1Tim 4,9-15

Fiam, Timóteus! Hitelre méltó beszéd ez, és teljes elfogadásra érdemes. Azért fáradunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, aki minden ember, de kivált a hívők üdvözítője. Ezeket hirdesd és tanítsd! Senki ne becsüljön le ifjúkorod miatt! Ellenkezőleg, légy példa a hívők számára beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben és tisztaságban! Amíg megérkezem, legyen gondod az Írás fölolvasására, az igehirdetésre és a tanításra! Továbbra se hanyagold el a benned lévő adományt, amit prófétai jelek alapján a presbiterek kézrátételével kaptál! Ezekre legyen gondod, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt!

Zsid 13,7-16

Testvéreim! Emlékezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek! Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket! Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni különféle idegen tanításoktól! Az a jó ugyanis, ha a kegyelemtől erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik a rájuk vonatkozó előírásokat követik. Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. Azoknak az állatoknak a testét, amelyek vérét a főpap a szentélybe viszi a bűnért, elégetik a táboron kívül. Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki hát hozzá a táboron kívülre hordozva gyalázatát! Ugyanis nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. Általa vigyük mindenkor Isten elé a dicsőítés áldozatát: az őt megvalló ajkak gyümölcsét! Ne feledkezzetek meg a kölcsönös jótékonyságról és a közösség építéséről! Isten előtt ugyanis az ilyen áldozatok kedvesek.

Lk 19,1-10

Abban az időben Jézus végigment Jerikón. Íme, egy Zakeus nevű férfi, aki fővámszedő és gazdag is volt, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus arra a helyre ért, felnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: „Zakeus, gyere le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: „Bűnös emberhez tért be megpihenni.” Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.” Jézus ezt mondta neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse, ami elveszett, és megmentse azt.”

Mt 5,14-19

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van! Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat! Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Mert bizony, mondom nektek, amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában. Aki pedig megtartja és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.”

Szent Atanáz alexandriai főpap

296-ban született Alexandriában. Részt vett az I. egyetemes zsinaton, ahol kiváló teológiai felkészültségről tett tanúságot. Nagy része volt Áriusz elítélésében. 328-ban érsekké választották. A nagy Athanáz az egylényegű Szentháromság ortodox dogmájának védelmezője, határozott kiállású, elveihez hű egyházfő volt. Öt alkalommal száműzték az ariánusok áskálódásai folytán. Írásban fennmaradt művei részben hitvédő jellegűek, részben dogmatikus tartalmúak. Nyugati száműzetése alatt szoros kapcsolatba került az ottani hierarchiával, és Nagy Konstantin fiainak uralkodása alatt végig közösségben volt I. Gyula pápával. Aztán 346-ban visszatérhetett Alexandriába, ahol a Nikaiai Zsinat határozataihoz hű püspökök sorát támogatta. Mivel az ariánusok áskálódásaival szemben keményen kellett helytállnia, ezért némelyek erőszakosnak tartották. A nyugati szerzetesek kérésére ottani száműzetéséből visszatérve Remete Szent Antal életrajzát írta meg (kb. 357-ben), mert szerinte egyedül Antal példája is elegendő a keresztény élet hitelessé tételéhez. Életét hívei körében fejezte be 373-ban.

Szent Cirill alexandriai főpap

Annak az Alexandriai Theofilosz pátriárkának volt az unokaöccse és lett az utódja, aki Aranyszájú Szent János száműzetésében főszerepet játszott. Egyiptomi szerzetesként kezdte felnőttkorát, de nagybátyja jóvoltából igen nagy műveltségre tehetett szert, s a sivatagból is nagybátyja hívatta vissza, hogy diakonusává szentelje. Hosszú ideig foglalta el az alexandriai pátriárkai trónt: 412-től 444-ig. Az „Istenszülő” címet tagadó Nesztoriosszal szembeszegülve az efezusi zsinat nagy tanítója lett (431-ben). Szent Izidor tanácsára fordult szembe Nesztoriosz eretnekségével. Így ő már nemcsak a konstantinápolyi pátriárka vetélytársa, hanem valóban az igaz hit védelmezője lett. 444-ben halt meg szentként. Híres imádsága: „Üdvözlégy Istenszülő Mária, az egész világ drága kincse, soha ki nem alvó világosság!”
Szent Cirill az isteni Igének az Istenszülő Máriától való megtestesülésének első hitvédője lett.