Róm 9,6-19

Testvéreim! Egyáltalán nem arról van szó, hogy Isten igéje erejét veszítette. Mert nem mind Izrael, akik Izraeltől származnak; és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem: aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni. Azaz nem a test szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódnak. Ez a szó: Ez idő tájt eljövök, és fia lesz Sárának – egy ígéret szava. De nemcsak ezt lehet említeni, hanem Rebekkát is, aki egytől, a mi atyánktól, Izsáktól fogant. De még meg sem születtek fiai, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy Istennek a kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön – nem cselekedetek alapján, hanem meghívás alapján –, megmondatott Rebekkának, hogy a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek, ahogy meg van írva: Jákobot szerettem, Ézsaut meg gyűlöltem. Mit mondjunk hát? Csak nem igazságtalan Isten? Szó sincs róla! Hiszen Mózeshez így szól: Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok. Tehát nem azon múlik, hogy valaki akarja vagy fut, hanem a könyörülő Istenen. Mert így szól az Írás a fáraóhoz: Pontosan arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hirdessék nevemet az egész földön. Ezért tehát akin akar, megkönyörül; és megkeményíti azt, akit akar. Erre azt mondod majd nekem: „Akkor miért hibáztat? Hiszen ki állhat ellen akaratának?”

Mt 10,32-36; 11,1

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom majd mennyei Atyám előtt. Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét hozni jöttem, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége.” Amikor Jézus befejezte a tizenkét apostol oktatását, továbbment, hogy tanítson és hirdesse az igét a városaikban.

Szent Onufriusz atya

Onufriusz atya fiatalon lépett szerzetbe Egyiptomban, Théba mellett. Aztán remete életet élt egy öreg vezetése mellett a kietlen sivatagban. 60 évén keresztül remetéskedett, úgy, hogy nem látott embert. Szigorú életében a hideget és hőséget és a nélkülözést egyformán tűrte. Sokszor gondolta azt, hogy közel áll a halálhoz. Isten azonban megőrizte sértetlenül. Angyala által táplálta, a barlangja előtt felnőtt egy pálmafa és forrás fakadt. Halála előtt meglátogatta őt Pafnutiosz atya, akinek elbeszélte életét. Ezután megáldotta Pafnutioszt, imádságba merülve adta vissza lelkét Istennek a IV. században.

Szent Péter atya

Péter atya konstantinápolyi görög volt. Először katona volt, majd egy ütközét alatt Sziriában elfogták, és az Eufrátesz partján Szamara erődjében 9 évig fogságban tartották. Már a fogságban megkezdte vezeklő a életet. Szabadulása után Rómában felvette a szerzetesi rendet. Innen 681-ben Áthosz hegyére ment, ahol a hegytetőn hallgatagságban, teljesen egyedül 53 évet töltött el. Sem ruhája, sem más földi dolga nem volt. Testet hosszura nőtt haja és földig érő szakálla takarta el. Élete erényekkel ékes élet volt. Elhunyt 734-ben.