Gal 3,23-4,5

Testvéreim! Mielőtt eljött a hit, a Törvény őrzött minket bezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a Törvény nevelőnk volt, hogy Krisztushoz vezessen azért, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk alávetve a nevelőnek. Ugyanis mindannyian Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusba vetett hit által, mivel mindannyian, akik megkeresztelkedtetek, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó és görög, nincs szolga és szabad, nincs férfi és nő, mert ti mindannyian egyek vagytok Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám leszármazottai vagytok: örökösök az ígéret szerint. Azt mondom tehát, ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik egy rabszolgától, jóllehet minden az övé. Nevelők és sáfárok fennhatósága alatt áll az apa által megszabott ideig. Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek rabszolgáiként éltünk; de amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a Törvénynek alávetve, hogy a Törvény alatt levőket megváltsa, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.

Tit 1,15-2,10

Fiam Titusz! A tisztáknak minden tiszta, viszont a megmételyezetteknek s a hitetleneknek semmi sem az. Az értelmükben és a lelkiismeretükben van a métely. Azt állítják, hogy ismerik Istent, de tetteikkel tagadják. Utálatosak, engedetlenek és bármilyen jó tettre alkalmatlanok. Te azonban azt tanítsd, ami megegyezik az egészséges tanítással! Az idős férfiak legyenek megfontoltak, viselkedjenek méltósággal, legyenek józanok; a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban szilárdak! Hasonlóképpen az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek! Senkit se rágalmazzanak, ne legyenek a mértéktelen borivás rabjai; legyenek képesek nemes dolgok tanítására, hogy arra ösztönözzék a fiatal asszonyokat, hogy szeressék férjüket és gyermekeiket; hogy józanok, tiszták, háziasak, jók, a férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy Isten igéje miattuk hitelét veszítse! Hasonlóképpen buzdítsd az ifjakat, hogy mindenben legyenek józanok! A jó tettekben te magad mutass példát: a tanításban romlatlanságot, a magatartásban méltóságot! Beszéded legyen kifogástalan és megbízható, hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk! Buzdítsd a rabszolgákat, hogy mindenben engedelmeskedjenek uraiknak! Legyenek készségesek, és ne feleseljenek, ne lopjanak, hanem tanúsítsanak osztatlan hűséget, hogy mindenben díszére váljanak a mi üdvözítő Istenünk tanításának!

Mk 5,24-34

Abban az időben Jézust nagy sokaság követte, és ott tolongtak körülötte. Volt egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Azt mondta ugyanis magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult betegségéből. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordulva a tömegben így szólt: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: ki érintett meg?” De ő körülnézett, hogy lássa, ki tette. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. Ő pedig ezt felelte: „Leányom, hited megszabadított. Menj békével, szűnjék a bajod, és légy egészséges!”

Lk 20,19-26

Abban az időben a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni Jézusra, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet. Szemmel tartották, és cselvetőket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy szaván fogják, és aztán kiszolgáltassák a hatóságnak és a helytartó hatalmának. Megkérdezték tőle: „Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?” Ő azonban észrevette álnokságukat, és így szólt hozzájuk: „Miért kísértetek engem? Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?” Feleletül pedig azt mondták: „A császáré.” Erre ő azt mondta nekik: „Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!” Így nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt. Elámultak feleletén, és elhallgattak.

Szent Borbála nagyvértanúnő

Borbála egyedüli leánya volt a gazdag pogány Dioszkurnak. Felesége halála után minden gondoskodását leányára fordította. Tornyot épített és abba zárta őt, hogy ragyogó szépségű gyermekét ne lássák az egyszerű emberek Borbála csak az eget láthatta. Mindenünnen pogány személyzet vette körül. Borbálában az ég szemlélése felkeltette a vágyat, hogy annak teremtőjét megismerje. Amikor felnőtté vált, édesapja szabad kijárást engedett neki elzártságából. Borbála keresztény leányokkal ismerkedett össze, majd közelébe került egy vándorló kereskedő képében egy keresztény pap, aki megtanította a keresztény hit igazságaira és megkeresztelte. Édesapja ezt megtudva, engesztelhetetlen gyűlöletre ragadtatta magát. Karddal akarta leányát megölni, de az elfutott előle. Egy pásztor útmutatása alapján mégis megtalálta, és utána kegyetlenül gyötörte. Ütötte, éles kövekkel hasogatta, sötét szobába zárta és éheztette. Borbála hűséges maradt Krisztushoz és hitéhez A kegyetlen apa a város elöljáróját kérte, hogy alkalmazza a különféle kínzásokat leányán. Ő annyira megkínoztatta, hogy a vér folyt testéből, majd félholtan börtönbe záratta. Éjfélkor Maga az Úr jelent meg neki, meggyógyította sebeit és kimondhatatlan boldogsággal töltötte el. Új kínzások következtek ezután. Mivel a kínzások nem törték meg a hős szenvedőt, kardhalálra ítélték. Maga a kegyetlen atya fejezte le leányát a föníciai Iliopoliszban 306-ban.

Julianna, aki látta Borbála szörnyű és bátorsággal elviselt szenvedéseit, szemére hányta a parancsnoknak kegyetlenségét. Ezért kínzások után őt is lefejezték Borbálával együtt.

Damaszkuszi Szent János atya

János 680 körül született a mohamedán fennhatóság alatt levő Damaszkusz városában. Szülei gazdag keresztények voltak. Eredetileg a Manzur nevet viselte. Édesapja fontos hivatalt töltött be a kalifa udvarában. Fogadott testvérével Kozmásszal gondos keresztény nevelésben részesült. Tanulmányai elvégzése után valószínűleg elfoglalta atyja hivatalát Damaszkuszban.

A görög birodalom császára Izauri Leó 726-ben rendeletet bocsátott ki a szentképek tisztelete ellen. Ezzel megindította a több mint 100 évig tartó képrombolást. János három nagy munkájában is védelmére kelt a szentképeknek. Nemsokára otthagyta hivatalát és Kozmász testvérével együtt a Jeruzsálem mellett fekvő Szent Szabbász kolostorba vonult. Élete végéig a tudománynak és irodalomnak élt. Számtalan egyházi éneket szerzett. Legismertebbek a temetési énekek és a húsvéti kánon. Halála körülményeiről semmi biztosat nem tudunk. 777-ben halt meg valószínűleg Jeruzsálemben, 104 éves korában.