Ter 7,6-9

Noé hatszáz esztendős volt, amikor az özönvíz elárasztotta a földet. Bement tehát Noé és vele fiai, felesége, s fiainak feleségei a bárkába az özönvíz elől. A tiszta és tisztátalan madarak közül, és mindenféle tiszta és tisztátalan állatból, sőt a földön csúszómászókból is kettő-kettő került föl Noéval a bárkába, egy hím és egy nőstény, ahogyan Isten megparancsolta Noénak.

Péld 9,12-18

Fiam, ha bölcs vagy, a magad javára vagy bölcs, de ez felebarátodnak is javára válik. Ha viszont gonosz leszel, magad vallód kárát. A jól nevelt fiú bölcs lesz, az értelmetlen pedig szolgára szorul. Aki hazugságra támaszko­dik, az szelet legeltet s az ég madarait veszi űzőbe, mert elhagyta saját szőlejének útjait, és elveszítette a saját szántóföldje ösvényeit. Vizetlen pusztaságon halad át, és szomjúságra ítélt földön, kezeivel pedig terméket­lenséget szed össze. Az esztelen és arcátlan asszony szűkölködik a kenyér­ben, és szégyenkezést nem ismer. Üldögél házának kapuja előtt, nyilvánosan kiül a padra a tereken, és hívja az arra járókat és az úton lévőket: „Aki együgyű, térjen be hozzám!” Akinek kevés az esze, annak pedig ezt tanácsol­ja: „Érintsétek meg élvezettel az eldugott kenyeret és a lopott víz édességét!” Az esztelen pedig nem tudja, hogy a föld szülöttei elvesznek nála, és az alvilág mélyében találja őket. Ezért te menekülj, s ne időzz ezen a helyen. Sőt tekintetedet se szögezd rá, hogy el tudj haladni idegen víz mellett! Tartsd magadat távol az idegen folyótól, és ne is igyál másnak forrásából, hogy hosszú ideig élhess, és életed évei megsokasodjanak!

Jordán-parti Gerászimosz szentéletű atya

Lükiából származott, s gyermekkorától egy szerzetesközösségben nevelkedett. Amikor felnőtt, magányba vonult vissza - először szülőföldjén, majd a Szentföldön, 451 körül. 455-ben Jerikó és a Holt tenger között lavrát alapított (központjában egy kinovion-nal), amelyben szigorú életrendet szabott meg: a szerzetesek hét közben kosarat fontak és csak némi száraz ételt ehettek. A hagyomány szerint Gerászimosz a nagyböjt alatt csakis a szent Eukharisztiával táplálkozott. Egy alkalommal a júdeai pusztában oroszlánnal találkozott, amelynek lábába tövis került, ő pedig kihúzta azt onnan. Eleinte szembefordult a Khalkedoni Egyetemes Zsinat döntéseivel, de aztán végül Szent Euthümiosz hatására csatlakozott a zsinat dogmáit elfogadókhoz. 475. március 5-én halt meg.