Kol 2,20-3,3

Testvéreim! Ha Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, mintha e világ szerint élnétek? „Ne nyúlj hozzá!” „Ne ízleld meg!” „Ne is érintsd!” Azokról a dolgokról van itt szó, amelyek arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi rendelkezések és tanítások. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan az önként vállalt istentisztelet, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet. Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki az Isten jobbján ül! A fenti dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel! Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal együtt Istenben van elrejtve.

Lk 9,23-27

Ezt mondta az Úr tanítványainak: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki meg elveszíti az életét énértem, megmenti azt. Mert mi haszna van abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára nézve kárt vall? Mert aki szégyell engem és az én igéimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. Igazán mondom nektek: vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Isten országát.”

Szent Artém vértanú

Artém vértanú katona volt. Katponai szolgálatát Nagy Konstantin uralkodása idején kezdte meg. Amikor a császárral együtt ő is látta az égen megjelent kereszt jelét, hitében megerősödött. Hűséges embere maradt a császárnak és házának. Konstantin fia: Konstanciusz is becsülte Artém tetteit és kitüntette. Halála után a hitehagyott Julián császár először titokban, később nyíltan bálványimád lett. Artém megjelent előtte Antiochiában és szemére hányta cselekedeteit. A császár, haragjában megfosztotta őt katonai rangjától és börtönbe vetette. Különféle kínzásokat kellett elszenvednie: éhséget, szomjúságot, veréseket, éles vasakat, nehéz köveket, végül fejvesztésre ítélték. A vesztőhelyen hosszú imádság után a kard alá hajtotta fejét. Lefejezték a 363. évben. Holtteste később Konstantinápolyba került és sírjánál sok csoda történt.