1Tim 3,13-4,5

Fiam, Timóteus! Akik jól teljesítik szolgálatukat, azok szép megbecsülésre tesznek szert, és nagy magabiztosságra a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésében. Ezeket abban a reményben írom neked, hogy hamarosan eljutok hozzád. Ha esetleg késnék, innét tudd meg, milyen magatartást kell tanúsítanod Isten háza népe körében, azaz az élő Isten egyházában, amely az igazság oszlopa és szilárd alapja. Mindannyian megvalljuk, hogy nagy az istenfélő élet titka: Aki testben mutatkozott meg, lélekben nyert igazolást. Megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között. Hittek benne a világon, felvétetett a dicsőségbe. A Lélek határozottan kijelenti: az utolsó időkben néhányan elszakadnak a hittől, mert álságos lelkekre és démoni tanításokra hallgatnak, olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akiknek a lelkiismeretébe tüzes vassal bélyeget sütöttek. Ezek tiltják a házasságot, és azt javallják, hogy tartózkodni kell bizonyos ételektől, amiket pedig Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és az igazság ismerői. Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, ugyanis megszentelődik Isten igéje és az imádság által.

Mt 3,1-6

Abban az időben megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa!” Ő az, akiről Izajás próféta beszél, amikor ezeket mondja: „A pusztában kiáltónak szava: »Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!«” Maga János teveszőrből készült ruhát viselt, dereka körül pedig bőrövet, sáska és vadméz volt az eledele. Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke. Megvallva bűneiket megkeresztelkedtek általa a Jordánban.

Szent Malakiás próféta

A tizenkét kispróféta egyike, az ószövetségi Szentírás utolsó könyvének szerzője. Lévi törzséből származott. Jövendöléseit Krisztus előkövete, Keresztelő Szent János eljövetelére és a Messiás működésére vonatkoztatjuk, akinek legtisztább áldozatát Malakiás sokat idézett jövendölése szerint „napkelettől nyugatig mutatják be”. Krisztus előtt 400 körül működhetett.

Szent Gordiusz vértanú

Licinius császár idején szenvedhetett vértanúságot a IV. század elején. Amikor a keresztényüldözés elkezdődött, a keresztények bátorságát látva megtért és visszavonult remeteségbe (a Sínai félsziget pusztaságába és a Hóreb hegyére). Miután ott lélekben felkészült a legnagyobb megpróbáltatásra, a városba érkezve nyíltan megvallotta keresztény hitét, s ezért kard által kivégezték (320 körül).