2Tessz 3,6-18

Testvéreim! Urunk, Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki felelőtlenül és nem a szerint a hagyomány szerint él, amelyet tőlünk kapott. Hiszen magatok is tudjátok, hogyan kell minket követni, mert nem viselkedtünk nálatok felelőtlenül. Nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradozva és robotolva dolgoztunk éjjel-nappal, nehogy bárkinek is a terhére legyünk. Nem azért, mintha erre nem lenne jogunk, hanem hogy követendő példaként állítsuk önmagunkat elétek. Mert bizony, amikor nálatok voltunk, ezt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék! Most meg azt halljuk, hogy közöttetek néhányan felelőtlenül élnek: nem dolgoznak, hanem fontoskodnak. Az ilyeneknek megparancsoljuk, és figyelmeztetjük őket Urunkban, Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. Ti pedig, testvérek, ne fáradjatok bele abba, hogy jót tesztek! Ha pedig valaki nem engedelmeskedik e levél által küldött szavunknak, azt jegyezzétek meg magatoknak, és ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön! De ne tekintsétek ellenségnek, hanem mint testvért intsétek! Maga a béke Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békét! Az Úr legyen mindnyájatokkal! A köszöntést én, Pál, a saját kezemmel írom. Ez a jel minden levelemen. Így írok. Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!

Lk 13,31-35

Abban az időben Jézushoz járult néhány farizeus, és azt mondta neki: „Menj el, távozz innen, mert Heródes meg akar ölni.” Ő ezt mondta nekik: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök és gyógyítok ma és holnap, és harmadnap befejezem. De ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el. Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá, de ti nem akartátok. Íme, elhagyatott lesz a házatok. Mondom nektek, hogy nem láttok engem, míg el nem jön az idő, amikor majd ezt mondjátok: »Áldott, aki az Úr nevében jön!«”

Új Szent István vértanú és társai

715-ben Konstantinápolyban született. 16 éves korában lett szerzetes a tiszteletreméltó János irányítása alatt. Keményen szembeszegült az ikonromboló Konstantin Kopronümosz császárral, aki megpróbálta őt a maga oldalára állítani. Mivel a császár képét nem tisztelte, ezért a pretoriumba záratták, ahol már több mint 300 szerzetes hitvalló volt együtt. Ebben a környezetben ő változtatta a börtönt monostorrá. Végül 764 (vagy esetleg 767) novemberében egyes tisztviselők úgy akartak a császár kedvében járni, hogy megkövezték a szentéletű hitvallót, akinek a fejét az egyik kő teljesen össze is zúzta.

Szent Irénarkosz vértanú

Az örményországi Szevaszte városában szenvedett vértanúságot hét vértanúnővel együtt Diocletianus császár keresztényüldözése idején 303-ban.