Kol 3,12-16

Testvéreim! Mint Isten szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget és türelmet! Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van valaki ellen! Ahogy az Úr is megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek! Mindezek fölé pedig öltsétek magatokra a szeretetet, mert ez a tökéletes kötelék! Krisztus békéje uralkodjék szívetekben, hiszen erre kaptatok meghívást az egy testben. Legyetek hálásak! Krisztus igéjének teljes gazdagsága találjon otthonra közöttetek: tanítsátok és intsétek egymást nagy bölcsességgel; hálatelt szívvel énekeljetek zsoltárokat, himnuszokat és ihletett dalokat Istennek!

Zsid 11,9-10.32-40

Testvéreim! Ábrahám hit által költözött át az Ígéret Földjére mint idegen földre, és sátrakban lakott csakúgy, mint Izsák és Jákob, ugyanannak az ígéretnek az örökösei. Azt a szilárd alapú várost várta ugyanis, amelynek tervezője és építője Isten. És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. Ezek a hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját zárták be, tűz hevét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, és idegenek seregeit futamították meg. Asszonyok kapták vissza halottaikat feltámadás révén. Megkínoztak viszont másokat, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadásban legyen részük. Mások a megszégyenítés és a megkorbácsoltatás próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, szétfűrészelték, karddal megölték őket. Juhok és kecskék bőrében bujdostak nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, akikre nem volt méltó a világ. Bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld hasadékaiban. És mindezeken – noha hitük okán jó tanúbizonyság szólt mellettük – nem teljesült be az ígéret. Isten ugyanis számunkra valami jobbról gondoskodott: azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.

Lk 18,18-27

Abban az időben egy ember jött Jézushoz, kísértvén őt és mondván: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus pedig ezt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a parancsokat: ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúságot, tiszteld apádat és anyádat.” Az így szólt: „Ezeket mind megtartottam ifjúkorom óta.” Ennek hallatára Jézus ezt mondta neki: „Egy valami hiányzik még neked. Mindenedet, amid csak van, add el, és oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben! Aztán jöjj, és kövess engem!” Ennek hallatára az igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt. Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: „Milyen nehezen jutnak be az Isten országába azok, akiknek vagyonuk van! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Erre, akik hallották, így szóltak: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Ő pedig ezt mondta: „Ami lehetetlen az embereknek, lehetséges az Istennek.”

Mt 1,1-25

Jézus Krisztus, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája. Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit. Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól. Fáresz nemzette Ezront, Ezron nemzette Árámot. Árám nemzette Aminadábot, Aminadáb nemzette Nászont, Nászon nemzette Szalmont. Szalmon nemzette Boászt, Ráchábtól. Boász nemzette Obedet, Ruttól. Obed nemzette Jesszét, Jessze pedig nemzette Dávid királyt.
Dávid király nemzette Salamont Uriás feleségétől. Salamon nemzette Roboámot, Roboám nemzette Abiját, Abija nemzette Ázát. Áza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jórámot, Jórám nemzette Oziást. Oziás nemzette Jotámot, Jotám nemzette Áházt, Áház nemzette Ezekiást. Ezekiás nemzette Manasszét, Manassze nemzette Ámónt, Ámón nemzette Joziját. Jozija nemzette Jehoniját és testvéreit a Babilonba való elhurcoláskor.
A Babilonba hurcolás után Jehonija nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zorobábelt. Zorobábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot. Eljakim nemzette Ázort. Ázor nemzette Szádokot, Szádok nemzette Áhimot, Áhim nemzette Eliudot. Eliud nemzette Eleázárt, Eleázár nemzette Mattánt, Mattán nemzette Jákobot. Jákob nemzette Józsefet, a férjét Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a Babilonba való elhurcolásig tizennégy nemzedék, és a Babilonba hurcolástól Krisztusig tizennégy nemzedék.
Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, el volt jegyezve Józseffel. Még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy méhében fogant a Szentlélektől. Férje, József pedig igaz ember volt, nem akarta megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, íme, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát! A benne fogant élet ugyanis a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” Mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Íme, a szűz méhében fogan és fiat szül, és annak nevét Emmánuelnek hívják.” Ez azt jelenti: „Velünk az Isten.” József erre fölébredt álmából, és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta neki. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg őt, míg meg nem szülte elsőszülött fiát, akinek a Jézus nevet adta.

Istenhordozó Szent Ignác püspök

Az antiochiai püspök Szent János tanítványa volt. Saját levelein kívül Szent Ireneusz is beszámol arról, hogy vadállatok martalékaként halt vértanúhalált. A bizánci hagyomány szerint december 20-án Traianus császár idejében110 körül történt mindez.

Levelei elején magát is úgy nevezi meg, mint az Istenhordozó, vagyis aki szívében hordozza Istent, tehát az ő temploma lett. Szent Ignác korában ez még minden keresztény közös jelzője is lehetett, amint erről az Efezusiaknak írt levele is tanúskodik (9,2).