Róm 13,1-10

Testvéreim! Minden ember engedelmeskedjék a fölöttes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől; ami hatalom pedig van, az Istentől rendeltetett! Aki tehát ellene szegül a hatalomnak, Isten rendelése ellen lázad. A lázadók pedig ítéletet vonnak magukra. Mert a hatalom képviselőitől nem kell félni a jó tett, hanem csak a rossz miatt. Ha azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle, mert Isten szolgája az a te javadra. Ha azonban rosszat teszel, félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, ugyanis Isten szolgája, hogy megbüntesse a gonosztevőt. Ezért engedelmeskedni kell nekik nemcsak a büntetés miatt, hanem a lelkiismeret miatt is. Hiszen adót is azért fizettek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a dologban fáradoznak. Adjátok meg mindenkinek, ami jár: akinek adó, az adót, akinek vám, a vámot, akinek hódolat, a hódolatot, akinek tisztelet, a tiszteletet. Senkinek se tartozzatok semmivel, csak kölcsönös szeretettel! Mert aki a másikat szereti, betöltötte a Törvényt. Mert azt, hogy Ne törj házasságot!, Ne ölj!, Ne lopj!, Ne kívánd!, és minden más parancsolatot, ez a mondat foglalja össze: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. Tehát a Törvény teljessége a szeretet.

Mt 12,30-37

Így szólt az Úr: „Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór. Ezért mondom nektek: minden bűnre és káromlásra elnyerik az emberek a bocsánatot, de a Lélek káromlására nem nyerik el az emberek a bocsánatot. Ha valaki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de ha a Szentlélek ellen beszél, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon. Vagy jelentsétek ki, hogy a fa jó, és a gyümölcse is jó, vagy jelentsétek ki, hogy a fa rossz, és a gyümölcse is rossz, hisz gyümölcséről lehet a fát felismerni. Viperák fajzata! Hogy beszélhetnétek jót, mikor gonoszak vagytok? Hiszen a szív bőségéből szól a száj. A jó ember szívének jó kincséből jókat hoz elő, a rossz ember pedig rossz kincséből rosszakat hoz elő. Mondom pedig nektek: minden fölösleges beszédről, amit mondanak az emberek, számot adnak majd az ítélet napján, mert szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet.”

Szent Emilián vértanú

A hitehagyott Julián császár idején a miziai Dorosztol városába a kegyetlen Kapitolin került helytartónak, aki bemenve a városba, kikérdezte a lakosokat, hogy van-e közöttük keresztény? Mivel senkiről sem mondták, a helytartó nagy ünnepséget rendezett számukra. Volt akkor ott egy Emilián nevű titkos keresztény, egy vezető pogány ember szolgájáé. A nagy lakomázás alatt kalapáccsal bement a bálványtemplomba, összetörte a bálványszobrokat és mindent, amit ott talált, utána elment. Ezután, aki először ment be a templomba és látta mi történt, jelentette a dolgot a helytartónak. Ő kerestette a tettest, és elfogtak egy mezőről hazajövő embert. Ezt ütlegelni kezdték és vitték a helytartó elé. Emilián akkor kijelentette, hogy Ő volt a tettes. Ezért elfogták, kihallgatták, végül tűzhalálra ítélték. A Duna partján nagy máglyát raktak és a tűzbe dobták a vértanút. A tűz a haját sem perzselte meg. A tűzben imádkozva megpihent az Úrban akkor, amikor már a tűz kialudt, 363-ban.