1Kor 16,4-12

Testvéreim! Amennyiben helyénvaló, hogy én is elmenjek, velem együtt fognak jönni. Hozzátok pedig akkor jövök, ha végigmentem Makedónián. Mert Makedónián átutazom, de nálatok talán ott is maradok, vagy át is telelek, hogy ti indítsatok útnak, ahová majd megyek. Nemcsak átutazóban akarlak látni titeket, hanem remélem, hogy egy ideig ott is maradok nálatok, ha az Úr megengedi. De pünkösdig Efezusban maradok, mert nagy és sokat ígérő kapu nyílt előttem, és az ellenfél is sok. Ha pedig megérkezik Timóteus, legyen rá gondotok, hogy félelem nélkül tartózkodhasson nálatok, mert az Úr munkáját végzi ő is, akárcsak én! Tehát senki se nézze le! Indítsátok útnak békével, hogy eljöjjön hozzám, mert várom őt a testvérekkel együtt! Ami pedig Apolló testvért illeti, nagyon kértem őt, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel együtt, de szilárd volt elhatározásában, hogy most nem megy. Majd szerét ejti, mihelyt alkalma lesz rá.

Mt 21,28-32

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz, és szólt neki: »Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőmben!« Ő így felelt: »nem akarok«, de később meggondolta magát, és kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Ő így felelt: »megyek, uram«, de nem ment ki. Melyik tett eleget a kettő közül apja kívánságának?” Azt válaszolták: „Az első.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony, mondom nektek, hogy a vámosok és az utcanők megelőznek benneteket az Isten országában. Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámosok és az utcanők pedig hittek neki. De ti ennek láttára sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki.”

Szent Kallinikosz vértanú

Kallinikosz Kilikiából származott. Szülei istenfélelemben és keresztény vallásban nevelték. Miután felnőtt, szomorúan látta, hogy az emberek sokasága az élettelen bálványokban hisz és azokat imádja. Elhatározta, hogy terjeszteni fogja a keresztény hitet. Megfordult sok városban és helységben, hirdette Jézust és sok pogányt nyert meg a keresztény hitnek. Ankyra városában is ezt tette, amíg a pogányok el nem fogták és át nem adták az ádáz keresztényüldöző Sacerdonus helytartónak. A helytartó, ruhátlanul megverette, majd testébe vasszögeket veretett. Aztán éles szögekkel kivert vascipőbe dugták lábait és a messzire levő Gangrába vezették. Kallinik út közben is folytatta térítő tevékenységét. Július lévén és nagy forróság, a katonák is, a lovak is eltikkadtak, de sehol sem volt víz, amiből ihattak volna. Kallinik imái hatására azonban csodás módon vízre leltek. Felüdülve, tovább folytatták útjukat. Gangrába érve sajnálták megmentőjükét tüzes kemencébe dobni. Kallinik maga lépett derűsen a tüzes kemencébe, s adta át lelkét Krisztusnak. Sértetlenül maradt holttestét a hívek temették el. Vértanúsága ideje pontosan nem ismert, de a nikeai Szt. Theodoté szerint Diocletianus alatt történt a IV. sz. elején.