Nagykedd
◀︎ 
 március 26. 
 ▶︎
Korábbi hangos útmutatók >
 
Korábbi zsolozsma szövegek >
Kiv 2,5-10

Lement a fáraó leánya fürdeni a folyamhoz, és az őt kísérő szolgálók ott járkáltak a folyam partján. Ő pedig meglátta a kosarat a nádasban, s elküldte szolgálóját, és kihozatta azt. Amikor kinyitotta, egy síró gyermeket látott a kosárban. Megsajnálta őt a fáraó leánya, és ezt mondta: „A héberek gyermekei közül való ez”. Annak nővére pedig ezt kérdezte a fáraó leányától: „Akarod-e, hogy hívjak hozzák egy dajkát a héberek közül, hogy szoptassa majd a csecsemőt?” A fáraó leánya ezt felelte neki: „Menj el érte!” Erre elment a leány és elhívta a gyermek anyját. A fáraó leánya pedig így szólt hozzá: „Tartsd meg számomra ezt a gyermeket, és szoptasd, én pedig majd megfizetem neked, ami jár!” Az asszony erre magához vette a gyermeket és szoptatta. Amikor pedig a gyermek megerősödött, elvitte őt a fáraó leányához, aki fiává fogadta őt, és Mózesnek nevezte el, mert azt mondta: „A vízből húztam ki őt”.

Jób 1,13-22

Egy napon Jób fiai és lányai együtt boroztak legidősebb bátyjuk házában. Egyszerre csak hírvivő jött Jóbhoz, és így szólt: „A páros ökrök szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek, amikor rablók tá­madtak rájuk és elrabolták azokat, a szolgákat pedig kardélre hányták, úgyhogy csak egymagám tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.” Még ez szólt, amikor egy másik hírnök is jött, s ezt mondta Jóbnak: „Isten nyila hullott le az égből, s megégette a juhokat, és elemésztette a szolgákat is. Egyedül csak én menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.” Még ez sem fejezte be a beszédét, amikor újabb hírnök jött, aki ezt mondta Jóbnak: „Lovas támadók három csoportban bekerítették a tevéket és elhajtották őket, a szolgákat pedig kard élére hányták. Csak egymagam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.” Míg ez szólt, még egy hírnök jött, aki ezt mondta Jóbnak: „Fiaid és lányaid ettek és ittak legidősebb bátyjuk házában, amikor hirtelen hatalmas vihar kerekedett a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy az ráomlott gyermekeidre, és azok meghaltak. Egyedül én menekültem meg, s eljöttem, hogy hírt hozzak neked.” Ekkor fölkelt Jób, megszaggatta ruháit, lenyírta haját a fején, és földre borulva így imádkozott: „Mezte­lenül jöttem ki anyám méhéből, és meztelenül is térek vissza. Az Úr adta, s az Úr elvette. Amint az Úrnak tetszett, úgy lett: legyen áldott az Úr neve!” De mindezek során, amik történtek, nem vétkezett Jób az Úr előtt és nem művelt oktalanságot az Isten ellen.

Mt 24,36-26,2

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Azt a napot és órát azonban nem ismeri senki, az ég angyalai sem, csak egyedül az én Atyám. Mert amint Noé napjai, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. A vízözön előtti napokban csak ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, egészen addig a napig, amelyen Noé be nem ment a bárkába, és nem is sejtették, amíg el nem jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat: ugyanígy lesz az Emberfia eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Két asszony fog őrölni a malomban, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok! Gondoljatok erre: ha a ház ura tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön. Legyetek hát készen ti is, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok! Ki a hű és okos szolga, akit ura háza népe fölé rendelt, hogy idejében enni adjon nekik? Boldog az a szolga, akit megérkeztekor ura ilyen munkában talál! Bizony, mondom nektek, minden vagyona fölé rendeli. De ha a szolga hitvány, és azt mondja szívében: »Késik jönni az uram«, és ütni-verni kezdi szolgatársait, meg együtt eszik-iszik a részegekkel; ura egy olyan napon jön meg, amikor nem várja, és olyan órában, amikor nem is sejti. Keményen megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.
Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük okos volt, öt pedig balga. A balgák ugyanis amikor fölvették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak azonban lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. Mivel késett a vőlegény, valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: »Íme, jön a vőlegény, menjetek ki elébe!« Erre azok a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák azt mondták az okosaknak: »Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.« Az okosak így feleltek: »Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek: menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak!« Míg azok odavoltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre, az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: »Uram, Uram, nyiss ki nekünk!« De ő így válaszolt: »Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.« Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát, mikor jön el az Emberfia!
Mert úgy van ez, mint amikor egy ember, aki idegenbe készült, összehívta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, és azonnal útra kelt. Aki öt talentumot kapott, elkezdett vele kereskedni, és másik öt talentumot nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki pedig egyet kapott, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette urának pénzét. Hosszú idő elteltével megjött e szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött, aki öt talentumot kapott, másik öt talentumot hozott, és így szólt: »Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.« Ura pedig azt mondta neki: - »Jól van, te jó és hű szolga. A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!« Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: »Uram, két talentumot adtál, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.« Azt mondta neki az ura: »Jól van, te jó és hű szolga. A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!« Odajött az is, aki egy talentumot kapott, és így beszélt: »Uram, tudtam, hogy szigorú ember vagy: aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz onnan is, ahová nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Íme, vedd, ami a tiéd.« Ura így válaszolt neki: »Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahová nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek hát el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adatik, hogy bőven legyen neki; attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A mihaszna szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre!« Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.
Amikor pedig eljön dicsőségében az Emberfia, és vele a szent angyalok mindnyájan, akkor leül majd fönséges trónjára. Elébe gyűjtik mind a nemzeteket, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a bakoktól. A juhokat jobbjára állítja, a bakokat pedig baljára. Akkor így szól a király a jobbján állókhoz: »Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, idegen voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és fölkerestetek.« Erre így válaszolnak neki az igazak: »Uram, mikor láttunk éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelenül, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?« A király erre így felel nekik: »Bizony, mondom nektek, amikor megtettétek ezt e legkisebb testvéreim közül egynek is, nekem tettétek.« Akkor a balján állókhoz is szól: »Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült! Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, idegen voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg és börtönben voltam, és nem látogattatok meg.« Ekkor ezek is így válaszolnak neki: »Uram, mikor láttunk éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked?« Erre majd ezt feleli nekik: »Bizony, mondom nektek, amikor ezt nem tettétek meg e legkisebbek közül egynek is, nekem nem tettétek meg.« Ezek örök gyötrelemre mennek, az igazak pedig örök életre.”
És történt, hogy amikor Jézus befejezte mindezeket a beszédeit, így szólt tanítványaihoz: „Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét, és az Emberfia átadatik, hogy keresztre feszítsék.”

Gábor főangyal

A bizánci egyház szokása az, hogy minden nagy ünnep után másnap azt a szent személyt ünnepli, aki az ünnepelt titokhoz a legbensőségesebben kötődik. Ezt az ünnephez kapcsolódó megemlékezést nevezi a bizánci egyház a szent szinaxisának. Ez alkalommal Gábriel arkangyal az, aki meghirdeti ezt a nagy örömhírt: „Hirdesd ó föld a nagy örömet, dicsérjétek egek Isten dicsőségét!” Négy ünnepe közül ez a legnagyobb, mivel arra a szerepre utal, amelyet az arkangyal Isten Fiának és Igéjének a megtestesülés művében betöltött. Ő jelezte Zakariásnak is fia születését, valamint Máriának azt, hogy anyja lesz Isten Fiának. Egyes hagyományok szerint ő erősítette meg a Getszemáni kertben gyötrődő Jézust.