1Kor 6,20b-7,12

Testvéreim! Dicsőítsétek meg Istent a testetekben és szellemetekben, amely Istené! Amikről írtatok, azokra ezt válaszolom. „Jó a férfinak asszonyt nem érinteni.” Ellenkezőleg, a paráználkodás veszélye miatt mindenkinek legyen felesége, és minden asszonynak férje! A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt! Nem az asszony az ura a maga testének, hanem a férje; s ugyanúgy nem a férfi az ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután ismét legyetek együtt, nehogy megkísértsen benneteket a Sátán azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni. Amit mondok, megegyezés kérdése, nem parancs. Igaz, szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én; de mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől, kinek így, kinek úgy. A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, ahogy én. Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni. A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével, és a férfi se bocsássa el a feleségét. A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el!

Zsid 13,17-21

Testvéreim! Engedelmeskedjetek vezetőiteknek, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre tudván, hogy erről számot kell majd adniuk. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra! Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk ugyanis győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni. Arra buzdítalak benneteket, hogy főként azért imádkozzatok, hogy mielőbb visszajussak hozzátok. A békesség Istene, aki az örök szövetség vére által visszahozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát! Munkálja bennünk azt, ami kedves előtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké! Amen.

Mt 14,1-13

Abban az időben Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét, és azt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János, ő támadt fel a halottak közül, ezért működnek benne a csodatévő erők.” Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki fivérének, Fülöpnek felesége volt. János ugyanis figyelmeztette: „Nem szabad vele élned!” Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert Jánost prófétának tartották. Amikor eljött Heródes születésnapja, Heródiás lánya táncolt a vendégeknek. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit is kér, megadja neki. A lány, minthogy anyja előre kitanította, így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda. Elküldte embereit, és lefejeztette Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, ő pedig elvitte anyjának. Akkor eljöttek tanítványai, elvitték a testet, és eltemették, aztán elmentek, és hírül adták ezt Jézusnak. A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, egyedül. A tömeg azonban tudomást szerzett róla, és gyalogszerrel utánament a városokból.

Mt 5,14-19

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van! Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat! Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Mert bizony, mondom nektek, amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában. Aki pedig megtartja és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.”

Szent Cirill és Metód főpapok

Mindkét szent Tesszalonikában született. Cirill 826-ban, Metód 815 körül. Előkelő görög szülőknek voltak a gyermekei, de elsajátították a bolgár-macedon nyelvet is. Tanulmányaikat Konstantinápolyban végeztek. Cirill, eredeti nevén Konstantin is hittudományokban buzgólkodott, és áldozópappá szenteltek. Metód inkább a politikai pályát választotta de ettől csakhamar megvált és szerzetes lett, pappá is szentelték. 860 körül Cirill hithirdetőnek ment a kazár birodalomba. Útközben magyar csapattal is találkozott. Térítő tevékenységében Metód is támogatta. Ezután Morvaországban térítettek. Szláv nyelven tanítottak, az istentiszteletekben is azt használták. Cirill a Szentírást szláv nyelvre fordította és külön abc-t szerkesztett a szláv nyelvre. Apostolkodásuk gazdag eredményt hozott. A német császára udvar azonban bevádolta őket a pápánál. Rómában a vádak alól tisztázták magukat. Cirill itt megbetegedett, és egy kolostorban 50 nap szerzetesi élet után meghalt. Metódot püspökké szentelték, és vissza akart térni régi missziós területére. A salzburgi érsek azonban elfogatta, és kolostorba záratta. Csak VIII. János pápa erélyes fellépésére szabadult ki. Egy darabig nyugodtan működhetett, de újra Rómába ment. 70 éves korában közeledni érezte halálát. Velehrádra összehívta papjait, elbúcsúzott tőlük és 885, április 6-án csendesen elhunyt.