Róm 16,1-16

Testvéreim! Ajánlom nektek nővérünket, Fébét, aki a kenkreai egyház szolgája: fogadjátok őt az Úrban a szentekhez méltóan, és legyetek a segítségére, bármilyen ügyben lenne szüksége rátok, mert ő is sokaknak pártfogója lett – nekem is. Köszöntsétek Priszcillát és Akvilászt, akik munkatársaim Krisztus Jézusban! Ők életemért saját fejüket kockáztatták, és nekik nemcsak én vagyok hálás, hanem a pogányok valamennyi egyháza is. Köszöntsétek a házukban levő gyülekezetet is! Köszöntsétek szeretett Epajnetoszomat, aki Ázsia provincia zsengéje Krisztusnak! Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek! Köszöntsétek Andronikoszt és Juniát, rokonaimat és fogolytársaimat, akik kiváló apostolok, s akik már előttem Krisztushoz tartoztak! Köszöntsétek az Úrban szeretett Ampliátuszomat! Köszöntsétek Urbanust, aki munkatársunk Krisztusban, és szeretett Sztakiszomat! Köszöntsétek Apellészt, aki helytállt Krisztusért! Köszöntsétek az Arisztobulosz háza népéből valókat! Köszöntsétek Héródiónt, rokonomat! Köszöntsétek Narkisszosz háza népéből azokat, akik az Úrban vannak! Köszöntsétek Trifénát és Trifózát, akik fáradoztak az Úrért! Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat fáradozott az Úrért! Köszöntsétek az Úrban kiválasztott Rúfuszt és anyját, aki nekem is anyám! Köszöntsétek Aszünkritoszt, Flegont, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és a velük lévő testvéreket! Köszöntsétek Filologoszt és Júliát, Néreuszt és nővérét, valamint Olimpiászt és a velük lévő szenteket mind! Köszöntsétek egymást szent csókkal! Köszönt titeket Krisztus minden egyháza.

Mt 13,3b-9

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely mag az útszélre esett. Jöttek a madarak, és fölcsipegették. Más mag köves talajra esett, ahol nem volt elég föld a számára. Gyorsan kikelt, mert nem került mélyre a földbe. Amikor azonban felkelt a nap, megperzselődött, és elszáradt, mert nem volt gyökere. Ismét más tövisek közé esett, és amikor a tövisek felnőttek, elfojtották. A többi pedig jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Szent Dávid atya

Dávid atya Szaloniki városában született. Fiatal korában felébredt benne a vágy, hogy szerzetesi életet éljen. A várostól távol, egy mandulafa alatt épített magának egy kis hajlékot, és abban élt 70 esztendőn át. Vigasztalta és tanította azokat, akik felkeresték. Értelme mindig a magasságokban járt. Isten ezért a csodatevés ajándékával tüntette ki. Állandóan böjtben és imádságban élt, türelmesen viselte el az időjárás viszontagságait. Hosszú és szent élet után 540 körül békében hunyt el.