Gal 3,23-4,5

Testvéreim! Mielőtt eljött a hit, a Törvény őrzött minket bezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a Törvény nevelőnk volt, hogy Krisztushoz vezessen azért, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk alávetve a nevelőnek. Ugyanis mindannyian Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusba vetett hit által, mivel mindannyian, akik megkeresztelkedtetek, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó és görög, nincs szolga és szabad, nincs férfi és nő, mert ti mindannyian egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám leszármazottai vagytok: örökösök az ígéret szerint. Azt mondom tehát, ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik egy rabszolgától, jóllehet minden az övé. Nevelők és sáfárok fennhatósága alatt áll az apa által megszabott ideig. Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek rabszolgáiként éltünk; de amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a Törvénynek alávetve, hogy a Törvény alatt levőket megváltsa, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.

1Tim 3,1-13

Fiam, Timóteus! Hitelre méltó, amit mondok: ha valaki arra törekszik, hogy a közösség elöljárója legyen, nemes munkát kíván. Szükséges tehát, hogy az elöljáró feddhetetlen legyen, feleségéhez hűséges, megfontolt, józan, tiszteletreméltó, vendégszerető és a tanításban jártas. Ne legyen részeges, sem kötekedő, hanem szelíd, kerülje a viszálykodást, és ne legyen pénzsóvár! Olyan valaki, aki jól tudja vezetni a saját háza népét, és gyermekeit engedelmességre neveli teljes komolyságban. Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan viseli majd gondját Isten egyházának? Ne újonnan megtért ember legyen, nehogy felfuvalkodjék, s az ördöggel azonos ítélet alá essék! Szükség van arra is, hogy a kívülállók körében jó hírben álljon, nehogy kivetnivalót találjanak benne, mert ez az ördög csapdája. Ugyanígy olyanok legyenek diakónusok, akiket tisztelet övez, akik nem kétszínűek, nem borisszák vagy haszonlesők, hanem akik tiszta lelkiismerettel őrzik a hit titkát. De őket is meg kell előbb vizsgálni, és csak akkor gyakorolják szolgálatukat, ha feddhetetlenek. Hasonlóképpen az asszonyok is legyenek tiszteletreméltók! Ne legyenek rágalmazók, hanem megfontoltak és mindenben megbízhatók! A diakónusok legyenek hűségesek feleségükhöz! Gyermekeiket és házuk népét jól vezessék! Mert akik jól teljesítik szolgálatukat, azok szép megbecsülésre tesznek szert, és nagy magabiztosságra a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésében.

Mk 5,24-34

Abban az időben Jézust nagy sokaság követte, és ott tolongtak körülötte. Volt egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Azt mondta ugyanis magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult betegségéből. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordulva a tömegben így szólt: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: ki érintett meg?” De ő körülnézett, hogy lássa, ki tette. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. Ő pedig ezt felelte: „Leányom, hited megszabadított. Menj békével, szűnjék a bajod, és légy egészséges!”

Lk 16,1-9

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Erre magához hívatta, és így szólt hozzá: »Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!« Az intéző ezt mondta magában: »Mitévő legyek, hisz uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, amikor elcsap az intézőségből.« Aztán egyenként magához hívta urának minden adósát, és ezt mondta az elsőnek: »Mennyivel tartozol uramnak?« Ő pedig ezt mondta: »Száz korsó olajjal.« Erre azt mondta neki: »Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!« Aztán ezt mondta egy másiknak: »Hát te mennyivel tartozol?« Ő pedig azt mondta: »Száz véka búzával.« Ekkor azt mondta neki: »Fogd adósleveledet, és írj nyolcvanat!« Az úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan járt el. Mert e világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammon által, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba!”

Szent Borbála nagyvértanúnő

Borbála egyedüli leánya volt a gazdag pogány Dioszkurnak. Felesége halála után minden gondoskodását leányára fordította. Tornyot épített és abba zárta őt, hogy ragyogó szépségű gyermekét ne lássák az egyszerű emberek Borbála csak az eget láthatta. Mindenünnen pogány személyzet vette körül. Borbálában az ég szemlélése felkeltette a vágyat, hogy annak teremtőjét megismerje. Amikor felnőtté vált, édesapja szabad kijárást engedett neki elzártságából. Borbála keresztény leányokkal ismerkedett össze, majd közelébe került egy vándorló kereskedő képében egy keresztény pap, aki megtanította a keresztény hit igazságaira és megkeresztelte. Édesapja ezt megtudva, engesztelhetetlen gyűlöletre ragadtatta magát. Karddal akarta leányát megölni, de az elfutott előle. Egy pásztor útmutatása alapján mégis megtalálta, és utána kegyetlenül gyötörte. Ütötte, éles kövekkel hasogatta, sötét szobába zárta és éheztette. Borbála hűséges maradt Krisztushoz és hitéhez A kegyetlen apa a város elöljáróját kérte, hogy alkalmazza a különféle kínzásokat leányán. Ő annyira megkínoztatta, hogy a vér folyt testéből, majd félholtan börtönbe záratta. Éjfélkor Maga az Úr jelent meg neki, meggyógyította sebeit és kimondhatatlan boldogsággal töltötte el. Új kínzások következtek ezután. Mivel a kínzások nem törték meg a hős szenvedőt, kardhalálra ítélték. Maga a kegyetlen atya fejezte le leányát a föníciai Iliopoliszban 306-ban.

Julianna, aki látta Borbála szörnyű és bátorsággal elviselt szenvedéseit, szemére hányta a parancsnoknak kegyetlenségét. Ezért kínzások után őt is lefejezték Borbálával együtt.

Damaszkuszi Szent János atya

János 680 körül született a mohamedán fennhatóság alatt levő Damaszkusz városában. Szülei gazdag keresztények voltak. Eredetileg a Manzur nevet viselte. Édesapja fontos hivatalt töltött be a kalifa udvarában. Fogadott testvérével Kozmásszal gondos keresztény nevelésben részesült. Tanulmányai elvégzése után valószínűleg elfoglalta atyja hivatalát Damaszkuszban.

A görög birodalom császára Izauri Leó 726-ben rendeletet bocsátott ki a szentképek tisztelete ellen. Ezzel megindította a több mint 100 évig tartó képrombolást. János három nagy munkájában is védelmére kelt a szentképeknek. Nemsokára otthagyta hivatalát és Kozmász testvérével együtt a Jeruzsálem mellett fekvő Szent Szabbász kolostorba vonult. Élete végéig a tudománynak és irodalomnak élt. Számtalan egyházi éneket szerzett. Legismertebbek a temetési énekek és a húsvéti kánon. Halála körülményeiről semmi biztosat nem tudunk. 777-ben halt meg valószínűleg Jeruzsálemben, 104 éves korában.