Joel 4,12-21

Így szól az Úr: „Keljen föl, és vonuljon föl minden nép Jozafát völgyébe, mert ott ülök majd ítéletet köröskörül minden nemzet fölött! Lendítsétek csak a sarlót, hiszen eljött az aratás ideje! Gyertek, jöjjetek taposni, mert tele van a sajtó, és csordultig megtelt már a prés alatti kád, mert elszaporodott az ő gonoszságuk. Visszhangzik majd az Igazságszolgáltatás egész völgye, mert elközelgett az Úr napja az Igazságszolgáltatás völgyében! A nap és hold elsötétül, és a csillagok fénye is eltompul.” Az Úr szózata hangzik a Sion hegyéről, és ő hallatja szavát Jeruzsálemből; s megrendül az ég és a föld, de népét megkíméli az Úr, és Izrael fiainak erős menedéke marad. „Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki szent hegyemen, Sionon lakom. Jeruzsálem pedig szent lesz, és idegenek többé már nem vonulnak át rajta. Azon a napon a hegyekből édes nedű fog csepegni, s a dombokon tej folyik végig, és Júda minden forrásából víz fog áradni. Forrás fakad majd az Úr házából, és megöntözi a Tövisek völgyét. Egyiptom pusztasággá válik, Edom pedig terméketlen sivataggá, mert nyomorgatta Júda fiait, és ártatlan vért ontott földjükön. Mindig lesz majd lakója Júdának, és Jeruzsálemnek is örökkön örökké. Megtorlom vérüket, és nem kegyelmezek”, és az Úr a Sionon fog lakni.

Szent Balázs fölszentelt vértanú

Az örmény származású Szent Balázs olyan példamutató keresztény életet élt, hogy Szebaszte püspökévé választották. A keresztényüldöző Licinius társ-császár uralkodása idején irányította egyházmegyéjét. A császár által meghirdetett egyházüldözéskor egy ideig remeteként rejtőzött el a városon kívül. A legenda szerint vadállatok őrizték, s háziállatok módjára engedelmeskedtek neki. Így a magányos hegyi barlangból irányította tovább egyházát. Amikor a helytartó elé hurcolták, még útközben meggyógyított egy gyermeket, akinek szálka akadt a torkán. A helytartó előtt bátran megvallotta Krisztust. Ezért letartóztatása után lefejezték, miután számos kínzást viselt el. A csodás gyógyítások adományát is megkapta Istentől, sőt ezek a gyógyítások még halála után is folytatódtak. Ezért is terjedt el különösen a tisztelete nemcsak keleten (ahol már a 6. századtól a torokbajok ellen védő szentként tisztelték), hanem Nyugaton is. Valószínűleg 316-ban nyerte el a vértanúságot.