1Tim 1,18-20; 2,8-15

Fiam, Timóteus! Ezt a feladatot bízom rád: a rád vonatkozó korábbi próféciák erejében harcold meg a nemes harcot hittel és jó lelkiismerettel! Ezt néhányan elvetették, és hajótörést szenvedtek a hitben. Közöttük Hümenaiosz és Alexandrosz, akiket átadtam a Sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromolják Istent. Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt istenfélelemmel emeljék kezüket imára harag és veszekedés nélkül. Ugyanígy az asszonyok is, tisztességes öltözetben, szerényen és mértékkel ékesítvén magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával, hanem azzal, ami a magukat vallásosnak mondó asszonyokhoz illik: jó tettekkel! Az asszony csöndben hallgassa az oktatást, teljes alázatossággal! Nem engedem meg az asszonynak a tanítást, sem azt, hogy uralkodjék a férfin, inkább maradjon csöndben. A teremtéskor ugyanis Ádám volt az első, Éva a második, és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe. Amennyiben józanul kitart a hitben, a szeretetben és a szentségre törekvő életben, akkor az anyaság által üdvözül.

Lk 15,1-10

Abban az időben a vámosok és a bűnösök mind odajöttek Jézushoz, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak: „Ez bűnösökkel áll szóba, és velük eszik.” Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és ezt mondja nekik: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!« Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szükségük megtérésre. Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, és ezt mondja: »Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amit elvesztettem!« Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”

Szent Platón és Romanosz vértanúk

Szent Platon vértanú a galáciai Ankirából származott, keresztény szülőktől, Szent Antioch vértanúnak volt a testvére. Fiatal kora ellenére érett elméjű volt. A keresztény hitet terjesztette embertársai között. Ezért Agrippin helytartó elé vitték, aki Zeusz isten templomában hallgatta ki. Mivel nem tudta hittagadásra bírni, megparancsolta 12 katonának, hogy váltakozva kínozzák. A katonák hamarabb fáradtak ki az ütlegelésben, mint a vértanú a türelemben. Utána három órán keresztül tüzes ágyon szenvedett. Bátran tűrte a lángokat, a babiloni 3 ifjú példájára. Ezután testét éles vasakkal szaggatták, végül 306-ban lefejezték.

Szent Román Palesztinából származott, és a cezareai egyház diakónusa volt. A keresztényüldözés idején Antiochiában élt. Ott hirdette a hitet és bátorította az üldözötteket. Amikor Aszklepiád helytartó le akarta a keresztény templomot rombolni, Román ellenállásra buzdította a keresztényeket. Egy pogány ünnepen nagy tömeg vonult a bálványtemplomhoz, ott volt Aszklepiád is. Román a tömegbe vegyülve nagy hangon szólt a bálványok ellen. Ezért a helytartó elfogatta, megverette, egyéb módon kínoztatta. Román a kínzások között sem szűnt meg Krisztust megvallani. Kínzásai között meglátott egy keresztény gyermeket, Barult. Azt mondta róla, hogy okosabb mint a kínzója, mert ő az igaz Istent ismeri. Románnak ezért kivágták a nyelvét, és felakasztották 303-ban. Ezután az ifjút kérdezték hite felől. Bátran megvallotta hitét, és leleplezte a bálványimádás értelmetlenségét. Olyan bátran és okosan beszélt a továbbiakban, hogy csodálkoztak rajta. Erősen megvesszőzték, kínjai között vizet kért. A tömegben levő anyja bátorította a kitartásra a vértanúi koronáért. A gyermek türelmesen viselte további kínjait, végül a helytartó fejét vétette (303-ban).