2Tessz 2,13-3,5

Testvéreim! Mi mindenkor hálával tartozunk Istennek értetek, akiket szeret az Úr, mert titeket Isten kezdettől fogva kiválasztott az üdvösségre a Lélektől való megszentelés és az igazságba vetett hit által. Erre hívott meg titeket evangéliumunk által, hogy így részetek legyen Urunk, Jézus Krisztus dicsőségében. Ezért, testvérek, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket akár szóban, akár levélben tőlünk tanultatok! Maga a mi Urunk, Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk – aki szeretett minket, és kegyelemből örök vigasztalást és jó reményt adott nekünk – bátorítsa szíveteket, és erősítse meg minden jó tettben és jó szóban! Végül, testvérek, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr szava, és úgy magasztalják, ahogy nálatok is, és hogy megszabaduljunk az ártó és gonosz emberektől! A hit ugyanis nem mindenkié. De hűséges az Úr, aki majd megerősít titeket, és megőriz a Gonosztól. Bizalommal vagyunk irántatok az Úrban, hogy azt teszitek, amit elrendelünk, és hogy a jövőben is meg fogjátok tenni. Az Úr irányítsa szíveteket Isten szeretetéhez és Krisztus állhatatosságához!

Lk 13,1-9

Abban az időben Jézushoz jöttek néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette. Feleletül Jézus ezt kérdezte tőlük: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel mindezt elszenvedték? Mondom nektek: Nem! De ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanígy elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloéban, és megölte őket, vajon azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.” Aztán ezt a példabeszédet mondta: „Egy embernek volt egy fügefa a szőlejében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Ezért így szólt vincellérjéhez: »Íme, három esztendeje ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt hiába a földet?« Ő azonban feleletül ezt mondta neki: »Uram, hagyd még az idén, amíg körülásom és megtrágyázom, hátha gyümölcsöt terem. Hogyha mégsem, akkor majd jövőre vágd ki azt!«”

Perzsa Jakab fölszentelt vértanú

Szent Jakab a perzsa Jasdagerd király udvarában élve az V. század elején egy ideig politikai megfontolásból eltávolodott az egyháztól, de aztán bűnbánatot tartva nyíltan megvallotta Krisztusba vetett hitét. Ezért 421-ben halálra ítélték, (s darabokra vágták, így kapta a „földarabolt” melléknevet).