1Kor 5,9-6,11

Testvéreim! Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad paráznákkal kapcsolatot tartani. De nem úgy értettem, hogy általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, aki elfogadja, hogy „testvér”-nek nevezzék, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még asztalközösséget se vállaljatok! Mert mit tartozik rám, hogy a kívülállók fölött ítélkezzem? Nemde a közösség tagjai fölött kell ítélkeznetek? A kívülállókat Isten fogja megítélni. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül! Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a kétes hitelű igazságszolgáltatástól, és nem Isten népétől döntést kérni? Vagy nem tudjátok-e, hogy „a szentek a világ fölött fognak ítélkezni”? És ha ti ítélkeztek a világ fölött, talán nem vagytok illetékesek a hétköznapi ügyekben? Vagy nem tudjátok-e, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor miért ne a mindennapi élet dolgaiban? Ha tehát a mindennapi élet dolgaiban pereskedtek, akkor hogy lehet, hogy azokat ültetitek bírói székbe, akik az egyházban semmit sem számítanak? Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat. Ide jutottatok, hogy nincs közöttetek egyetlen „bölcs” sem, aki képes lenne igazságot tenni két testvér között? Sőt testvér a testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt? Már maga az is súlyos gyarlóság a részetekről, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt? Sőt ti okoztok sérelmet, és ti okoztok kárt, ráadásul saját testvéreiteknek! Vagy nem tudjátok-e, hogy gonosztevők nem örökölhetik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjelgők, sem fajtalankodók, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Közületek néhányan ilyenek voltak, de megtisztultatok, megszentelődtetek, és megigazultatok az Úr, Jézus Krisztus nevében és Istenünk Lelke által.

Mt 13,54-58

Abban az időben Jézus hazájába ment, és az ottaniakat tanította zsinagógájukban. Azok csodálkozva kérdezgették: „Honnan van ennek ez a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ácsnak a fia? Vajon nem Máriának hívják az anyját, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei? És nővérei nem mind itt élnek-e közöttünk? Honnét vette hát mindezeket?” És megbotránkoztak rajta. Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában.” Nem is művelt ott sok csodát a hitetlenségük miatt.

Nagy szent Sziszoész atya

Szentünk kora ifjúsásában elhagyta a világot, és megszeretve az önmegtagadást, imádságot, szeretetet és alázatosságot, az egyiptomi pusztában volt remete ahol nagy szent Antal is. Hatvan éven át élt imádságban és vezeklésben, és tökéletesen kiirtotta magából a bűnös vágyakat, szenvedélyeket. Szizoész annyira kedves volt élete miatt Isten előtt, hogy halottakat támasztott fel és tisztátalan lelkeket űzött ki. Idős korában hunyt el 429-ben. Halálakor arca mennyei fényességtől ragyogott, cellája pedig megtelt jó illattal.