1Tim 3,1-13

Fiam, Timóteus! Hitelre méltó, amit mondok: ha valaki arra törekszik, hogy a közösség elöljárója legyen, nemes munkát kíván. Szükséges tehát, hogy az elöljáró feddhetetlen legyen, feleségéhez hűséges, megfontolt, józan, tiszteletreméltó, vendégszerető és a tanításban jártas. Ne legyen részeges, sem kötekedő, hanem szelíd, kerülje a viszálykodást, és ne legyen pénzsóvár! Olyan valaki, aki jól tudja vezetni a saját háza népét, és gyermekeit engedelmességre neveli teljes komolyságban. Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan viseli majd gondját Isten egyházának? Ne újonnan megtért ember legyen, nehogy felfuvalkodjék, s az ördöggel azonos ítélet alá essék! Szükség van arra is, hogy a kívülállók körében jó hírben álljon, nehogy kivetnivalót találjanak benne, mert ez az ördög csapdája. Ugyanígy olyanok legyenek diakónusok, akiket tisztelet övez, akik nem kétszínűek, nem borisszák vagy haszonlesők, hanem akik tiszta lelkiismerettel őrzik a hit titkát. De őket is meg kell előbb vizsgálni, és csak akkor gyakorolják szolgálatukat, ha feddhetetlenek. Hasonlóképpen az asszonyok is legyenek tiszteletreméltók! Ne legyenek rágalmazók, hanem megfontoltak és mindenben megbízhatók! A diakónusok legyenek hűségesek feleségükhöz! Gyermekeiket és házuk népét jól vezessék! Mert akik jól teljesítik szolgálatukat, azok szép megbecsülésre tesznek szert, és nagy magabiztosságra a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésében.

Lk 16,1-9

Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Erre magához hívatta, és így szólt hozzá: »Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!« Az intéző ezt mondta magában: »Mitévő legyek, hisz uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, amikor elcsap az intézőségből.« Aztán egyenként magához hívta urának minden adósát, és ezt mondta az elsőnek: »Mennyivel tartozol uramnak?« Ő pedig ezt mondta: »Száz korsó olajjal.« Erre azt mondta neki: »Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!« Aztán ezt mondta egy másiknak: »Hát te mennyivel tartozol?« Ő pedig azt mondta: »Száz véka búzával.« Ekkor azt mondta neki: »Fogd adósleveledet, és írj nyolcvanat!« Az úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan járt el. Mert e világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammon által, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba!”

Szent Abdiás próféta

Abdiás (héberül Isten szolgája) a negyedik az ún. „kis” próféták sorában. Életéről semmi bizonyosat nem tudunk. Működésének ideje vitás. Egyes magyarázók szerint Krisztus előtt a IX. században élt, Jóram júdabeli király idejében. Valószínűbb vélemény szerint Kr.e. 500 körül működött. Könyve egyetlen fejezetből, 21 versből áll. Edom végpusztulását jövendöli meg és az Úr világuralmát hirdeti.

Szent Barlaam vértanú

Szentünk a szíriai Antiochiában született. Idősebb korában fogták el keresztény hite miatt, Dioklécián császár alatt. Mivel nem akart a bálványoknak áldozatot bemutatni, megkínozták, majd pogány templomba vitték, kezébe égő szenet helyeztek tömjénnel, hogy el nem viselve a forró szén kínját, önkéntelenül mutasson be áldozatot a bálványoknak. Barlaam addig tartotta erősen kezeiben a szenet, amíg ujjai el nem égtek. Ilyen bátor hitvallás után ölték meg kínzói (304 körül). Nagy szent Bazil és Aranyszájú szent János dicsőítő beszédet mondtak a szent vértanúról.