjú bosszúból a bíróság elé hurcolta, mert elesett a házasságtól és különösen a hozománytól. A bíró parancsot adott arra, hogy nyilvánosházban gyalázzák meg. S ekkor a Szentlélek olyan nehézzé tette a testét, hogy semmi módon nem tudták elmozdítani helyéből. Ezután a legkülönfélébb kínzások követték egymást, de Lúcia imádságának hatására egyik sem tudott fájdalmat okozni. Végezetül a bíró parancsára karddal döfték át a torkát, de nem halt meg azonnal, sőt, ebben az állapotában még tanította is a népet, s csak akkor halt meg, amikor egy odasiető pap kezéből fölvette az utolsó kenetet.

A középkorban Lúcia a legkedveltebb szentek közé tartozott. Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők (mivel a neve a lux = fény szóból ered), a bűnbánó utcanők, a földművesek és a különféle kézművesek, de ugyanígy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, mivel valamennyien hegyes szerszámokkal dolgoznak.