1Tessz 4,1-12

Testvéreim! Kérünk és buzdítunk titeket az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, miként kell Istennek tetsző módon élnetek – s amint éltek is –, ebben jussatok még előbbre. Hiszen tudjátok, hogy milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus megbízásából. Az ugyanis Isten akarata, hogy megszentelődjetek; hogy tartózkodjatok a paráznaságtól; hogy mindenki szentségben és tisztességgel tudja uralni testét, nem buja szenvedéllyel, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; hogy senki se használja ki és ne csalja meg testvérét ebben a dologban, mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogy már korábban is megmondtuk nektek, és kérve kértünk titeket. Mert Isten nem tisztátalanságra hívott meg minket, hanem megszentelődésre. Következésképpen aki ezeket az utasításokat megveti, az nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét adja nektek. A testvéri szeretetről nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mivel gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Makedóniában. Buzdítunk hát benneteket, testvérek, hogy ebben jussatok még előbbre, és arra törekedjetek, hogy csendesen éljetek, a magatok dolgát tegyétek, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogy elrendeltük nektek. A kívülállók iránt illendően viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire!

Lk 11,42-46

Ezt mondta az Úr a hozzá jövő zsidóknak: „Jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de semmibe veszitek az Isten ítéletét és szeretetét. Ezeket meg kell tenni, és azokat sem szabad elhanyagolni. Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyeket a zsinagógában és a köszöntéseket a piacon! Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek fölöttük járnak, és nem tudják.” Erre a törvénytudók közül az egyik ezt válaszolta: „Mester, ha ezeket mondod, minket is gyalázol.” Ő pedig ezt mondta: „Jaj nektek is, törvénytudók, mert az emberekre elviselhetetlen terheket raktok, magatok azonban egy ujjal sem érintitek a terheket!”

Nagy Szent Joannikiosz atya

Joannik a bithiniai Marikatik nevű faluból származott. Amikor felnövekedett, szülei rábízták, hogy őrizze a nyájat. Bár keveset értett a tudományból, mégis felülmúlt értelmében sok tanult embert. Szeretett imádkozni. Olykor egész napra elhagyta nyáját, keresztet vetve rá, hogy magányosan imádkozzék. Isten épségben őrizte meg a nyájat. Így érte el az ifjúkort. Abban az időben a gonosz Leó császár uralkodott. Egész birodalmából fiatal férfiakat keresett és gyűjtött hadseregébe. Követei rátaláltak Joannikra, és éveken keresztül a hadsereg bátor és erős katonája lett. Egy darabig a szentképek elleni mozgalomnak is tagja lett, de Isten kivezette belőle. A harcok befejeztével elhagyta a világ hiuságát ‚ eltávozott az Olimposz hegyére, és sok éven át a vad és puszta helyeken vezeklő életet élt. Állandó testi fáradsággal harcolt szenvedélyei ellen, és nagy tökéletességre tett szert. Isten megajándékozta őt nagy bölcsességgel, csodatevő erővel és a jövőbe látás képességével. Sokan keresték fel őt, hogy imádságait kérjék, lelki tanácsokat kapjanak, és közbenjárónak kérjék fel Isten előtt. Sok lelki segítséget és oltalmat nyertek szent imáiból. Életét 846-ban fejezte be november 4-én, 94 éves korában. Halála napján az Olimposzt lakó szerzetesek tüzes oszlopot láttak a földről az égbe szállani, amelynek angyalok nyitották meg a mennyek ajtaját. Ebből tudták meg az atya halálát.

Szent Nikander és Hermeász felszentelt vértanú

Mindketten Titusz apostoltól hallották a keresztény tanítást, és tőle kapták felszentelésüket is. Nikander Myra püspöke volt, Hermeász pedig áldozópap. Sok pogány hellént térítettek a keresztény hitre.

Ezért megkötözték őket, és Libanius városparancsnok elé vitték. Büntetésül szilaj lovakhoz kötözték őket, és futniuk kellett utánuk. Vérük pirosra festette az utat. Börtönbe kerültek, éhséggel és szomjúsággal kínozták, de az Úr mennyei étellel táplálta őket, és meggyógyította sebeiket. Újabb kínzások után elevenen eltemették őket.