Róm 12,1-3

Testvéreim! Isten irgalmára kérlek titeket, ajánljátok testeteket élő, szent és kedves áldozatul Istennek. Ez a hozzátok illő istentisztelet. Ne igazodjatok e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi a jó, a neki tetsző és a tökéletes! A nekem adatott kegyelem által mondom tehát mindegyikőtöknek: senki ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem azon legyen, hogy józanul gondolkozzék, mindenki az Istentől kapott hit mértéke szerint!

2Kor 6,1-10

Testvéreim! Krisztus munkatársaiként buzdítunk benneteket: ne maradjon hiábavaló Isten kegyelme, amit befogadtatok! Amint ő mondja: A kedvező időben meghallgattalak, s az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a legkedvezőbb idő; íme, most van az üdvösség napja! Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, nehogy rosszallás érje szolgálatunkat, hanem minden szempontból Isten szolgáihoz illő módon ajánljuk magunkat: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, verésekben, bebörtönzésekben, zavargásokban, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, az igazság igéjével, Isten erejével, az igaz mivolt támadó és védő fegyvereivel, tiszteletben részesítve és megszégyenítve, rágalmak és dicséretek között; mint akiket ámítónak tartanak, és mégis igazak; mint akik ismeretlenek, és mégis jól ismertek; mint akik haldokolnak, és íme mégis élők; mint akiket megkorbácsoltak, és mégsem végeztek ki; mint szomorkodók, de mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.

Mt 10,37-11,1

Így szólt az Úr: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám; aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti; aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja. Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmát kapja. És ha csak egy pohár friss vizet ad is valaki egynek e kicsinyek közül azért, mert az én tanítványom: bizony, mondom nektek, nem marad el jutalma.” Amikor Jézus befejezte a tizenkét apostol oktatását, továbbment, hogy tanítson és hirdesse az igét a városaikban.

Lk 7,36-50

Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Íme, volt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában asztalhoz telepedett, alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeivel öntözni kezdte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, csókolgatta a lábát, és megkente az illatos olajjal. Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: „Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti, hogy bűnös nő.” Jézus ezt válaszolta neki: „Simon, mondanék neked valamit.” Ő pedig mondta: „Mester! Mondd el!” „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből fizetniük, elengedte mind a kettőnek.” Aztán ezt mondta: „Melyikük fogja jobban szeretni őt?” Simon így válaszolt: „Úgy gondolom, az, akinek többet engedett el.” Ő pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél.” Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod-e ezt az asszonyt? Betértem házadba, és nem adtál vizet a lábamra. Ő pedig a könnyeivel öntözte lábamat, és a hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ő meg, amióta csak bejött, szüntelenül csókolgatja a lábam. A fejemet sem kented meg olajjal, ő meg a lábamat kente meg illatos olajjal. Ezért mondom neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűne bocsáttatik meg, az csak kevéssé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyernek bűneid.” Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” De ő ismét az asszonyhoz fordult: „A hited megmentett téged. Menj békével!”

Szent Eufémia nagyvértanúnő

Szent Eufémiáról szeptember 16-án emlékezünk meg. A mai napon azt a csodát ünnepeljük meg, ami. 451-ben történt általa a khalkedoni zsinaton. A zsinati atyák felírták egy-egy papírra az igazhitű hitvallás szövegét, és a monofizita hitvallás szövegét. Mindkettőt belehelyezték Eufémia koporsójába és lepecsételték. Három napon át imádkoztak, hogy Isten mutassa meg melyik hitvallás az igaz. Három nap múlva felbontották a koporsót. Az igazhitű hitvallást Eufémia jobb kezében találták, a téves hitvallást pedig a szent vértanúnő lábai alatt.