ApCsel 19,1-8

Azokban a napokban történt, hogy amíg Apolló Korintusban volt, Pál a szárazföldön keresztül Efezusba érkezett. Itt talált néhány tanítványt, és így szólt hozzájuk: – Megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek? – Azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek – válaszolták. – Akkor hogyan keresztelkedtetek meg? – kérdezte. – János keresztségével – válaszolták ezek. Pál így szólt: – János a bűnbánat keresztségével keresztelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban. Amikor ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. Amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak. Eljárt a zsinagógába, és három hónapon keresztül bátran beszélt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket Isten országának dolgairól.

Jn 14,1-11a

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ne háborogjon a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha elmentem, és helyet készítettem nektek, újra eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Tudjátok, hová megyek, és az utat is tudjátok.” Tamás erre azt mondta neki: „Uram, nem tudjuk, hova mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?” Jézus így felelt neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és láttátok őt.” Erre Fülöp így szólt hozzá: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” Jézus ezt válaszolta neki: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg, Fülöp? Aki engem lát, látta az Atyát. Hogy mondhatod hát: mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed-e, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A beszédeket, amelyeket nektek mondok, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem van, maga viszi végbe műveit. Higgyétek el nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem!”

Szent Pachomiosz atya

Szentünk Felső Egyiptom Esneh nevű városában született jómódú pogány családban. Pogány nevelésben részesült. Fiatal korában besorozták a hadseregbe, és társaival a Níluson lefelé szállították. Théba városában idegen emberek nagy szeretettel fogadták. Érdeklődésére megtudta, hogy ezek keresztények és igyekeznek sok jót tenni. Váratlanul feloszlatták a hadsereget és ő haza került. Szorgalmasan készült a keresztség felvételére, és megkeresztelkedése után szigorú aszkéta életet élt. Hogy meneküljön az emberek zaklatásától, a hegyekbe húzódott és egy nagy tekintélyű Palemon nevű remete vezetése alatt élt. 10-12 esztendőt töltött így, imádság és munka töltötte be életét. Ezután elvált mesterétől és a tabennai pusztába vándorolt. Itt kolostort épített és minden jelentkezőt befogadott kolostorába. A kolostorok építése után azok belső rendjére is kiterjedt figyelme. Szabályozta a közös életet, istentiszteletet, ruházatot. Mindvégig gondos atyja volt a rábízottaknak. Nehézségei neki is adódtak, külső és belső ellenség szorongatta. Istentől megkapva a jövőbe látás és csodatevés ajándékát 348-ban halt meg egy pestisjárvány idején.

Szent Achiliász püspök Szentünk istenfélő szülőktől származott. Ő is erre az életre adta magát. Megtanulva a filozófiát és a világi tudományokat, emellett sok jótéttel tette ékessé életét, ezért a thesszáliai Larissza püspökévé szentelték. Részt vett az I. egyetemes zsinaton ahol úgy megszégyenítette a tévtanítókat, hogy csodálatot váltott ki mindenkiből. Visszatérve Larisszába, sok pogány templomot lerombolt és új, keresztény templomot épített helyébe. Sok csodával is ékeskedett. Meghalt 330 körül.