1Tessz 5,9-13.24-28

Testvéreim! Isten nem haragra szánt minket, hanem az üdvösség elnyerésére Urunk, Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk. Ezért bátorítsátok egymást, és legyetek egymás épülésére, ahogy teszitek is. Kérünk titeket, testvérek, méltányoljátok azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket! Munkájuk miatt nagy becsben tartsátok őket! Éljetek egymással békében! Aki titeket hív, hűséges, és véghez is viszi. Testvérek, imádkozzatok értünk is! Köszöntsetek minden testvért szent csókkal! Nyomatékosan kérlek titeket az Úrra, hogy olvassátok föl ezt a levelet minden testvérnek! Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Amen.

Lk 12,2-12

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, és nincs titok, ami ki ne tudódna. Ezért amit sötétben mondtatok, világos nappal hangzik majd el, és amit a belső szobákban fülbe súgtatok, a háztetőkről fogják hirdetni. Nektek, barátaimnak mondom: ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek. Megmondom én nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek, miután megölt, hatalma van a kárhozatra vetni. Igen, mondom nektek, tőle féljetek. Öt verebet ugye két fillérért adnak? Az Isten mégsem feledkezik meg egyről sem közülük. Nektek pedig még a fejetek hajszálait is mind számon tartja. Ne féljetek tehát! Különbek vagytok, mint akárhány veréb. Mondom pedig nektek: aki megvall engem az emberek előtt, azt az Emberfia is megvallja majd az Isten angyalai előtt. Aki azonban megtagad engem az emberek előtt, azt ő is megtagadja majd az Isten angyalai előtt. Aki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, aki azonban a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot. Amikor majd a zsinagógákba vagy az elöljárók és a hatóságok elé hurcolnak titeket, ne gondolkozzatok rajta, hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek majd megtanít titeket abban az órában arra, hogy mit kell mondanotok!”

Szent Pál konstantinápolyi érsek

Az ariánus Konstancius császár uralkodása alatt (337-61.) az igazhitű főpapok és hívek sok méltatlanságot tűrtek el hitük miatt. Sándor konstantinápolyi pátriárkát megkérdezték az egybegyűltek halálos ágyánál, hogy kit gondol utódjának. Ő a Szalonikiből származó Pál áldozópapot vagy Makedoniosz diakónust nevezte meg. Az igazhitűek Pált választották meg és szentelték fel Konstantinápoly püspökévé. Az ariánus császár, nem lévén ekkor jelen a fővárosban, oda visszatérve nemtetszését fejezte ki emiatt. Zsinatot hívott össze ellene, majd négy alkalommal is megfosztotta főpapi székétől, és száműzetésre ítélte. Utoljára az örményországi Kukuzába száműzték. Ott úgy halt vértanúhalált, hogy az ariánusok az istentisztelet alatt omoforjával megfojtották 35-ben. Nagy Teodóz császár uralkodása alatt 38-ben az épségben maradt szent testet visszavitték Konstantinápolyba, és ott temették el.