Kol 4,10-18

Testvéreim! Köszönt titeket fogolytársam, Arisztarkhosz, és Márk, Barnabás unokaöccse – akiről utasításokat kaptatok, és ha megérkezik hozzátok, fogadjátok be –, és a Justusnak is nevezett Jézus. A zsidók közül csupán ők dolgoznak velem együtt Isten országáért. Vigasztalást jelentenek számomra. Köszönt titeket a közületek való Epafrász, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesek legyetek és teljes bizonyossággal kitartsatok mindabban, ami Isten akarata. Tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek és azokért, akik Laodikeiában és Hierapoliszban vannak. Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos, és Démász. Köszöntsétek a laodikeiai testvéreket meg Nimfát és a házánál levő gyülekezetet! Amikor pedig felolvasták nálatok ezt a levelet, gondoskodjatok arról, hogy a laodikeiai gyülekezetben is felolvassák, és arról is, hogy a Laodikeiából érkezett levelet ti is fölolvassátok! Mondjátok meg Arkhipposznak: legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet az Úrban kaptál! A köszöntést én, Pál írom a saját kezemmel. Ne feledkezzetek meg bilincseimről! Kegyelem veletek! Amen.

Lk 10,1-15

Abban az időben az Úr kiválasztott más hetven tanítványt is, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Íme, én úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit ne köszöntsetek! Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: »Békesség e háznak!« Ha békesség fia van ott, rászáll békességetek, ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok abban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére! Ne járjatok házról házra! Ha valamelyik városba betértek, és befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek! Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: »Elközelgett hozzátok az Isten országa!« De ha betértek valamelyik városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: »Még a port is lerázzuk, ami városotokban ránk tapadt, de azért tudjátok meg: elközelgett hozzátok az Isten országa.« Mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak. Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna a bennetek végbement csodák, már régóta zsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot. De Tírusznak és Szidónnak tűrhetőbb lesz a sorsa az ítéletkor, mint nektek. És te, Kafarnaum! Vajon az égig fogsz emelkedni? A pokolig fogsz levettetni!”

A 33 máltai szent vértanú

Mindnyájan Dioklécián és Makszirnián római császárok alatt éltek és szenvedtek vértanúságot. Az istentiszteleti szövegek névszerint Hieront említik meg, a többieket név nélkül.

Amikor a két császár meghallotta, hogy Örményország és Kappadokia lakosai, a császár parancsa ellenére sem, hajlandók a pogány isteneket imádni, két pogány férfit küldtek hozzájuk: Agricolát és Liziászt, hogy büntessék meg a ottani keresztényeket, és erős testű alkalmas ifjakat toborozzanak a hadseregbe. Liziásznak Kappadókiában beszámoltak egy erős, derék fiatal emberről: Hieronról. Liziász katonákat küldött érte a mezőre. Hieron nem akart katona lenni, mert a hadseregben titkolni kellett keresztény hitét. Erőszakkal fogták tehát el, társaival együtt, és mindnyájukat börtönbe vetették. Hitének bátor megvallása miatt először levágták kezét, majd kínzások után mindnyájuknak fejét vették.

Szent Lázár atya

A kisázsiai Magnézia városában született. Már gyermekkorában kitűnt jóságával, szelídségével és együttérzésével a szegények iránt. Egész életében ékes volt önmegtagadásaival. Fiatal korában elzarándokolt a Szentföldre, hogy a szent helyeket felkeresse. Palesztinában, Szent Szabbász kolostorában 10 évet töltött el. Szent élete miatt a Papság kegyelmében is részesült. Ezután Efezus közelében felkereste a Galéza hegyet, ott Krisztus feltámadásának tiszteletére kolostort alapított, ő maga pedig egy oszlopon vezekelt. Testét a lélek szolgálatának vetve alá, sok lelki harccal törte meg testi szenvedélyeit. Isten megajándékozta őt a jövendölés és jövőbe látás adományaival Sok istenfélő ember kereste fel, hogy lelki vezetése alatt éljen. Isten előre megmondta halála idejét, de a testvérek kívánságára, lelki javukra, meghosszabbította életét még 15 évvel. Amikor eljött halála ideje, sok jó oktatással búcsúzott el vezeklő társaitól, és 1053-ban elhunyt, 72 éves korában. Ereklyéi sok csodás gyógyulást adtak még a halál után is.