1Kor 7,12b-24

Testvéreim! Ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el! És ha egy asszonynak hitetlen férje van, és ez kész vele élni, ne hagyja el a férjét! Mert a hitetlen férjet megszenteli hívő felesége, a hitetlen feleséget pedig hívő férje; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el! Ebben az esetben a hívő férj vagy a hívő feleség nincs többé megkötve. Isten arra hívott meg titeket, hogy békében éljetek. Asszony, tudod-e, hogy megmentheted a férjedet? Férfi, tudod-e, hogy megmentheted a feleségedet? Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki; úgy, ahogy Isten meghívta! Minden egyházban így rendelkezem. Ha valaki körülmetélten kapott meghívást? Ne tüntesse el! Ha valaki körülmetéletlenül kapott meghívást? Ne metélkedjék körül! A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi. Isten parancsolatainak a megtartása számít. Mindenki maradjon meg úgy, ahogy a meghívást kapta! Ha rabszolgaként kaptad a meghívást? Ne törődj vele! Ha viszont szabaddá lehetsz, élj a lehetőséggel! Ugyanis az Úrban meghívott rabszolga az Úr szabadosa; ahogy a meghívott szabad Krisztus rabszolgája. Sokba kerültetek. Ne legyetek emberek rabszolgái! Mindenki maradjon meg abban Isten előtt, testvérek, amiben a meghívást kapta!

1Tim 4,9-15

Fiam, Timóteus! Hitelre méltó beszéd ez, és teljes elfogadásra érdemes. Azért fáradunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, aki minden ember, de kivált a hívők üdvözítője. Ezeket hirdesd és tanítsd! Senki ne becsüljön le ifjúkorod miatt! Ellenkezőleg, légy példa a hívők számára beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben és tisztaságban! Amíg megérkezem, legyen gondod az Írás fölolvasására, az igehirdetésre és a tanításra! Továbbra se hanyagold el a benned lévő adományt, amit prófétai jelek alapján a presbiterek kézrátételével kaptál! Ezekre legyen gondod, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt!

Mt 14,35-15,11

Abban az időben Genezáret vidékének lakói felismerték Jézust, és az egész környéken hírét vitték. Odahordták hát mind a betegeket, és arra kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak érintette, meggyógyult. Ekkor írástudók és farizeusok keresték fel Jézust Jeruzsálemből, és megkérdezték: „Miért vetik el tanítványaid az ősök hagyományát? Hiszen nem mossák meg a kezüket, amikor kenyeret esznek.” Így felelt nekik: „Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért? Azt parancsolta az Isten: »Tiszteld apádat és anyádat!«, és: »Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon!« Ti viszont ezt tanítjátok: »Aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy áldozati ajándék az, amivel tartozom neked, annak már nem kell tisztelnie apját vagy anyját.« Ezzel hagyományotok kedvéért kijátszottátok az Isten parancsát. Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás: »Ez a nép szájával közelít hozzám, ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem, de hiába tisztelnek, ha tanításuk csak emberi parancs.«” Akkor odahívta magához a tömeget, és így szólt hozzájuk: „Halljátok, és értsétek meg! Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az teszi tisztátalanná az embert.”

Lk 6,17-19; 9,1-2; 10,16-21

Abban az időben Jézushoz jött tanítványainak nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából és Jeruzsálemből, valamint Tírusz és Szidón tengermellékéről, akik eljöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből; és akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész tömeg igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. Jézus összehívta a tizenkét tanítványát, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Ezt mondta nekik: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem.” Amikor a hetven visszatért, örömmel mondták: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből. Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, és az ellenség minden ereje fölött, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyekben!” Abban az órában Jézus felujjongott a Lélekben, és így szólt: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.”

Szent Prokóp nagyvértanú

Prokóp Jeruzsálemben született. Fiatal korában jó képzést kapott. Korán elvesztette keresztény atyját. Dioklécián császár alatt belépett a hadseregbe, a császár pedig Egyiptomba küldte, hogy üldözze a keresztényeket. Útközben égi hangot hallott, amely szemére hányta, hogy Jézus Krisztus ellen támad. Így ő is, amint Pál apostol nem az emberektől, hanem a mennyből nyerve meghívást, Krisztus őt rabul ejtette. Ezután az égen megjelent kereszt jele arra indította, hogy ne támadjon a keresztényekre, hanem őt is szenvedésekre hívta. Alexandriában nem üldözte a keresztényeket, hanem, elhagyva a bálványimádást, összetörte a bálványokat. Pogány anyja jelentette ezt a császárnak, ő elfogatta és a börtönbe záratta, megkeresztelkedvén a börtönben, ellenségeitől sok sebet kapott. De erősségével és a kínzások elviselésével Krisztushoz térített két szakasz katonát vezéreikkel, hét nőt és saját anyját is. Mindnyájukat lefejezték hitükért 303-ban a pelesztinai Cezareában.