1Pét 4,12-5,5

Szeretteim! A tűzpróbán, amely kísértés gyanánt tör rátok, ne rökönyödjetek meg, mintha valami döbbenetes dolog érne titeket! Ellenkezőleg, örüljetek, hogy részesültök Krisztus szenvedésében, hogy dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örvendezhessetek! Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket, mert a dicsőség Lelke, Isten Lelke nyugszik rajtatok. Senki se szenvedjen tehát közületek azért, mert gyilkos, tolvaj, gonosztevő vagy csaló! Ha azonban valaki mint keresztény szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent azzal, hogy ez az osztályrésze! Mert itt az idő, hogy elkezdődjék az ítélet Isten háza népén. Ha pedig rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek Isten evangéliumában? És ha az igaz is alig menekül meg, mi lesz akkor az istentelennel és a bűnössel? Akik tehát Isten akaratából szenvednek, azok ajánlják életüket a hű Teremtőnek azzal, hogy kitartanak a jó tettekben! Elöljáróitokat mint társuk és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese buzdítom: pásztorként gondoskodjatok Isten rátok bízott nyájáról! Viseljétek gondját, ne kényszeredetten, hanem önként, ne haszonlesésből, hanem odaadással; ne is úgy, mint akik hatalmaskodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak! Így, amikor megjelenik a legfőbb pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. Hasonlóképpen, ti, fiatalabbak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad!

Mk 12,38-44

Így szólt az Úr: „Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Szívesen elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek és árvák házát, közben színleg nagyokat imádkoznak. Annál szigorúbb ítélet vár rájuk.” Ezután Jézus leült szemben a persellyel, és figyelte, hogyan dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De aztán jött egy szegény özvegy, és csak két fillért dobott be, ami egy krajcár. Erre odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet tett be mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők mindnyájan a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységéből telt, egész megélhetését.”

Szent Timóteus apostol (a 72 tanítvány egyike)

A kisázsiai Likaónia tartomány Lisztra városában született. Apja pogány volt, de anyja, Euniké, és nagyanyja, Loisz, buzgó zsidók, akik Szent Pál Timóteushoz írt 2. levele szerint (1,5) az ószövetségi vallás szellemében nevelték az ifjút, akik vele együtt lettek keresztények. Timóteus kisázsiai szülővárosában találkozott először Szent Pállal, és attól fogva állandó kísérője lett (ApCsel 16,1). A népek apostola igen szerette kísérőjét és fiatal kora ellenére először Thesszalonikában, majd Korintusban fontos feladatok teljesítésével bízta meg. Az apostol mellett volt római fogsága idején, majd miután elkísérte őt keleti útjára, Efezus egyházközségének vezetésére kaphatott tőle megbízatást. A hagyomány szerint egy pogány ünnep alkalmával a gyűlölködő pogányok rárontottak, s dorongokkal agyonverték 97-ben.

Perzsa Szent Anasztasziosz vértanú

A VI. század vége felé született a perzsiai Razich nevű városban. Pogány neve Magundat volt, s apjától mágiát tanult. Herakliosz bizánci császár perzsák elleni háborúja alatt, mint katona ismerkedett meg a kereszténységgel. Krisztus hívévé válva Jeruzsálembe ment, ahol Modesztosz pátriárka keresztelte meg. Ekkor kapta a Föltámadás bazilikájáról az Anasztasziosz nevet. Ezután szerzetes lett Szent Száva monostorában. Majd a vértanúság elnyerésére vágyva visszatért hazájában és ott bátran megvallotta hitét, amiért előbb börtönbe vetették, majd 628-ban megfojtották és fejét levágták. Fejét ereklyeként Rómába vitték, s ott helyezték el.