Ter 9,8-17

Így szólt Isten Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak: „Íme, én megkötöm szövetségemet veletek és utódaitokkal és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madaraktól és háziállatoktól kezdve a föld minden vadjáig: minden veletek maradt állattal, amely csak kijött a bárkából. Szövetséget kötök veletek, hogy többé nem pusztul el minden élőlény vízözönnel a földről, és nem lesz már olyan vízár, amely elpusztítaná az egész földet.” Aztán így szólt az Úristen Noéhoz: „Ez legyen a jele a szövetségnek, amelyet köztem és közöttetek meg a veletek levő élőlények között elevenítek föl örök időkre: Szivárványomat helyezem a felhőbe, és ez lesz a jele a köztem és a föld között létrejött szövetségnek. Amikor majd felhőket hozok a föld fölé, és a felhőben megjelenik szivárványom, megemlékezem szövetségemről, amely fönnáll köztem és köztetek meg az összes élőlény között, amely testben él a földön. S a víz nem válik többé özönvízzé, hogy minden élőlényt elpusztítson. A felhőben lesz szivárványom, s látni fogom azt, hogy megemlékezzem az örök szövetségről, amelyet veletek és minden olyan élőlénnyel kötöttem, amely testben él a földön.” Aztán így szólt Isten Noéhoz: „Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet létrehoztam közöttem és minden olyan élőlény között, amely a földön él.”

Péld 12,8-22

A bölcs ajkát dicséri az ember, a nehézkes gondolkodásút viszont kigúnyolják. Jobb az olyan ember, aki szegényesen ellátja magát, mint aki tisztességet szerzett magának, de más kenyerére szorul. Az igaz ember gondját viseli a jószágnak is, az istentelenek szíve viszont könyörtelen. Aki megműveli földjét, jóllakhat majd kenyérrel, akik viszont hiábavalóságok után futnak, azok esztelenek. Aki a borozgatásban találja élvezetét, az saját erődítményein szégyent vall. Az istenteleneknek gonoszak a kívánságaik, az istenfélők gyökerei viszont igen erőseknek bizonyulnak. Ajkainak vétke révén esik csapdába a bűnös, az igaz pedig megmenekül azoktól. Aki egyenesen előre tekint, az irgalomra talál, aki viszont a kapuban pletykál, az lelkeket ront meg. Szája gyümölcséből jóllakik az ember lelke, s kinek-kinek keze munkája szerint fizetnek. A balgák szemében saját útjaik egyeneseknek tűnnek, a bölcsek viszont hallgatnak mások tanácsaira. Az esztelen tüstént kimutatja haragját, a bölcsességben jártas férfi pedig leplezi az őt ért sérelmet. Az igaz csak olyan hírt ad tovább, amely hitelesnek bizonyult, a hamis tanú ellenben hazug csaló. Vannak, akiknek fecsegésük kardként működik, a bölcsek nyelve viszont gyógyulást hoz. Az igaz ajkak tanúságtétele mindig helytálló, a hirtelen tanú viszont hazug nyelvet hoz létre. A gonoszságot koholók szíve fondorlatos, akik pedig békességet akarnak, majd örömre derülnek. Az igaznak nem tetszik semmiféle hazugság, a gonoszok pedig tele vannak bajjal. Utálatos az Úr előtt a hazug ajak, akik viszont hiteles dolgot cselekszenek, elnyerik tetszését.

Szent Konón vértanú

Iszauriában élt, s egyesek szerint még az apostolok kortársa volt és a galileai Názáretből származott. Szent Pál térítette meg, s aztán ő maga is sokakat megtérített, mindenekelőtt feleségét a fiaival együtt, akit vele együtt tisztel az egyház.
Ugyanezen a napon emlékezünk meg egy másik Szent Konón vértanúról, aki Pamphüliából származott, kertész volt és Decius császár egyházüldözése alatt szenvedett vértanúságot (249-252). A vértanúakták szerint így felelt a prefektusnak: „A galileai Názáretből való vagyok, családom pedig a Krisztusé, akit gyermekkoromtól fogva szolgálok, és fönséges Istennek vallok meg.”