1Kor 9,19-27

Testvéreim! Bár szabad vagyok mindenkivel szemben, mindenki rabszolgájává tettem magamat, hogy minél többeket megnyerjek. A zsidóknak olyanná lettem, mint egy zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat. A Törvény alatt lévőknek, mint a Törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a Törvény alatt –, hogy megnyerjem a Törvény alatt lévőket. A Törvény nélkülieknek Törvény nélkülivé lettem – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a Törvény nélkülieket. Az erőtlenek érdekében erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket. Mindenkinek mindenné lettem, hogy néhányukat mindenképp elvezessem az üdvösségre. Mindezt az evangélium természete alapján teszem, hogy nekem is részem legyen az evangéliumban. Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Minden versenyző mindenben önfegyelmet gyakorol. Azok, hogy hervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Ami engem illet, én úgy futok, hogy nem tévesztem szem elől a célt; úgy öklözök, hogy nem a levegőt csapkodom. Megélhetésem gondjával nem foglalkozom, inkább céljaim szolgálatába állítom, nehogy míg másoknak prédikálok, magam olyannak bizonyuljak, mint aki nem állta ki a próbát.

Lk 3,1-18

Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, és Heródes Galilea negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trahonitisz tartománynak negyedes fejedelme, és Lizániás Abilina negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok idején elhangzott Isten szava Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. És ő elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy írva van Izajás próféta beszédeinek könyvében: „A pusztában kiáltónak szava: »Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és meglátja minden test az Isten üdvösségét!«” Így szólt tehát a sokasághoz, amely kiment, hogy megkeresztelkedjen nála: „Viperák fajzatai! Ki tanított titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcseit! És ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: »Ábrahám a mi atyánk!« Mert mondom nektek, képes az Isten ezekből a kövekből fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.” Ekkor megkérdezte őt a tömeg: „Mit tegyünk tehát?” Feleletül ezt mondta nekik: „Akinek két ruhája van, ossza meg azzal, akinek nincsen! És akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen!” Jöttek vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek, és így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?” Ő pedig ezt mondta nekik: „Semmit ne követeljetek azon felül, ami nektek elő van írva.” A katonák is kérdezték őt: „Hát mi mit tegyünk?” Azt mondta nekik: „Senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal!” Mivel a nép várakozott, és mindenki tanakodott szívében, vajon nem János-e a Krisztus, ő így válaszolt mindnyájuknak: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön az, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog titeket megkeresztelni. Szórólapátja a kezében van, és megtisztítja szérűjét. A búzát összegyűjti a magtárjába, a pelyvát pedig elégeti olthatatlan tűzzel.” Még sok másra is buzdított, és hirdette a népnek az evangéliumot.

Vízkereszt (az Úrjelenés) előestje
Szent Teopemptosz és Teonász (fölszentelt) vértanúk

Nikomédiában szenvedtek vértanúságot hitükért Diocletianus császár (285-305) keresztényüldözése idején. Szent Teopemptosz ennek a Boszporuszhoz közel eső városnak első püspöke és Diocletianus üldözésének egyik legelső áldozata lehetett (284-ben). A legenda szerint amikor a császár felszólította, hogy tagadja meg Krisztust, mert különben az életével lakol meg, a püspök így válaszolt neki: „Meg van írva: ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket viszont meg nem ölhetik. Neked, császár, hatalmad van a testem fölött, azzal tehetsz bármit!" Ezek után válogatott kínzásoknak vetették alá. Végül egy Teóna nevű mágus révén próbálta őt eltántorítani hitétől. Az viszont, miután megbizonyosodott arról, hogy varázsszerei és mérgei mind hatástalanok, maga is megtért, és nyilvánosan megvallotta Krisztust. Erre Teónát a császár élve eltemettette, Teopemptoszt pedig lefejezték.