Ter 10,32-11,9

Ezek Noé fiainak törzsei, népeik és nemzetségeik szerint. Ezekből külö­nültek el a nemzetek a földön a vízözön után. A föld ugyanis egynyelvű volt, és mindenkinek ugyanazok voltak a szavaik. Mikor azonban Keletről elköl­töztek, Sineár földén egy mezőségre bukkantak és ott letelepedtek. Azt mondák egymásnak: „Jertek, vessünk téglát és égessük ki tűzben!” Aztán fölhasználták a téglát kőnek, az aszfaltot pedig vakolatnak, és azt mondák: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amely az égig ér! Szerezzünk nevet magunknak, még mielőtt szétszóródánk az egész földön!” Akkor leszállt az Úristen, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek fiai építettek. Azt mondta: íme, egy nép ez, és egy nyelvet beszélnek mindannyian. Ezzel az alkotással kezdték, de ezentúl már semmitől sem fognak elállni, amibe csak belefognak. Jertek tehát, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás szavát! Az Úr tehát szétszórta őket szerte az egész földre, s ők abbahagyák a város és a torony építését. Azért nevezték el tehát azt Zűrzavarnak, mert ott zavarta össze az Úristen az egész föld nyelveit, s onnan szórta szét őket az Úr szerte az egész földre.

Péld 13,19-14,6

Az istenfélők kívánsága megédesíti a lelket; a gonoszok tettei pedig távol állnak az igaz ismerettől. Aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz; aki balgákkal barátkozik, azt meg is lehet ismerni erről. A bűnösöket balsors üldözi, az igazakat pedig jóval jutalmazzák. Fiainak fiaira hagyja a jó ember az örök­ségét, de a gonoszok vagyona egyszer csak az igazakra marad. Az igazak gazdagon termelnek számos éven át, a gonoszok pedig hamarosan csak veszítenek. Aki kíméli a pálcát, gyűlöli a fiát, mert aki szereti, az gondosan meg is neveli. Amikor az igaz étkezik, lelkét táplálja, a gonoszok lelke viszont üres marad. A bölcs nők felépítették házukat, a balga pedig a felépültet is lebontotta kezével. Az igaz úton járó, istenfélő embert lenézi az, aki gyaláza­tos úton halad. A balga szájában a kevélység veszélye rejlik, a bölcseket viszont ajkuk megóvja. Hol nincs jószág, üres a jászol; hol sok a termés, ott nyilvánvaló az ökör ereje. Igazságszerető tanú nem hazudik, a hamis tanú azonban ontja a hazugságot. A gonoszoknál hiába keresel bölcsességet, mert nem találsz; az okos embereknél azonban könnyen megvan a tudás.

Szent Teofán hitvalló atya

Szent Teofán istenfélő, gazdag szülőktől született Konstantinápolyban 758-ban. Bekerült a császári udvarba. Az ottani elvárásokhoz híven egészen fiatalon házasodott meg, s feleségét hamarosan rávette arra, hogy teljes önmegtartóztatásban éljenek. Aztán bevonult a Hercegek szigete melletti monostorba és ott beöltözött szerzetesnek, miközben felesége is szerzetes lett. Később Teofán a Szigria hegyére vonult vissza. A II. Nikaiai Egyetemes Zsinaton kitűnt nagy műveltségével. Mindenki megcsodálta kemény aszkézisét, könyvmásolói munkáját és a betegségei folytán elviselt szenvedések közepette tanúsított türelmét.
Örmény Leó ikonromboló császár igen szerette volna a szentet az eretnekségének megnyerni, s amikor az mereven elzárkózott minden ilyen törekvés elől, akkor börtönbe záratta, majd száműzetésbe Szamothrákiába küldte, ahol Szent Teofán 817. március 12-én halt meg.