Zsid 8,7-13

Testvéreim! Ha az első szövetség hibátlan lett volna, nem kellett volna egy másodikkal helyettesíteni. Hibáztatja ugyanis őket, amikor így szól: Íme, jönnek napok, mondja az Úr, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, mert nem maradtak meg szövetségemben, és én is elhagytam őket, mondja az Úr. Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok múltán Izrael házával kötök, mondja az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom. Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. Senkinek sem kell többé a társát és testvérét tanítania: „Ismerd meg az Urat!”, mivel mindenki – a legkisebbtől a legnagyobbig – ismerni fog engem, mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikre többé nem emlékezem. Az „új”-ról szólva elavulttá nyilvánítja az elsőt. Ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.

Mk 8,11-21

Abban az időben a farizeusok odamentek Jézushoz, vitatkozni kezdtek vele, és az égből jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék. Ő pedig lelke mélyéből felsóhajtva mondta: „Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra. A tanítványai pedig elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és a bárkában nem volt több kenyerük, csak egy. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Egymás között arról tanakodtak, hogy nincs kenyerük. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem tudjátok és nem értitek? Még mindig érzéketlen-e a szívetek? Van szemetek, mégsem láttok, van fületek, mégsem hallotok? Nem emlékeztek-e arra, hogy amikor az öt kenyeret törtem meg ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” „Tizenkettőt” - felelték. „És mikor a hetet a négyezernek, hány kosár lett tele a maradékkal, amit összeszedtetek?” Azt mondták: „Hét.” Erre újra kérdezte: „Hogy lehet, hogy mégsem értitek?”

Thürszosz, Levkiosz, Kallinikosz vértanúk

Két vértanúcsoportot ünneplünk ezen a napon. Szent Thürszosz és társai Decius császár alatt (250 körül) szenvedtek vértanúságot Nikomédiában.

Szent Filemon, Apolló és Arriánosz vértanúk és társaik

Diocletianus keresztényüldözésének elején (még 300 előtt) Egyiptomban (Antinupoliszban) lettek vértanúk. A szinaxárionok velük kapcsolatban azt jegyezték föl, hogy Apolló a helybeli papsághoz tartozott, s mivel bálványáldozatra kényszerítették, ő lefizetett egy pogányt, hogy az mutassa be helyette a kötelező áldozatot. A pogány viszont útközben megtért és bátran vállalta a vértanúhalált. Ezt látva Apolló is megjelent Arriánosz bíró előtt, hogy vértanú legyen. A bíró pedig ekkora halálmegvető bátorság láttán maga is megtért, és őt is lefejezték. Sőt a vele egyetértő négy hivatalnokot is tengerbe vettette a császár, a legendák szerint azonban azok tetemét a delfinek kihozták a szárazföldre, és Alexandriában tették partra.