Ter 18,20-33

Így szólt az Úr: „A Szodoma és Gomorra elleni panasz már igen felhalmozódott nálam, mert igen súlyosak a bűneik. Lemegyek tehát, hogy megnézzem: vajon valóban gonoszát műveltek-e a hozzám eljutott panasz szerint, avagy sem — hadd tudjam!” Így a férfiak visszafordulva onnan Szodomába mentek, Ábrahám azonban továbbra is az Úr előtt maradt. Hozzá fordulva ezt kérdezte: „Netalán az igazat is elpusztítanád a gonoszokkal? Vajon ugyanaz lesz-e a sorsa az igaznak is, mint az istentelennek? Hogyha ötven igaz akad abban a városban, vajon azok is elpusztulnak-e, s nem kegyelmeznél-e meg ennek az egész helységnek azért az ötven igazért, hogyha annyi van benne? Semmiképpen se tégy olyan dolgot, hogy az igazat is elpusztítsd a gonosszal, s hogy az igaz is úgy járjon, mint a gonosz! Semmiképpen sem! Hát épp te, aki az egész földet ítéled, ne hoznál igazságos ítéletet?” Erre az Úr azt mondta: „Hogyha tényleg lesz Szodoma városában ötven igaz, megkegyelmezek érettük az egész helységnek.” Ábrahám viszont ezt felelte: „Csak épp most kezdtem el beszélni Urammal, s bizony, por és hamu vagyok. Hátha csak öt híja lesz az ötven igaznak? Vajon akkor ennek az ötnek a hiányában már eltörlöd az egész várost?” Ő pedig azt mondta: „Nem pusztítom el, hogyha tényleg találok ott negyvenötöt.” Erre az tovább folytatta, és így szólt hozzá: „És mi lesz, ha csak negyven található?” Ő pedig azt mondta: „Nem pusztítom el, épp a negyven kedvéért.” Erre ő újra szólt: „Hadd mondjak még valamit, Uram! S mi lesz, hogyha harminc igaz akad ott?” Ő pedig azt felelte: „Nem pusztítom el a harminc miatt!” Az viszont még tovább folytatta: „Ha már egyszer bátorkodtam Uramhoz szólni: Hátha csak húsz akad ott?” Ő pedig azt mondta: „Még húsz miatt sem pusztítom el.” Az viszont újra szólt: „Uram, hadd mondjak még egyszer valamit: Hátha csak tíz akad ott?” Erre ő azt mondta: „Nem törlőm el a tíz kedvéért.” És miután az Úr befejezte Ábrahámmal e beszédet, eltávozott, és Ábrahám is visszatért lakóhelyére.

Péld 16,17-17,17

Aki elfogadja az oktatást, a jók között lesz, és aki megőrzi az intelmeket, bölccsé válik. Aki ügyel az útjaira, megmenti lelkét, s aki szereti életét, az féken tartja száját. Az összeomlás előtt kevélység a hírnök, és bukás előtt a gonoszság. Többet ér szerényen alázatban élni, mint erőszakos kevélyek zsákmányán osztozkodni. Aki jártas a dolgok­ban, az szerencsét talál, és boldog, aki az Úrba veti bizodalmát. Akik bölcsek és okosak, azokat hitványaknak tartják, s a hízelgő szavú emberre inkább hallgatnak. A bölcs belátás élet forrása a birtokosának, a balgák büntetése pedig saját balgaságuk. A bölcs szíve a szájából is megfontolást hoz elő, és ajkán is a tudást gyarapítja. Lépes méz a szép beszéd, s annak édessége a léleknek is egészséget jelent. Vannak olyan utak, amelyek helyeseknek látszanak ugyan az emberek előtt, de végül az alvilág mélyébe vezetnek. Az ember fáradalmak között önmagának munkálkodik, hogy megakadályozza pusztulását; az álnok pedig saját szájában hordozza romlását. A semmirekellő ember gonoszságból vermet ás, és ajkán perzselő tűz van. A hamis ember civódást szít, és csak ármánykodás lángját lobbantja fel, hogy még a barátokat is elválassza egymástól. A törvényszegő ember elcsábítja barátját, és nem jó útra viszi. Aki hunyorgat szemével, az csalárdságot tervez, s amikor összeszorítja ajkát, kész már minden rosszra. Ilyen a gonoszság tűzhelye. Az ősz haj ékes korona; tisztesség útján lehet hozzájutni. Többet ér a türelmes ember a nagy erejűnél; s aki mérgében is uralkodik önmagán, különb, mint az, aki elfoglal egy várost. A gonoszoknak az ölükbe vet mindent a sorsuk, az igazságos ügyek viszont mind az Úrnál vannak.
Többet ér egy falat kenyér édes békességben, mint a sok jóval teli ház, s ahol gonosz és civódó emberek által feláldozott hús van. Az okos szolga kézben tartja az esztelen gazdát, s a testvérek között ő is örökrészt kap. Ahogyan az ezüstöt és aranyat olvasztókemencében próbálják meg, úgy van a kiválasztottak szíve is az Úrnál. A törvényszegők ajkára a gonosz ember figyel, az igaz ellenben oda sem figyel a hazugok nyelvére. Aki egy szegényt kigúnyol, az a Teremtőjét gyalázza, s aki örül az ilyen ember pusztulásának, az nem marad büntetlen. Az öreg koronája az unokák, a gyermekek büszkesége pedig az őseik. A világ összes kincse a hívőé, a hitetlennek pedig egy garasa sem marad. Esztelen emberhez nem illik az ékesszóló beszéd, s ugyanígy az igaz emberhez a hazug nyelv. Aki él vele, annak értékes ajándék a fegyelmezés, hiszen bármerre fordul meg, mindenütt jó útbaigazítást ad. Aki fátylat vet a rosszra, az barát­ságra törekszik, aki pedig gyűlöli az ilyet, az egymás ellen fordíthat még barátokat és rokonokat is. A fenyítés az okos emberben töredelmet idéz elő, a balgatag viszont még meg sem érzi a verést. Viszályt szít minden gonosz, de az Úr majd kegyetlen hírvivőt küld hozzá. Gondját mérlegeli a bölcs ember, az esztelenek pedig gonoszságot tervezgetnek. Aki jóért rosszal fizet, annak a házából nem tűnik el a baj. Az igazságosság uralma erőt ad a szavaknak, a romlást pedig fölkelés és hadakozás előzi meg. Aki igazságosnak tartja a gonoszt és igazságtalannak az igazat, az Istennél tisztátalan és utálatos. Mit használ a vagyona az ostobának, hogyha az esztelen nem tud bölcsességet venni abból? Aki magasra építi a házát, az összeomlást idéz elő, aki pedig nem hajlandó tanulni, az bajba jut. Minden időben maradjon barátod, hiszen az ilyenek a szorult helyzetben hasznos testvérnek bizonyulnak.

Szent Khrüszanthosz és Dária vértanúk (s velük együtt Claudius tribunus és felesége Hilaria, valamint fiaik: Jászon és Maurus, továbbá Diodorosz pap és Marianus diakonus)

Khrüszanthosz egy pogány alexandriai szenátor fia volt, és a III. században élt. Rómába ment filofiát tanulni, s miután ott egy Carpoforus nevű pap révén megismerkedett a kereszténységgel, megkeresztelkedett. Apja minden áron vissza akarta téríteni a pogány hitre, ezért megházasította Dáriával, Pallasz Athéné papnőjével. Khrüszanthosz azonban megnyerte Dáriát a keresztény tanításnak, és közös elhatározással mint testvérek éltek együtt. Az apa halála után Khrüszanthosz maga köré gyűjtötte a keresztény ifjakat, Dária pedig, külön házba költözve, a keresztény szolgálatra kész nőket. Amikor feljelentették őket, Claudius tribunushoz kerültek kínvallatásra. Kitartásuk láttán maga Claudius is megtért és megkeresztelkedett feleségével Hilariával, valamint Jászon és Maurus nevű fiaival, továbbá a parancsnoksága alá tartozó 70 katonával együtt. Numerianus császár (282-3) ekkor Claudiust a tengerbe fojtatta, két fiát és a megtért katonákat pedig lefejeztette. A vértanúk testét a keresztények a Via Salaria Nova mentén temették el, ahová aztán Hilaria rendszeresen eljárt imádkozni. Miután őt is elfogták, kínvallatásnak vetették alá, és halálra kínozták. Khrüszanthoszt és Dáriát kínzás után ugyanott temették el egy sírbarlangba, ahol ezután a keresztények gyakran gyűltek egybe imádságra. A pogányok egyszer sziklával betemették a barlang bejáratát, úgyhogy az ott imádkozó keresztények mindannyian elpusztultak. Közülük Diodorosz pap és Marianus diakonus nevét ismerjük. Egy későbbi szenvedéstörténet azt írja róluk, hogy Valerianus egyházüldözésének lettek áldozatai 283-ban. A vértanúkról már Damasus pápa dicsőítő beszédet mondott, sírjuk zarándokhellyé lett, tiszteletük mindenfelé elterjedt.