1Tessz 4,13-17

Testvéreim! Nem akarjuk, hogy tudatlanságban legyetek az elhunytak felől, és szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reményük. Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, akkor az is bizonyos, hogy Isten a Jézussal együtt elhunytakat is előhozza vele együtt. Azt pedig az Úr szava alapján mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint elhangzik a parancs, a főangyal szava és Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik élünk és itt vagyunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.

Zsid 10,32-38a

Testvéreim! Idézzétek emlékezetbe a korábbi napokat, amikor, miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teli küzdelmet álltatok ki. Egyrészt gyalázkodó beszéddel és bántalmazással nyilvánosan megszégyenítettek benneteket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel így bántak. Együtt szenvedtetek a foglyokkal, és vagyonotok elkobzását örömmel fogadtátok annak tudatában, hogy nektek értékesebb és maradandóbb javaitok vannak. Ne veszítsétek el tehát bátor bizalmatokat, mert ennek nagy a jutalma. Állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát tettekre váltva beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még egy nagyon kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni.

Jn 5,24-30

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Bizony, bizony, mondom nektek, aki hallja szavamat, és hisz annak, aki küldött, örök élete van, és nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek, elérkezik az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát, és akik meghallják, azok élni fognak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az ő szavát, és előjönnek. Akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására. Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélek. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem az Atya akaratát, aki küldött engem.”

Mk 2,14-17

Abban az időben, ahogy Jézus a vámnál elhaladt, látta, hogy ott ül Lévi, Alfeus fia. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte. Történt, amikor Jézus Lévi házában asztalhoz telepedett, sok vámos és bűnös is ott ült vele és tanítványaival az asztalnál. Sokan voltak, és követték őt. Amikor az írástudók és a farizeusok látták, hogy bűnösökkel és vámosokkal eszik, megszólították tanítványait: „Miért eszik és iszik együtt a vámosokkal és a bűnösökkel?” Jézus meghallotta, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket megtérésre.”

A kherszoni fölszentelt vértanúk: Szent Efrém, Bazil, Jenő, Agathodór, Kapitón, Evér, Aitheriosz, Elpidiosz és Lőrinc

Ezeket a szenteket a Krím félsziget apostolaiként tiszteljük. Többségükben a ma Szevasztopolnak nevezett herszonesz-foki főváros missziós főpásztorai voltak, s 296-330 között, kb. 1700 évvel ezelőtt szenvedtek vértanúságot. Bazil püspököt a hagyomány szerint a terület pogány kormányzója száműzte, de miután a fejedelem elhunyt fia álmában kérte a szent püspök visszahívását, a missziós terület visszaengedett főpásztora a fiút föltámasztotta, ezért sokan hittek és megkeresztelkedtek. A pogányok azonban megrágalmazták őt, s így életével tett tanúságot a hitről. A Szkítiába küldött Szent Efrém, illetve a később a Herszonnak nevezett Krím félszigeti fővárosba került Agathodór, Jenő és Elpidiosz hasonlóképpen járt, ez utóbbiak állítólag épp Szent Bazil püspök halálának első évfordulóján szenvedték el a vértanúhalált. Aitheriosz püspököt a feldühödött pogányok a Dunába dobták. Ekkor került a Krím félszigetre Szent Kapitón, akit a pogányok tűzpróbának vetettek alá, de ő épen került ki a tűzlángok közül. Ennek láttára a nép nagy része fölvette a szent keresztséget, s a csodáról még az I. Egyetemes Zsinat atyáinak is beszámoltak. A pogányok bosszúját azonban ő sem kerülhette el, amikor egy hajóútja végén a Dnyeper torkolatánál hajótörést szenvedett, a környékbeli pogányok vízbe fojtották.