Ef 2,4-10

Testvéreim! Az irgalomban gazdag Isten az ő nagy szeretetéért, amellyel szeretett minket, akik holtak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből üdvözültetek! –, és vele együtt feltámasztott, és a mennyekbe ültetett Krisztus Jézusban, hogy az eljövendő korszakokban megmutassa kegyelmének túláradó gazdagságát irántunk való jósága révén Krisztus Jézusban. Kegyelemből üdvözültetek a hit által: nem tőletek van, hanem Isten ajándéka ez; nem cselekedetek alapján, hogy senki se dicsekedhessék. Az ő alkotása vagyunk tehát, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.

1Kor 12,27-13,8a

Testvéreim! Ti Krisztus teste vagytok, egyenként pedig a tagjai. Ezek közül Isten az egyházban némelyeket elsőként apostollá rendelt, másodikként prófétává, harmadikként tanítóvá. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat gyógyításra. Némelyeket arra rendelt, hogy különféle segítséget nyújtsanak, másokat arra, hogy vezetők legyenek, ismét másokat arra, hogy különféle nyelveken szóljanak. Vajon mindnyájan apostolok? Talán mindnyájan próféták? Netán mindnyájan tanítók? Talán mindenkiben van csodatevő erő? Mindenki rendelkezik-e a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak-e nyelveken? Netán mindnyájan értelmezni tudják azokat? Törekedjetek a legnagyobb kegyelmi ajándékokra! Most pedig egy még kiválóbb utat mutatok nektek. Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólnék is, de szeretet nincsen bennem, zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Ha prófétálnék, és minden titkot ismernék, és minden tudás birtokában volnék, s elég hitem lenne ahhoz, hogy hegyeket mozdítsak, de szeretet nincsen bennem: semmi vagyok. Még ha szétosztanám is egész vagyonom, és testemről is lemondanék, hogy dicsekedhessek, de szeretet nincsen bennem: mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, jóságos. A szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül az igazságtalanságnak, hanem együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha el nem múlik.

Lk 8,27-39

Abban az időben, amikor Jézus a gadarénusok vidékére jött, egy férfi jött eléje a városból, akiben ördögök voltak, és már régóta nem vett fel ruhát, sem házban nem lakott, hanem sírboltokban. Amikor meglátta Jézust, leborult előtte, és hangosan felkiáltott: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Könyörgök, ne gyötörj engem!” Mert parancsolt a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Ugyanis az már régóta hatalmában tartotta, láncokkal kötözték meg, és bilincsekben őrizték, de elszaggatta a kötelékeket, és az ördög a pusztába űzte. Ekkor Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Ő pedig azt mondta: „Légió”, mert sok ördög szállta meg. Ezek arra kérték, ne parancsolja meg nekik, hogy a mélységbe menjenek. Volt ott egy nagy disznókonda, a hegyen legelészett. Megkérték, engedje meg, hogy azokba menjenek. Megengedte nekik. Az ördögök erre kijöttek az emberből, és megszállták a disznókat, mire a konda lerohant a lejtőn a tóba, és belefulladt. Amikor a kondások látták, hogy mi történt, elfutottak, és hírül vitték a városba és a tanyákra. Az emberek kimentek, hogy lássák a történteket. Amikor Jézushoz értek, ott találták azt az embert, akiből az ördögök kimentek: felöltözve és ép ésszel ült Jézus lábánál, és megijedtek. Azok pedig, akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg az ördögtől megszállott. Ekkor a gadarénusok földjének egész lakossága arra kérte őt, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem vett erőt rajtuk. Ő pedig beszállt a bárkába és visszatért. Az a férfi pedig, akiből kimentek az ördögök, kérte, hogy vele lehessen. Jézus azonban elbocsátotta ezekkel a szavakkal: „Térj vissza házadba, és beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Isten!” Az be is járta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy dolgot tett vele Jézus.

Mt 10,1.5-8

Abban az időben Jézus magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden gyengeséget. Őket küldte Jézus, megparancsolva nekik: „Pogányokhoz vivő útra ne térjetek, és szamaritánusok városába ne lépjetek be! Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek, és hirdessétek: »Közel van a mennyek országa!« Gyógyítsatok betegeket, tisztítsatok meg leprásokat, támasszatok fel halottakat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!”

Ázsiai Szent Kozma és Damján

Ázsiából származó édestestvérek voltak. Görög atyjuk pogány volt, anyjuk Teodotia keresztény vallású volt. Férje halála után továbbra is istenfélő példaképe volt a keresztény özvegyeknek. Gyermekeit is a keresztény hitben és jámborságban nevelte, így a két gyermek igyekezett teljesíteni Isten törvényét. Növekedve mint két fényes világító ragyogtak a jótettek által. Hogy minél több hasznot hajtsanak az embereknek, kitanulták az akkori orvosi mesterséget: megismerték a füvek, növények gyógyító erejét, és nevezetes orvosokká váltak. Eredményesen gyógyították a betegeket, de nem fogadtak el tőlük semmi viszonzást. Hivatásukat nem a meggazdagodás vezérelte, mindent Istenért tettek. Nemcsak az embereken segítettek gyógyító tudományukkal, hanem az állatokon is.

Ebben a gyógyító hivatásban töltve el életüket, mindketten békésen haltak meg. Egymás mellé temették a két szent testvért a mezopotámiai Feremánban.