1Tim 6,11b-16

Fiam, Timóteus! Törekedj az igazságra, a vallásosságra, a hitre, a szeretetre, az állhatatosságra és a szelídségre! Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre meghívást kaptál, amikor sok tanú előtt szép hitvallást tettél! Felszólítalak Isten színe előtt, aki életet ad mindennek, és Krisztus Jézus színe előtt, aki Poncius Pilátus előtt szép hitvallással tanúságot tett, hogy amire parancsot kaptál, azt tartsd meg tisztán és feddhetetlenül a mi Urunk, Jézus Krisztus megjelenéséig, amit majd a maga idejében nyilvánvalóvá tesz a boldog és egyedüli Uralkodó, a királyok Királya és az urak Ura. Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen fényben lakozik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat. Övé a tisztelet és az örök hatalom. Amen.

Zsid 2,11-18

Testvéreim! A megszentelő és a megszenteltek egytől valók. Ennek okán nem szégyelli testvéreinek nevezni őket, amikor így szól: Hirdetem majd neved testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged. Továbbá: Én benne reménykedem, illetve: Íme, itt vagyunk, én és a gyermekek, akiket Isten adott nekem. Mivel pedig a gyermekek egyazon test és vér részesei, ő is hasonlóképpen részese lett ezeknek, hogy halála által semmivé tegye azt, akinek hatalma van a halálon – azaz az ördögöt –, és szabaddá tegye azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel. Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hitelt érdemlő főpap legyen az Istent illető dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mivel maga is szenvedett kísértést, tud segíteni azokon, akik kísértésbe esnek.

Mt 2,13-23

A bölcsek elmenetele után, íme, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, és ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes keresni fogja a gyermeket, hogy megölje.” Erre ő fölkelt, és még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Egyiptomból hívtam az én fiamat.” Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és Betlehemben, meg annak egész környékén minden fiúgyermeket megöletett kétéves kortól lefelé, annak az időpontnak megfelelően, amelyet a bölcsektől megtudakolt. Ekkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: „Jajszó hallatszott Rámában, keserves panasz, sírás és jajgatás: Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart vigasztalódni, mert nincsenek többé.” Amikor Heródes meghalt, íme, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala Egyiptomban, és ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek!” Erre fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment. De amikor meghallotta, hogy Archelaosz uralkodik Júdeában apja, Heródes után, félt odamenni. Miután álmában intést kapott, Galilea vidékeire távozott. Odaérve egy Názáretnek nevezett városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni.”

Mt 12,15b-21

Abban az időben nagy sokaság követte Jézust, és ő mindnyájukat meggyógyította, de szigorúan meghagyta nekik, hogy ne fedjék fel kilétét, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit Izajás próféta által mondott: „Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben lelkemnek kedve telik. Ráadom a Lelkemet, és ő ítéletet hirdet a nemzeteknek. Nem vitatkozik és nem kiáltozik, a tereken senki sem hallja a hangját. A megroppant nádszálat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az igazságot. Az ő nevében reménykednek a nemzetek.”

A Legszentebb Istenszülő istenanyaságának ünnepe

A bizánci szokás szerint az ünnep másnapján emlékezünk meg főszereplőjéről, az Istenszülőről.

Szent Euthümiosz

Szardeszi metropolita, aki 878-ban részt vett a nikaiai egyetemes zsinaton, majd pedig Traulus Mihály és Örmény Leó császár többször is száműzte. (A szláv szinaxárionok szerint Theophilosz császár idején 840-ben szenvedett vértanúságot.)