Kol 1,1-3a.6b-11

Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola és Timóteus testvér, a Kolosszéban élő szenteknek és Krisztusban hűséges testvéreknek: kegyelem néktek és béke Istentől, a mi Atyánktól. Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyjának attól a naptól fogva, amelyen meghallottátok és megismertétek Isten kegyelmének igazságát, amint ezt Epafrásztól, szeretett szolgatársunktól tanultátok, aki Krisztus hű szolgája nevünkben, és aki hírül hozta, hogy a Lélekben milyen szeretet él közöttetek. Ezért mi is attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen megismerjétek akaratát nagy bölcsességgel és lelki megértéssel, hogy az Úrhoz méltóan, mindenben a tetszése szerint éljetek, mindenfajta jó tett által gyümölcsöt teremjetek, és Isten ismeretében növekedjetek, dicsőségének nagysága szerint egészen megerősödjetek a teljes állhatatosságra és türelemre.

Lk 8,1-3

Abban az időben Jézus bejárta a városokat és a falvakat, tanított és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a betegségekből meggyógyított: a magdalainak hívott Mária, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, valamint Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róluk.

Szent Karposz, Papilász, Agathodorosz és Agathoniké vértanúk

Karposz és Papilász mindketten Pergamon városában születték istenfélő szülőktől. Felnőtt korukban Karposz püspök volt a lídiai Gordoszban, Papilasz pedig a tiatíraiak diakónusa, ugyanabban a tartományban, és Tiatira városában hirdették az evangéliumot. Feljelentették őket Decius császárnál, aki helyettesét: a kegyetlen Valeriust küldte el a dolgok kivizsgálására. Nem volt képes megtagadtatni velük hitüket; Karposz így felelt arra a kérésre, hogy egyenek a bálványoknak áldozott húsból: „Keresztény vagyok, Krisztust, az Isten Fiát tisztelem, aki az utolsó időkben e világba jött a mi üdvösségünkért… de ezeknek a bálványoknak nem hozok áldozatot” Papilász is hasonlóan felelt. Ezért mindkettőjüket lovakhoz kötöztetve Szardesz városába vitette. A nehéz úton követte őket szolgájuk Szent Agathodorosz. A városban a nagy kínzások következtében Agathodorosz meghalt. Karposzt és Papilászt újra visszavitték Pergamonba, és ott tüzes kemencébe dobták. A kemencéből csodásan megszabadultak, végül kardhalálra ítélték őket. A vesztőhelyre vitték Papilász lánytestvérét Agathonikét is, akit szintén lefejeztek. Holttestüket őrizet nélkül kidobták, de a keresztények titokban eltemették őket. Ez 251 körül történt.