ApCsel 12,12-17

Azokban a napokban Péter elment Mária, a Jánosnak is nevezett Márk anyja házához, ahol sokan egybegyűlve imádkoztak. Amikor bezörgetett a kapun, egy Rodé nevű szolgáló jött, hogy kinyissa. Amikor megismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. De azok ezt mondták: „Bolondokat beszélsz!” Ő azonban bizonygatta, hogy úgy van. Azok erre így szóltak: „Az ő angyala az!” Péter azonban tovább zörgetett. Amikor kinyitották a kaput, és meglátták, elámultak. Akkor kezével intett, hogy hallgassanak, és elbeszélte nekik, hogyan vezette ki a börtönből az Úr. Majd hozzátette: „Mondjátok ezt el Jakabnak és a testvéreknek!” Azután kiment, és más helyre távozott.

Jn 8,42-51

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Ha Isten volna az atyátok, szeretnétek engem, mert az Istentől jöttem ki, és tőle vagyok. Hisz nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani az igémet. Ti az ördög-atyától vagytok, és atyátok kedvére akartok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdettől fogva, és nem maradt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, sajátjából beszél, mert hazug, és a hazugság atyja. Nekem viszont, aki az igazságot hirdetem, ezért nem hisztek. Ki vádolhat engem bűnnel közületek? Ha viszont az igazságot hirdetem, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől való, az Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem vagytok Istentől valók.” A zsidók így feleltek: „Ugye helyesen mondjuk, hogy szamariai vagy, és ördögöd van?” Jézus így válaszolt: „Nincs ördögöm, hanem tisztelem Atyámat, ti ellenben gyalázattal illettek, noha nem keresem a magam dicsőségét. Van, aki keresse, és ítéletet mondjon. Bizony, bizony, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, halált nem lát sohasem.”

Pelágia vértanúnő

A kilikiai Tarzuszból származott és Diocletianus császár uralkodása idejében még élt (284-288). A császár fogadott fia és trónörököse szerelmes lett a pogány szülők leányába, és feleségül akarta venni. Pelágia azonban álmában látta Linoszt, a város püspökét, amint számos pogányt megtérített és megkeresztelt. Az álom olyan nagy hatással volt rá, hogy fölkereste a püspököt, miközben anyjának azt mondta, hogy volt dajkáját látogatja meg. Miután elfogadta tőle a keresztséget, szegényes ruhába öltözött át, és úgy tért vissza anyjához. Ez annyira felbőszült emiatt, hogy panaszt tett a császár fiánál, majd magánál Diocletianus császárnál. Erre feltüzesítettek egy izzó vasökröt, s a leány ott szenvedett vértanúságot Krisztusért 288-ban.