Kol 2,13-20

Testvéreim! Krisztus titeket, akik halottak voltatok vétkeitek és testetek körülmetéletlensége miatt, vele együtt életre keltett megbocsátva minden vétkünket. Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely vádolt bennünket. Eltávolította azzal, hogy odaszegezte a keresztfára. Általa fegyverezte le a fejedelemségeket és a hatalmasságokat. Nyilvánosan megszégyenítette és diadalmenetben hurcolta őket. Ezért senki se ítélkezzék fölöttetek étel, ital, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Mindez csak árnyéka az eljövendő dolgoknak. A valóság Krisztusé. Ne vegye el tőletek a versenydíjat senki, aki alázatoskodásban és az angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, és saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik, de nem ragaszkodik a Főhöz, aki inak és ízületek segítségével összetartja az egész testet, amely általa növekszik Isten szándéka szerinti növekedéssel. Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, mintha e világ szerint élnétek?

Lk 9,18-22

Abban az időben Jézus egyszer egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak vele. Megkérdezte tőlük: „Kinek tart engem a tömeg?” Ők ezt válaszolták: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások szerint pedig a régi próféták közül támadt fel valaki.” Ekkor mondta nekik: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Ő pedig rájuk parancsolt, és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el, és így szólt: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, de harmadnapra fel kell támadnia.”

Szent Joél próféta

Egyike a 12 kis prófétának. Petuel fia volt, Ruben törzséből származott. Nem tartozott a papi nemzetségek közé. A Megváltó születése előtt 800 évvel jövendölt. Előre megjövendölte Jeruzsálem pusztulását, megjövendölte, hogy a Szentlélek leszáll minden teremtményre, és jövendölt az utolsó ítéletről is.

Szent Várusz vértanú

Várusz katona volt, és Maximián császár uralkodása alatt élt Egyiptomban. Egy ideig titokban tartotta keresztény hitét. Abban az időben Maximián császár üldözést rendelt el a keresztények ellen. Az egyiptomi keresztények is sokat szenvedtek miatta. Várusz, éjszakánként elhaladva a börtön mellett, megvesztegetve az őröket, bement a vértanúkhoz, mosta sebeiket, segítette és bátorította őket a kitartásra. Abban az időben 7 rejtőzködő keresztényt hoztak Egyiptom helytartójához. Mindnyájan a börtönbe kerültek. Várusz velük is az irgalmasság tetteit yakorolta. A börtönbe reggel belépő őrök Őt is megfogták. Sokféle kínzást kellett elszenvednie. Fára függesztették, vassal kínozták, hátáról bőrt lenyúzták. Öt órát szenvedett kínok között míg végre meghalt. Kínzói levették testét és a városon kívülre dobták ételül a vadaknak. Halála után a 7 másik keresztényt karddal fejezték le. Kleopátra, egy istenfélő özvegy Palesztinából, elvitte Várusz testét Palesztinába, és a tiszteletére épült templomban helyezte nyugalomra. Várusz vértanúsága 307-ben történt.