Ter 2,20-3,20

Ádám nevet adott minden állatnak, az ég minden madarának és a föld minden vadjának; de Ádámnak nem akadt hozzá illő segítőtárs. Isten azonban mély álmot bocsátott Ádámra, mikor pedig elaludt, kivette egyik oldalbordáját, és hússal töltötte ki a helyét. Azt az oldalbordát, amelyet Ádámból kivett, asszonnyá alakította az Úristen, és oda is vezette Ádámhoz. Ádám pedig azt mondta: „Ez most csont az én csontomból és hús az én húsomból: asszony lesz a neve, mert férjéből lett kivéve.” Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és mindketten egy testté lesznek. Mindketten meztelenek voltak, Ádám is, és felesége is, de nem szégyenkeztek. A kígyó pedig ravaszabb volt a föld valamennyi állatánál, melyet az Úristen megteremtett. És így szólt a kígyó az asszonyhoz: „Miért mondta Isten, hogy nem ehettek a paradicsomkert egyetlen fájáról sem?” Az asszony pedig így felelt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. Csak a kert közepén álló fának a gyümölcsére mondta azt Isten: „Ne egyetek belőle, sőt ne is érintsétek, nehogy meghaljatok!” A kígyó viszont azt mondta az asszonynak: „Dehogy is haltok meg! Csak tudja az Isten, hogy amelyik a napon arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismernek jót és rosszat.” Látta hát az asszony, hogy a fa jó eledelt kínál, tetszetős a szemnek, és gyönyörűség volna megragadni. Ezért vett annak gyümölcséből, és evett. Sőt adott a férjének is, aki vele volt, és ettek mindketten. Erre megnyílt a szemük, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefalevelet fűztek össze, és kötényt készítettek maguknak. Aztán meghallották az Úristen hangját, amint a paradicsomban járt alkonyatkor. Erre Ádám is, meg a felesége is elrejtőzött az Úristen színe elől a kert fái között. Az Úristen azonban előhívta Ádámot és így szólt hozzá: „Ádám, hol vagy?” Ő azt mondta neki: „Hallottam hangodat, amint a kertben jársz, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és elrejtőztem.” Erre ő azt kérdezte: „Ki hozta tudomásodra, hogy meztelen vagy? Netalán ettél arról a fáról, amelyről meghagytam néked, hogy egyedül arról ne egyél?” Ádám pedig azt mondta: „Az asszony adott nekem a fáról, akit mellém adtál, azért ettem.” Az Úristen így szólt az asszonyhoz: „Miért tetted ezt?” Az asszony pedig azt felelte: „A kígyó szedett rá, azért ettem.” Az Úristen így szólt a kígyóhoz: Amiért ezt tetted, átkozott légy minden állat és a föld vadjai között: melleden és hasadon járj, és földet egyél életednek valamennyi napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Az majd fejedre fog törni, te pedig a sarka után leselkedel.” Az asszonynak meg ezt mondta: „Megsokasítom, és igen megszaporítom gyötrelmeidet és fájdalma­dat: kínok között szülsz gyermekeket, és férjed után vonzódsz majd, ő pedig uralkodik majd rajtad.” Ádámnak pedig azt mondta: „Mivel feleséged szavára hallgattál, és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy egyedül arról ne egyél, ezért átkozott lesz a föld munkáid során! Kínlódás közepette szerzed meg arról élelmedet életednek valamennyi napján. Tövist és bogáncsot terem majd neked, s a mező növényzetét eszed. Arcod verejtékével edd a kenyeredet, amíg majd visszatérsz a földbe, amelyből vétettél, mert föld vagy, és a földbe térsz vissza.” És elnevezte Ádám a feleségét Életnek, mert ő lett az összes élő anyja.

Péld 3,19-34

Isten az ő bölcsességével alapozta meg a földet, az egeket pedig értelem­mel készítette. Az ő tudtával hasadlak szét a mélységek, és fakasztottak a felhők harmatot. Fiam, ne téveszd hát ezeket szemed elől! Tartsd meg az én tanácsomat és gondolatomat, hogy élhessen a lelked, és kegyelem szálljon a fejedre! Ez majd gyógyulására szolgál a testednek és gondoskodást biztosít csontjaidnak. Békében és biztonsággal járhatsz akkor minden utadon. és meg nem botlik a lábad. Ha leülsz, nincs mitől félned, ha pedig lepihensz, édes lesz az álmod. Ne félj akkor váratlan rémségtől s a gonoszok reád szakadó indulatától, mert az Úr lesz melletted, és megóvja lábadat, hogy tőrbe ne ejtsenek. Ne tagadd meg a jótéttel a rászorulótól, hogyha kezed segíthet neki! Ne mondd azt neki: „Menj el, és holnap gyere vissza, akkor majd adok!” – hogyha tüstént jót lehelnél vele! Mert nem tudhatod, mit hoz majd a holnap. Ne kovácsolj rosszat barátod ellen, amikor az benned bízva tartózkodik nálad! Egy emberrel se veszekedj ok nélkül, nehogy aztán majd veled tegyen rosszat valaki! Ne pályázz az erőszakos emberek szégyenteljes szerencséjére, és ne igyekezz követni azok útjait, mert tisztátalan az Úr színe előtt minden elvetemült, s nem ülhet az igazakkal együtt. Az Úr átka van a gonoszok házán, de áldott az igazak hajléka. Az Úr a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak viszont kegyelmet ad.

Szent Leó, Katania püspöke

Ravennai nemes emberek gyermekként született 720. körül. Már gyermekkorától érezte Isten hívását, ifjan a bencés rendbe lépett és Reggio Clabriába költözött. Példamutatóan tiszta élete miatt, egy álombeli angyali jelenés után a szicíliai Katania püspöki székébe hívták. Nem akarta elfogadni, de végül engedett a katániai hívek kérésének. Mint az özvegyek és árvák védelmezője tűnt ki. Egy legenda szerint egyszer egy Iliodorosz nevű mágus az ő templomába ment, s ott kezdte végezni szemfényvesztő mutatványait. A püspök erre megkötözte a mágust püspöki omoforionjával, és a város piacára vezette. Ott máglyát gyújtatott, és a mágussal együtt lépett a tűzbe, mire Iliodorus megégett, Szent Leó viszont sértetlenül lépett ki a tűzből. Tény viszont, hogy az ikonrombolás elszánt ellenzője volt, ami miatt éveken át a hívek segítségével bújdosnia kellett, s ekkor remeteéletet élt. Sok év elteltével térhetett vissza püspöki székébe, ahol 789. február 20-án hunyt el.